Csak engem akaszt ki, hogy ennyi erőszakos anyuka van, akik verik a gyereküket?

Az h egy pacsi a popsira vagy a kezére (hangsúlyozom,nem erőből,csak jelzés értékkel) szerintem elmegy.

Verni a gyereket az más,az undorító,és borzasztó.És elítélem.

Azért nem kell túlzásokba esni, mert ha vállalsz egy gyereket, akkor nem lehetsz egy mintaanyuka, és ezt a szerpet nem is kéne eljátszani ( mint ahogy sokak ) ! Megszülted a gyereket, onnantól a te felelőséged, és olykor bizony megérdemel egy-kát pofont, seggrecsapást! Hisz a mai gyerekeknek semmi sem jó, ha adsz nekik felet, utána már az egész kell, és még az sem elég. Neveled őt, szenvedsz velük, nem is kicsit, és szemtelenek nem fogadnak szót, ilyenkor pdig igenis megérdemelnek egy-két pofont, ettől nem fog sérülni! Arra a gyereknek van esze, hogy visszaéljen a jóságoddal, de arra nincs esze, hogyha szépen megkéred, h pakoljon el, akkor azt meg is tegye.

Azért egyesek már túlzásokba esnek, hogy kimennek a teraszra cigizni, hogy a gyerek ne lássa, meg hasonló .. hát ez már vicces! nem kell azért eljátszani a minta anyukát, hogy te csak szépen szólsz a gyerekhez, nem ütöd meg, meg ilyenek.. ha kap a gyerek, annak OKA VAN ! ..

"Az ideges, túlterhelt szülők gyakran megfeledkeznek arról, hogy a gyermek nem rossz, csak tapasztalatokat szeretne gyűjteni. Teszi a dolgát, fel akarja fedezni a világot. Közben veszélyek leselkednek rá, de ezektől a veszélyektől akkor sem lesz képes megvédeni magát, ha megverik, amikor például a forró tűzhely közelébe megy. A gyermek azért sodorja veszélybe magát, mert nincs még elég belátása és tapasztalata, és ez akkor sem gyarapodik, ha megverik érte. A gyermek nem azért rántja magára a forró vizes fazekat, mert rossz, hanem azért, mert kíváncsi. A felnőtt dolga, hogy a gyermeket megvédje az ilyen veszélyektől, például ne hagyja őrizetlenül a gyermeket. A felnőtt egyik szemének, egyik fülének és egyik kezének, mindig a gyermeken kell lennie. Akinek gyermeke van, a figyelme csak akkor lankadhat, ha a gyermekre vigyázás feladatát átadta egy másik felnőttnek. Hangsúlyozom, hogy felnőttnek, és nem gyermeknek, nem a nagy testvérnek."

lelkititkaink.hu

Egy dologban egyetértek a lepontozott hozzászólóval: Nagyon sokan tagadják és játsszák a mintaanyát,közben meg egy centivel sem jobbak,mint az akit elítélnek.

De hála Istennek,nem mindenki.

Az én fiam nagyon értetlen,nem mondanám rossznak,de borzasztóan értetlen,nem szokott kikapni de bizony rengeteget kiabálok vele,mert olyan,mintha a fülén ülne vagy nem tudom....Ha mondom hogy ne,annál inkább csinálja.Vagy egy perc múlva újra kezdi.ÉS sokszor nagyon csúnyán beszél velem.Nem csúnya szavakat mond,hanem olyan hangot enged meg magának,mintha a játszótársa volnék. (10éves)

Tudom,van amiről én tehetek,és van amiről az apja.Mert ahogy az apja beszél velem,és ővele,azt utánozza le,illetve néha engem.Pedig a szeretet nagyon erős köztünk.Mármint a fiammal(na meg a lányommal,de ő még kicsi).