Kire haragudnál ebben az esetben, magadra vagy a barátnődre?
Röviden: hónapok óta szervezzük a találkozást, de mindig meghiúsult valami miatt.
Kislányom 3 éves, szeptemberben kezdte a bölcsit, és végre nem volt beteg már egy hónapja.
Barátnőm bejelentkezett a két kislányával, hogy jönnének. Említette, hogy kicsit köhögnek, folyik az orruk, de az orvos szerint semmi bajuk. Nehezen, de úgy döntöttem, hogy jöjjenek.
Eljöttek, majd rá két napra lányom megbetegedett megint ráadásul, ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint a barátnőm két lányának volt a betegsége kezdetén, közepén. Láz, durva köhögés, orrfolyás.
Kislányom itthon maradt egész héten, antibiotikumot kapott megint,már harmadszor, de még nincs javulás. Szerintem kell még 1 hét a gyógyuláshoz.
Megüt a guta, haragszom magamra, hogy engedtem a nyomásnak, hagytam, hogy jöjjenek.:(
És ez már nem az első eset.
Barátnőm persze tagadja, hogy bármi bajuk lett volna a gyerekeinek.
A saját szememmel láttam és hallottam, hogy köhögnek, sőt volt amikor én fújtam ki az orrukat, mert már a szájukba csorgott a váladék.
Ti mit tennétek? Beszólnátok?
Most egy darabig tuti nem hívom őket, elég volt!!
Alapjáraton beteg gyerekkel nem megyek közösségbe, más kisgyerekes családhoz.
De őszintén szólva ezek alapján haragudhatnál bárkire.
Arra, aki betegen viszi a gyerekét oviba, arra ki a buszon rád köhög...
Egy dolgot nem értek, hogy miért tagadta, hogy betegek, ha látszódott?
De mindegy. Ha nem akarsz örök-haragot, akkor bocsáss meg neki. Most ne találkozzatok, szusszanjatok kicsit, és ha majd nem lesz nagy járványos időszak, akkor újra találkozzatok.
A kislányod a bölcsiben is elkaphat bármit, ha olyan gyerek van ott, mint a barátnődé, akiknek az orvos szerint semmi baja, de azért mégsem.
A döntés a te kezedben volt, hogy jöhetnek-e vagy sem.
A barátnőd említette, hogy mi a helyzet a gyerekekkel, mégis engedted őket, így szerintem nincs is mit kérdezned.
"Az engedtem a nyomásnak" kifejezés pedig a felelősség áthárítása a barátnődre.
Mihamarabbi gyógyulást a kislányodnak!
Inkább a barátnőm erőlteti a kapcsolatot, én elvagyok nélkülük is, nem bánom, ha nem jönnek, legalább nem kapok idegbajt.
Náluk megengedett a kanapén való ugrálás, az őrjöngés, nálam tilos.
A nagyobbik gyerek iszonyat nyávogós, erőszakos, simán kitépi bárki kezéből a játékot, az anyja pedig mindig neki ad igazat.
Mikor elmennek, végignézem, hogy mennyi kár keletkezett a lakásban, a játékokban:(
Erről már sokszor beszéltem a barátnőmmel, de szerinte én túl katonás vagyok, túlontúl keményen fogom a lányom.
Pl nem engedem, hogy a gyurmát széthordja a szobában és beletapossa a szőnyegbe, nem adok neki filctollat, stb.
Ja, az ő gyerekek firkálta össze az egyik mesekönyvünket is:(
Igen, ő nem tagadta, bár utólag már tagadja.
Viszont tudja, hogy mennyire nem szeretem ha beteg a lányom, és mennyire nem engedek köhögő gyereket a lányom közelébe.
Szerintem egy anya már bőven van tudja, hogy mikor mondja azt a bölcsiben/oviban, hogy semmi baja a gyereknek csak kicsit köhög, folyik az orra és mikor mondja ugyanezt a kisgyerekes barátnőnek, mert egyáltalán nem ugyanaz.
Ha ennyire nem szereted őket, akkor te vagy a felelős, hogy hitegeted a barátságoddal.
Ha úgy érzed rossz gyerekek, kárt tesznek, és a barátnőd sem igazi barátnő, és elvagy nélküle, akkor ne találkozz velük. De felesleges a fekete bárányt keresni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!