Én érzem magam kellemetlenül és feszengve, közben úgy gondolom, hogy nem tehetek róla?
Beleestünk mi is az örök anyós-após problémába. Félreértés ne essék (már az elején leszögezem), hogy nincs problémám velük nagy általánosságban. Szerintem nagyon jó nagyszülők, csak vannak itt is, mint máshol is surlódások.
A lányunk 1,5 éves. Elkezdődött egy ideje a dackorszak, de mi az apjával elég szépen "lépítettük" már. Mondhatni hamar megtaláltuk rajta a "fogást". Így nálunk/velünk nem csinálja a hisztit. Tudja, hogy mit lehet és mit nem. Ez itthon és a közösségben is így van.
Viszont anyósoméknál nem. Hiába szólok rá, anyósom egyből megy és "rendet" rak a maga módjával. Ami nem más, mint a simogatás, kézbevevés, stb...
Már az elején modntam neki, hogy ne csinálja, de hát... anyós-após.. nyilván ők "okosabbak".
Ez a helyzet odáig jutott, hogy a lányom a cselekedetei mellé hozzátársította a hisztit (sírás). Hiába reagálom le azonnal az apjával, anyósom már egyből ugrik és kézbe veszi.
Mostanra odáig fajult a helyzet, hogy amint belépünk a házba a lányom elkezdhisztizni. Egész nap semmi baja nincs, kicsattanó az öröme, de amint bemegyünk máris fordulatot vesz és kikel magából. Persze, hiába szólnék bármit.. máris kézben van.
Engem mindig is frusztrált a sírás és feszengtem/feszengekk tőle, mert beindul a reakcióm, hogy tennem kell ellene valamit. Viszont tudom, hogy ez csak hiszti s nincs semmilyen baja/problémája.
Számtalanszor beszéltünk már velük erről, de 80%-ban süket fülekre talált a mondókánk.
Ma is fent voltunk náluk és egyből kezdődött a szokásos "mise", egy szót nem lehetett váltani, mert a lányom hisztizett. Én már rá se szólok, nem érdekel, mert a védőnő azt tanácsolta, hogy ha a nagyszülők erre "nevelték", akkor oldják is meg.
Anyósom viszont megkérdezte ma 2 perc "szünetben", hogy miért ilyen az unokájuk, amikor itt vagyunk náluk vagy ők vannak nálunk?
Én elmondtam neki a dolgokat és láttam, hogy elgondolkozott rajta. Annyit mondott, hogy igazam van és akkor majd odafigyel.
Következő percben meg már a kezébe volt a lányom, mert épp hisztizett.
Apósom meg azt mondta nyiltan, hogy neveljem meg picit a lányomat, emrt ennek nem lesz jó vége, ha mindenhol ezt csinálja. Ekkor megfogtam a lányomat, felöltöztettem és közben közöltem, hogy sak veletek ilyen, mert ti kapatáttok el.
Ezután eljöttem a lányommal haza ...
5 emelet választ el.. igazából már nem sokáig, tehát azért kibírható ez a 3hét, mert költözünk (VÉGREEEEEEEEEEEE!) haza a saját lakásunkba... de szóval apósom beszólásán kissé berágtam..
Főleg a modorán. Úgy gondolom, hogy a lányommal nincs gond. Szófogadó, aminek azért részben én is kivehetem a részét. Nem egy problémás gyerek.
De amikor náluk vagyunk vag yők nálunk ... mintha rossz gyereket vettem volna ki a szekrényből :D
Abban reménykedem, hogyha ritkul a találkozás (havi 1-2 alkalomra), akkor megváltoznak a dolgok. De hát.. a gyerek nem felejt :/
Én meg megmondom őszintén, hogy iszonyat zavar már a lányom hisztije. Persze, kibírható napi 3-4 órában.. de ha nem muszáj, akkor nem hallgatnám végig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!