Csak engem akaszt ki, hogy ennyi erőszakos anyuka van, akik verik a gyereküket?

Nem akarok ellent mondani az előttem szólóknak, de nekem van egy ismerősöm, aki a gyerekét nem veri,hanem magyaráz neki mindig és a gyerek mégis agresszív!Rúg, harap, üt.

Minket(engem és tesóimat)megtaláltak néha szüleim, néha kikaptunk(nem erősen, agresszívan!!!csak ha már a nagyon sokadik figyelmeztetésre sem fogadtunk szót)és egyáltalán nem lettünk agresszívak, teljesen normálisak vagyunk, és szeretjük a szüleinket!5en vagyunk tesók, és az egymás közötti illetve a szüleinkkel való kapcsolatunk és nagyon jó, harmonikus, egy csepp agresszió, félelem sincs benne.

"egymás közötti illetve a szüleinkkel való kapcsolatunk és nagyon jó, harmonikus, egy csepp agresszió, félelem sincs benne."

Biztos így is van, de gondolom nem a veréssel érték el a szüleid ezt a "harmóniát".

Az, ha egy gyerek szemtelen a szüleivel, szerintem akkor is a szülő hibája. Nem veréssel, de megfelelő szigorral, következetességgel, határozottsággal, de mégis sok szeretettel és törődéssel meg lehet tanítani a gyereknek, hogy hogyan kell normálisan viselkedni és tisztelni a másikat!

Ha a verés olyan természetes lenne, akkor mi felnőttek is lerendezhetnénk egymással a vitáinkat egy két pofonnal. De nem tesszük, mert azzal nem érünk el semmit. Viszont kultúrált viselkedéssel annál többet. Azért mert a gyerek a "miénk", még nem kéne verni. Szerintem sokkal hatásosabb, ha éreztetjük a gyerekkel, hogy rosszat tesz, haragszunk rá, szomorúak vagyunk miatta. A veréssel megkapja a büntetést, fáj egy picit, de nincs hosszabbtávú következménye a tetteinek. Esetleg egy még nagyobb pofon.

Csak magamból indulok ki, én is kaptam anyáméktól, és egy kis verést megért, ha suli után csak este mentem haza a csavargásból. Kikaptam, aztán ennyi. De nem éreztem, hogy ezzel csalódást okozok nekik és aggódnak miattam.

Akkor csapok picit a kezére, ha kiröhög amikor huszadszor szépen kérem, hogy a mocskos kezét ne vegye a szájába. El van magyarázva neki, tudja, mégis teszi, pedig nem hülye, csak éppen olyanja van, hogy most akasszuk ki anyát, mert akkor olyan viccesen mérges-3éves, nagyon rafinált, de értelmes, mindent megért, de sokszor azt látom, hogy mindent és mindent ezerszer újra meg újra a szájába kell türelmesen rágni. Életveszélyes helyzetben azonban elkélt a pici hajcibálás...egyszer fordult elő...rohant a másik gyerekek után, hiába ordítok, hogy állj meg, út jön, igaz, kihalt részen lakunk, de mégis, olyan szépen megtanítottam már neki, hogy betonútnál meg amúgy útnál nem rohangálunk. Kiszakította magát a kezemből és rohant a másik után, én meg 34 hetes terhesen menni alig bírok, nem hogy rohanni...átszaladtak az úton, visszaparancsoltam, leguggoltam hozzá és azt montam: most meg fogom cibálni a hajad hogy legközelebb ilyen ne forduljon elő, hogy kiszaladsz az útra. Ha megint rád kell majd szólni, ez jusson eszedbe.

Legközelebb már rohant volna, de megállt: nem futok ki az útra mert veszélyes és meg is cibálsz.

Szóval kellett némi "agresszió" (egyesek szerint ez az, de ez baromság), hogy tényleg véglegesen megjegyezze. Különben futna a csorda után, az ominózus eset után a másik gyerek ugyanúgy kiszalad az útra (én egy ujjal sem érek a gyerekhez és nem is kiabálok anyuka fajta...).

Elítélem az össze-vissza verést én is. Ideig-óráig segít. Nem ez a megoldás.