Volt köztetek olyan, aki egyszerűen képtelen volt szoptatni, mert kellemetlenül élte meg a szituációt?

Nekem első babámmal.

Gyűlöltem szoptatni, nem is volt sok tej. A mellemből fojt a vér stb.

Aztán kiderült, hogy a babának le van tapadva a nyelve. 3 hónapig szopott.

Második babát 9 hónapig tdtam szoptatni, nála semmi gond nem volt.

Mindigis érzékeny volt a mellem,szülés után méginkább az volt,kb 2 hét után feladtam,mindehogy fájt.

Tápszeren nőtt fel,makkegészséges iskolás már.

Ugyanolyan jó anya vagy akkor is ha tápszeres lesz.

Engem zavart a szoptatás!

Az hogy a mellemet szívta, abból evett. Nekem macerás volt. Nem éreztem azt a csodát, hogy a szoptatás össze hozna a babával...

Nekem ez egy erőltetett dolog volt, utáltam, nem

Szívesen szoptattam, de valahogy csak kihúztam 8 hónapig.

Utánna egy megváltás volt a tápszer!

Sokan vannak így, próbálj meg egy tanácsadót hátha tud segíteni.

Am meg a babádnak szüksége van rá ez a legjobb és legtermészetesebb táplálék még neki...erre gondolj közben!

Én is hasonlóan érzek, mint az előttem válaszolók. Nagyon megvisel a szoptatás, fájdalmas, kényelmetlen, ráadásul nem mindig elég a tej, és nem tudom, hogy most evett-e eleget. Ráadásul több mint egy hete sztrájkol a fiam. Eddig nem volt hajlandó a jobb ciciből enni, majd pár napja már a bal cicit sem fogadja el. Ennek következménye, hogy nagyon lecsökkent a tej mennyisége. Eddig volt, hogy 200 ml-t is le tudtam fejni, most örülök, ha 70 ml sikerül. Mondanom sem kell, hogy teljesen kikészít, tiszta ideg vagyok, szó szerint rettegek, mikor következik a következő etetés.

Lelkileg sem érzem azt a meghittséget amiről annyit olvasni/hallani.

Át akarok állni tápszerre, néha már szoktam is adni neki (mivel kevés a tejem), és olyankor mindig bűntudatom van, pedig annyira nyűg ez a szoptatás nekem.

19 hónapos a lányom, még most is elalvás előtt megkapja, de már szerintem nincs is benne semmi, mert babát várok újra, és nagyon korlátozom a szoptatást.

De! Az elején görcsberándult a gyomrom ha hallottam, hogy nyöszörög, mert tudtam hogy jön a rettegett szoptatás! És azért féltem annyira tőle egy idő után, mert sebes, véres, repedt volt a mellbimbóm, a babám mint egy satu úgy szorított a mellemre, csillagokat láttam, ordítottam, véraláfutások voltak rajta :( ez sajnos tényleg így volt, de mivel a környezetem és társadalom elvárása a szoptatás, bennem fel sem merült, hogy abba hagyjam, inkább szenvedtem, míg nem két hónapos korában rám parancsolt a gyerekorvos, hogy adjak neki tápszert, mert nem hízik annyit amennyit kéne. A sebes mellemet hiába akartam megmutatni a védőnőnek, nem nézte meg. Volt fent nálam szoptatási tanácsadónő, nem tudott ő sem segíteni. Az idő oldotta meg, ahogy elkezdtem tápszerrel pótolni, már kevesebbet lógott rajtam, begyógyult a mellem és onnantól vált örömmé a szoptatás, és nem egy fájdalmas kényszer volt. Sajnos én a szerencsétlenek táborába tartozom,nekem így alakult. De a nők nagyrészének az első perctől megy mint a karikacsapás. Sok tej, nem fáj, gyerek tökéletesen szopik. Nekem egy nyammogós elalvós babám volt. A másodiknál kiváncsi vagyok hogy lesz, a melleim most 19 hónap szoptatás után nagyon edzettek már, anyukám azt mondja, emiatt szerinte nem lesz már az a fájdalom a következőnél. De mi van ha megint kevés lesz... majd kiderül. De már nem fogok görcsölni, ha nem lesz neki elég, kap tápszert, mást úgyse tehetek.