Sír a kajáért a 3 éves, kegyetlenség ha nem adok neki holott tudom nincs rá már szüksége? És a környezettel hogy lehet ezt megértetni?

Van egy 5.5 éves fiam és egy 3 éves lányom, a fiam nem túl jó evő ha eszik se hízik semmit, 17 kiló és 118 cm. Sose volt téma ez hogy mit eszik mennyit mikor mivel amúgy is nagyon vékony, izmos, de vékony. Aztán megszületett a lányom aki kezdetektől imád enni. Csecsemőként persze még csak egészséges ételeket kapott-evett mivel akkor még nem tudta hogy van más is, így ette amit elé tettem. Aztán 1 éves kora után egyre jobban kinyílt a világ számára jártunk társaságba, boltba, nagyszülőhöz és ő mindig mindenhol mindent megevett megeszik. Egyrészt örültem hogy végre egy jó evő másrészt nem aggódtam még mert zöldséget gyümölcsöt tejterméket is evett jórészt. Alacsonyabb volt jóval mint a tesója ennyi idősen és több kiló is, de akkor még azt mondta a gyerekorvos is hogy majd megnyúlik, elnövi. 1 évesen 74 cm volt és 11 kiló, 2 évesen 90 centi és 15 kiló.

Bevallom hogy jónéhányszor pizzázott, mekizett apával, imádja a spagettit, rántott húst, sajtokat, magában (!) édességet persze. A nagyobbam is eszik evett ilyesmiket de ő ugye annyira vékony és gyors anyagcseréjű hogy nem problémáztam ezen.

Azt tudni kell hogy én is hajlamos vagyok a hízásra és egy állandó fogyókúra az életem, hogy normál súlyomat tartsam és 2 naponta tornázok vagy futok (177 cm vagyok és 67 kiló most). Egészségesen táplálkozom, és mindig kínálom a lányomat is. De a lényeg hogy úgy egy év alatt teljesen rákapott a hízlaló ételekre, ami nekem egyre kevésbé tetszik/tetszett ráadásul a súlya 17 kiló most 3 éves korára. Igaz 100 centi hozzá de akkor is sok ez látszik. Az orvosunk is azt mondja most kell odafigyelni már mert 5-6-7 évesen már nehezebb lesz jóval.

Egészségeseket főzök neki, mindennap próbálkozom de nem akar enni. Sír és könyörög az üres kenyérért, a sült krumpliért, ha meki felé megyünk véletlen iszonyú cirkuszt vág le édességet egy nap egyszer kapnak mert ugye azt azért nem akarom hogy teljesen kimaradjon nehogy ez visszaüssön. Nehéz a dolog mert a nagyobbamnak meg kifejezetten a tésztaféléket zsírdúsabb ételeket javasolják ( gondolok itt arra hogy tejföl, tejszín ) de a lányomnak meg épp hogy sovány tejtermék kellene, valami magvasabb pékárú sovány hús, zöldség gyümölcs ilyesmi. Félreértés ne legyen, nem diétázik! Csak az ételek minőségén szeretnék változtatni, de senki se ért meg. A férjem csak csóválja a fejét és SAJNÁLJA a gyereket. (közben azért mindig husikázza meg viccelődik hogy husis leszel mint anya...) anyósom az totál ki van akadva rendszeresen elmondja hogy jaaaj Timike majd ha jössz hozzám, elmegyünk a pizzériába vagy a Meki be meg kapsz ezt azt amazt. A boltban ha sír ordít a fánkért, csokis croissant-ért csokiért hogy ő ÉHENHAL és adjak neki enni meg ilyenek, akkor az emberek feddően néznek (ezt még hagyján mert nézzenek de sokszor be is szólnak hogy szegény éhes).

Kedvem lenne mondani hogy ja pont úgy néz ki mint aki éhezik.

A gyerekorvos és védőnő is egyetért velem hogy nem szabad ilyesmikkel "hízlalni" dehát hogy a fenébe értessem meg vele, 3 éves, nyilván nem érti.