Hogy magyarázzam el a kisfiamnak, hogy a barátja meg fog halni?

Én nem vinném be. Nem kell tudja, hogy fentáll ez a lehetőség, így elfogadja amit mondtok neki majd. És főleg, nem úgy marad a kórház meg az emlékezetében, hogy ha valaki bemegy betegen, és soha többé nem látja viszont. Más ha látja, más ha hallja a kicsi.

A mi kislányunk (biztos valakitől hallotta a meghalást, ) mert mostanában erről kérdezget. Szomorú volt egyik reggel, hgoy ő a legfiatalabb és egyedül fog maradni, mert mi halunk meg előbb és a bátyókája. Mondtam neki, hogy sajnos azt nem tudjuk ki hal meg előbb. Mindenki máskor születik, máskor hal meg, de sajnos van, hogy a fiatalabb. De akkor sem kell félni, mert már meghalt az én nagyim, és apu anyukája, és ők már várják a megyországban.

Korábban beszélgettünk erről szintén ők hozták fel, és a megyországot valahogy elfogadják. Mondtam nekik, hogy oda csak az mehet aki nagyon öreg, vagy nagyon nagyon beteg, és csak ők tudják oda az utat, és ott pihenhetnek, mert nekik arra van szükségük, az egy nagyon szép nyugodt hely, csak nekik.

Ilyesmikkel próbálkozhatsz. És ahogy nő egyre többet fog majd fel belőle.

Őszinte részvétem!

Helyesen gondolkodsz, a temetésre mindenképp vidd el, mert jobban tudatosul benne, hogy a halál örökre szól, és a gyászfolyamat lezajlását is megkönnyíti nála.

Nem lebeszélni próbállak, de én nem vinném el.

Még kicsi megérteni, viszont fantáziálni már nem, és az a kép maradhat meg benne, hogy nem a menyországba ment a barátja, hanem a föld alá.

Ő még nem hiszem, hogy megérti, hogy a test egy és a lélek egy másik dolog.

Én járok a temetőbe a gyermekeimmel, de sose mondom, és megmondtam a családomnak, hogy ne mondják, hogy mert itt vannak a föld alatt a szeretteink. Magam is fantáziálok, milyen formában lehetnek már bogarakkal körbevéve stb.

Hagyományból szokásból járunk oda, de bárhol tudunk velük beszélni, ezt mondom én legalábbis.

Esetleg vidd ki temetés után, de ne tudatosítsd, hogy itt van a föld alatt a kisbarát.

Őszinte részvétem !

Oszinte reszvetem Mindannyiotoknak:'(

ha esetleg nem nehez errol beszelned, megtenned,hogy elmondod, hogyan mondtad meg a Kisfiadnak es azt, hogy O hogyan fogadta?

a temetesre nem szeretnek reagalni, mert nem ertunk egyet, de ez olyan specialis helyzet, hogy foloslegesen.nem akarok okoskodni... magam sem tudom, hogyan dontenek, ez a Ti privilegiumotok. Ha elviszitek sok erot Nektek!:-(

Az élet annyira kegyetlen. Bele sem erek gondolni, mit érezhetnek a szülők. Bocsánat, ha érzéketlennek tűnik, de remélem, van testvére Danikának.

Elmondanám neki, milyen egy temetés, és rábíznám, el akar-e jönni. De később mindenképp kivinném letenni egy szál virágot, egy kis játékot, hogy el tudja gyászolni. Sokszor eszembe jutottatok a hét végén is, úgy látszik érezhettem.