Tényleg elrontottam volna a gyerekem?

Első gyerek, első unoka, nagyon könnyű, hogy folyton kézbe legyen.:)

Egyébként meg nem mindig igénylik azt, hogy csak kézben legyenek, én sokszor dajkáltam a fiamat, viszont sokat fektettem magam mellé és beszéltem hozzá vagy játszottam vele. Viszont a nagyszülőknél, apánál sokat volt kézben. Sokáig ilyen is volt, egészen addig, míg el nem kezdte felfedezni a környezetét. Akkor mászott vagy később járta a maga útját és már nem kérte, hogy állandóan kézbe legyen, csak ha kis közelségre vágyott.

A fiam is sokat volt-van a szabadban, viszont én törekedtem és törekszem arra, hogy bent is legyen és bent is foglalja el magát, ne csak örökké kint, mert vannak olyan időszakok (betegség, hideg, eső, nagy meleg), amikor nem lehet kivinni és akkor tényleg rossz, ha a gyerek nekiáll hisztizni, hogy ő már pedig ki akar menni. Így, mikor nyáron is ketten voltunk a fiammal, a reggeli órákban, illetve a késő délutániakban kint voltunk egy kicsit, a nap többi részében pedig bent foglaltuk el magunkat.

Viszont az apja, ha itthon volt, mindig kivitte (mármint ha az idő is engedte), tőle el is várta és neki hisztizett is érte, hogy menjenek, viszont nálam nem.

Szóval valamilyen szinten érthető, ha valami a mindennapjai részévé válik, ami tetszik neki, szereti, akkor azt el is várja.

Amin változtatni kéne talán, hogy ne csak mindig kézben legyen, hanem fektesd le magad mellé vagy ültesd le a gyerkőcöt (bár nem tudom mennyi idős), játszatok úgy és ha nem tudtok kimenni, akkor foglaljátok le magatokat játékokkal bent a szobában, így ahhoz is hozzászokik, ha bent kell maradni vagy nem mindig van kézben. Bár ez bizonyos nyűgös, beteg napokon nagyon nehéz, de akkor meg valamilyen szinten érthető is.

Nem! Te vagy az anyja te tudod mi a jó neki, plusz te vagy vele egész nap ,te tudod mikor hova kell menni,mit kell csinálni,hogy tudod beosztani az időd ezekre. Külső szemlélő meg,hogy mit lát ebből vagy milyen hozzáfűzni valója van ne érdekeljen.

Nekem is mondta a védőnő, ne legyen sokat a kezembe mert rászokik. Én érzem ,hogy erre van igény,majd kinövi.

Ne szoktassam az ágyba mert nehéz lesz kiszoktatni: akkor azzal is megbírkózom.

Anyósnak az nem tetszett,hogy különböző időpontokba fürdetem a gyereket. Hát biztos nem fogom felébreszteni ezért.

Mások akkor lepődtek meg mikor sétáltunk október közepén és kérdezték mennyi idős. Hát 5 napos volt az első ilyen napon. Láttad volna az arcukat :) Mintha ezzel ártanék a gyereknek. És még sorolhatnám. Én vagyok az anyja én tudom mik az igényei ,mi kell neki,az anyai ösztönök ezért vannak. Sőt segítség nélkül vagyok itthon így én tudom mikor mit tudok csinálni és hogy akarom. Szóval mindenki más foglalkozzon a saját dolgával!

Szia!

Mennyi idős a baba?

A legfontosabb, hogy a nevelés terén a tanácsokat hallgasd meg, de rajtad áll, mit fogadsz meg, és mit nem! A saját belső hangodra hallgass. Amennyiben sokat sír a gyerek, és nincs semmi betegség, hasfájás. Akkor hagyhatod sírni. Neki is ki kell adni a dühét valahogy! A sírástól nem lesz baja(HA NEM BETEG!. Fontos, hogy nem egy szobába aludjatok! Neki is meg kell, hogy legyen az intim szférája. Az egészséges gyerekeket normális határok között nevelni kell, és nem fontos halálra aggódni magad. A betegségben viszont mindent meg kell tenni, hogy jobban legyen.

Na magadba keresd a hibát! Az aggodalmad is jelzi jó anya vagy! Kitartás, és sok sikert!

ez a kedves rokon nem is annyira kedves, ha egy vigyázás után ilyeneket mond. A napirendhez nálunk is ragaszkodnak a gyerekek, fontos a délelőtti levegőzés, ezt szokták meg.

Én gyakran felveszem a 2,5 éves! gyerekemet is, fontos a testi kontaktus, a 4 évesem is sokszor ül az ölemben, ez nem elkényeztetés.