Felveszik a gyereket a bölcsibe, ha az neki jót tenne, de én itthon leszek az újszülött testvérével?

Hallásvizsgálaton már voltunk, mert a gyerekorvosnak is ez volt az első tippje, de tökéletesnek találták. Éneklős-mondókázós foglalkozásra heti kétszer járunk, de itthon is sokat csináljuk. Igazából én úgy veszem észre, hogy szinte mindent megért (mindig alábecsülöm, aztán jól meglepődök). Nem is az a gond, hogy nem beszél, hanem inkább, hogy nem is gügyög, gyakorlatilag semmilyen hangot sem ad ki egész nap (sírni sem sír). Amúgy tud hangot kiadni, szóval "technikailag" csinálhatná, csak nem nagyon szokta. Ezután merült fel, hogy nem-e autista, és bár nekem azt mondták, hogy ilyen korban még nem diagnosztizálható 100%-ra, de amúgy az orvos szerint nem tűnik annak.

Nekem többen is javasolták a bölcsit, hogy az jót tenne neki. Különben nyár elején születik a tesó, és én csak ősszel vinném, szóval így talán nem gondolná, hogy a kicsi miatt rakom ki.

Amúgy én is hülyén érzem magam, hogy elvenném a helyet attól, aki dolgozni akarna (főleg úgy, hogy én is vissza akartam menni dolgozni 2013 januártól, és nem vették fel bölcsibe a helyhiány miatt, tuti nem örültem volna, ha megtudom, hogy valakit meg fölvettek úgy, hogy nem is dolgozik az anyukája; aztán mondjuk teherbe estem, szóval mindegy). Szóval nem akarok én kitúrni senkit, de ha ez az én fiamnak "terápiás célból" fontos lenne, az nem méltányolható? Ha az orvos írna egy papírt, hogy ajánlja? A magánbölcsit / családi napközit nem tudjuk megfizetni :(

Persze aztán lehet, hogy nemsokára beindul a beszéde, és akkor már nem is olyan fontos az egész.