Ha anyagilag megtehetitek, akkor otthon maradtok óvodakezdésig?

Egyébként igen, az nagyon nem mindegy hogy állami bölcsibe megy mert muszáj vagy mondjuk egy barátságos családi napközibe megy ahol 7 gyerekre 2 en vannak (pl. itt felénk) meg tudom hogy semmi panasz nem lesz rájuk. És az se mindegy hogy a szülő csak részmunkaidőben van meg megoldja úgy hogy csak 2-3 nap munka többi szabad mert az is egész más ha 2 évesen reggel 7től este 5ig ott van meg az ha reggel 8-12 ig vagy 7-12 ig.

Én az ilyen kérdésekre mindig úgy válaszolok hogy kiindulok az átlag munkából és átlag anyukából akinek 8 órás a munkaideje és nem kötetlen a munkaidő meg nem önfoglalkoztató hogy magának ossza be.

Arról mondjuk nem esett szó, hogy az anyukát mennyire viseli meg az otthonlét.

Én beadnám bölcsibe, legalább fél napra. Neki jó, mert szocializálódik, nekem meg lenne időm dolgozni, vagy magamra. Igen, tudom, az igazi anyának a 0-24 gyerekkel felhőtlen örömmámor kell legyen, minden pillanatban. Egyébként imádom a fiam. Ha nincs velem 1-2 órát, folyton csak rajta jár az eszem.

Én bölcsibe adtam a kicsit, mert már 5,5 éve itthon vagyok, mivel mikor a nagyobbik gyerkőccel terhes lettem 10 hetesen eljöttem, mikor ő 2 éves lett, akkor lettem terhes a kicsivel , megint csak itthon töltöttem a terhességemet, és az azt következő 2 évet.

Nekem elég volt és a kicsi is unta itthon magát, bármit csináltam (tudom majd most jön, hogy csodagyerek, mert ennyi idősen semmi szükség közösségre, hát neki van).

Imádja a bölcsit, vagyis családi napköziben van, dicséri is a gondozónéni, hogy milyen kis közösségi emberke.

Ami engem illet az utolsó egy évben borzasztóan hiányzott már a munkám, (bár biztos ez is hihetetlen, nagyon szeretem) az hogy emberek között legyek, itt senki nincs a környéken, segítségem nulla, férjemet hét közben alig látom a gyerekek egyáltalán nem, csak hétvégén, akkor van, hogy csak egyik nap van itthon. Így hát saját épelméjűségem érdekében a bölcsi mellett döntöttem és nem bántam meg.

És itt is megjegyezném a számotokra biztos unásik ismételt dolgot, hogy nincs még egy olyan társadalom, ahol 3 évig otthon lehet lenni a gyerekkel, még a 2 év is igen ritka. Illetve bárhol élsz, otthon maradhatsz, de nem kapsz egy fillért sem az államtól. Úgyhogy örüljünk neki és nem kell a másikat lehurrogni/lepontozni, azért mert valami középmegoldást keres!

Igen én itthon maradtam volna 3 éves koráig a kislányommal. Sajnos azonban nem tehettem meg, nem vagyunk milliomosok, sok a hitelünk, dolgoznom kell. 22 hónapos és most kezdte a bölcsit.

Nem értek egyet azzal, aki azt írja, hogy kell a gyerektársaság az ekkora gyereknek. Lányomat abszolút nem érdekli a többi gyerek, nem játszik velük együtt, ekkora gyerekek inkább csak elviselik, megszokják egymást. A gondozónőnek is ez a véleménye és azért több gyereket látott már mint mondjuk én.