Valamit elrontottam volna? Nem szeretne a gyerekem, vagy tényleg ennyire más a temperamentuma minden babának?

Az enyém 18 hós, és már azt veszem észre, hogy "kevés" vagyok neki. Ha kettesben vagyunk semmi gond, én vagyok a Minden, de ha társaságban, akkor majdnem mindegy neki, hogy kivel, csak már ne velem/velünk. Nagyszülőknél úgyszintén. Én ezt nem fogom fel tragikusan, mert amúgy szeret, meg kötődik hozzám, de ha van más valaki, akkor vele van, mert velem tudja, hogy bármikor lehet.

Szia! Én úgy gondolom ez azért van, mert a babád biztonságban érzi magát a nagymamával, és tudja, hogy ha el is mész, visszajössz. Nálunk is így van (13 hónapos a kislányom). Szerintem örülj neki, mert ez azt jelenti, hogy kiegyensúlyozott és sok szeretetet kap, biztonságban érzi magát a világban! Biztos, hogy nagyon szeret téged!

Most van abban a korban, hogy a világmárnem csak az anyukából áll, hanem elkezd ismerkedni másokkal, felfedezni a világot meg az embereket. Ez teljesen normális ilyen idős piciknél, és ne aggódj, szeret téged :)

Szia! Kisfiam még csak 1O hónapos, és ugyanez! Imádja anyukámat, volt már, hogy náluk aludt, amikor nekem halaszthatatlan dolgom volt, még csak nem is nyöszörgött. Amikor én altatom, fél órát szenvedünk, ha anyukám, 5 perc alatt alszik, mint a kisangyal. Mondjuk nem bánom, hogy szeret náluk lenni, mert így néha el tudok menni kettesben a kedvesemmel ide-oda, és ha jön majd a kistesó, nem fogja megviselni amíg én kórházban leszek.

Nálunk ugyan ez a helyzet, anyósom a lányom születése óta folyamatosan részt vesz az életünkben ami nem baj, mert nagyon szeretjük. Néha már féltékeny vagyok, hogy állandóan a mama pedig még csak 13 hónapos lányom, ez csak akkor van ha ott vagyunk nála. Mindenhova megy utána és mintha kicserélnék a gyereket. Hetente vagy két hetente 1-2 napot náluk tölt. De nem bánom, jó az ha az embernek van egy ilyen anyósa vagy anyukája akire bármikor nyugodtan rámeri bízni a gyerekét. Mert gondoljatok csak bele vannak olyan gyerekek akire csak rá nézel és már sír annyira anyás.

Azért nem aggódik, ha otthagyod, mert pontosan tudja, hogy jó helyen van, és biztos benne, hogy visszajössz érte. Az ilyen gyereket hívja a pszichológia "biztosan kötődő"-nek. :)Ha egyébként ölelget, simogat, akkor minden teljesen rendben. Inkább legyél boldog, hogy egy ilyen remek nagyi van a segítségedre. Boldog babázást.

az én fiam 1 éves és kétségbeesetten sir amikor a mamáék elmennek tölünk.hát utánnam még életében nem sirt...nekem is fura de a mama óvónéni és azt mondja ez igy jó.én is sokat foglalkozom a fiammal sokat nevetünk és nagyon sokat játszunk és kacagunk,mégis a mamáék másak,nem értem én se.