7 hónapos baba nagyon akaratos, ha elveszem, ami a kezében van, hihetetlen sírásba kezd. Elrontottam valamit, vagy természetéből fakad? Változhat még? Mit tegyek?

Ah az én lányom is ilyen habár ö inkább 11 os kora körül kezdte.

Itt egy megoldás van hogy add idde és elveszed. csak úgy ne vedd el, de ha kimondtad a vezényszót akkor vedd el töle.

Majd ha tud már rendesen mozogni akkor földhöz vágja majd magát és úgy fog ordítani.

szerintem természet.

Biztosan természetéből fakad. Az én lányom -szintén 7 hónapos- nem sír sosem, ha elveszek egy-egy játékot. De múltkor pl. megengedtük neki, hogy megnyalogassa a virslit. Megkóstolta, elvettem, és akkora üvöltésbe kezdett, hogy alig lehetett megvigasztalni. :)

Ő a "felnőtt" kajáknál szokta ezt eljátszani. A kenyérhéjat is csak úgy lehet elvenni, ha a kezébe adod a következő darabot. :)

Ezt én nem nevezném akaratosságnak.

A babát érdekli valami, végre megkaparintja, Te meg elveszed tőle.

Hét hónaposan még hiába "magyarázol" neki szép körmondatokkal, hogy "azért nem szabad elvenni kicsikém mert stb." Ezt ő még nem érti. Azért sír, mert frusztrált. Ilyenkor próbálj valami mást adni neki, ami a tiétek, de pl. általában nem kaphatja meg. Vagy vond el a figyelmét, pl. adj neki valami rágcsálni valót (ha már ehet, nem tudom 7 hónaposan mit eszik), vagy kezd el a levegőbe dobálni, vagy ami épp van. Kell egy kis fantázia.

Az meg hogy ciki vagy nem? Sajnos hozz kell edződni anyukaként, hogy a gyereked kínos helyzetbe hoz és még fog is néhányszor, amíg fel nem nő. Ezt mindenki tudja, akinek gyereke van, akinek meg nincs, vagy már nem emlékszik rá, mert olyan régen volt, azokat le kell t*jni. Én már megtanultam felvenni a "fapofát". Ha "csak figyelnek", azzal nem foglalkozom, ha meg beszólnak valamit (mert ilyen is van), akkor "kedvesen visszaszólok", hogy foglalkozzon a maga dolgával, vagy éppen mikor mit.

Az én gyerekeim alapból nem "jelenet rendezős" típusok, és nem is félek velük emberek közé menni, én azt vettem észre, hogy akkor vannak "furcsa viselkedésmódok", amikor nagyon fáradtak.

Talán a Te kicsid is elfárad az úszástól, utána érthető, hogy élesebb a reakciója, mint egyébként.

Egyébként azt érdemes átgondolni, hogy az "akaratosság" mint olyan nem öröklődik, viszont a gyerekek/babák irtó korán elkezdik a szülői mintát utánozni mindenben, és mivel azt írod, apával ti is ilyenek vagytok, hát van példa előtte...

Ezekkel együtt kell élnünk. Én pl. ingerlékeny vagyok, hamar felkapom a vizet, ha nem sikerül valami, a gyerekeim is pont így kezdenek viselkedni... Hát próbálom türtőztetni magam, de az önnevelés a legnehezebb. :o)

Kitartás, és sok türelem! És minél többet vidd közösségbe (főleg ha nincs tesója), mert úgy tudják megtanulni legjobban, hogy nem minden az övék...

Elsö vagyok.

nálunk ez 11 hósan kezdödött de el is vágta magát hozzá. más dolgok miatt. pl mikor nem ülhetett fel a játszon más gyerek kisautójára, vagy könyvesboltban vissza tettem amit levett. ilyenkor eldobja magát és üvölt. erre csak egy megoldás van hogy nem engedni neki és elterelni a figyelmét, én már tudok neki magyarázni de még azért nem ért meg igazán.

az utolsó jót írt, de ezt semmi képpen se tedd meg.

"Ilyenkor próbálj valami mást adni neki, ami a tiétek, de pl. általában nem kaphatja meg."

ennél rosszabbat nem tehetnél,hogy olyat adsz neki amit nem szabad, mégjobban össze zavarod hogy most mi van? ezzel azt érnéd el, hogy tudni fogja hogy ha hiszti van akkor még olyat is elérhet amit máskor nem, így ha nagyobb lesz akkor is hisztizni fog ha nincs oka rá.

én igazából semmit nem adok neki. nincs és késsz. nem kerítek neki nagy feneket, egyszerüen hagyom sírni, max felveszem de ebböl sincs rendszer. kellemetlen de pl mire kiértünk a boltból (közben kifizettem a könyvemet) már abba is hagyta. 3 napig tartott aztán elmúlt. most 2 hét múlva megint újra kezdte. ez ilyen lesz. ha nem engedsz neki és nem csinálsz belöle nagy dolgot akkor ez elmúlik, majd persze mindig elöjön.

a dackorszak egészen a pubertáns korig tart.

de vannak jó trükkök. de nem mostanra hanem mikor már nagyobb kicsit. pl nyafog hogy sütit akar ebéd elött. persze te nem akarod. NEM-re rögtön hiszti, vagy még nyafogás. ekkor a varázsszó, hogy OK ebéd után.

a nem szót nagyon keveset szabad használni, inkább más módon kell megközelíteni a dolgokat.

nálatok ez még nehéz, mert igazából semmit nem fog fel még. szerintem attól nyugodtan magyarázhatsz neki hogy megszokja hogy nem csak csöndbe hagyod a dolgot.