Szerintetek félelemből viselkedik jól az oviban?
Kisfiam mindig jókedvű, kezdeményező, vagyány, néha még kicsit akaratos is volt világéletében.
Ha elmentünk játszóházba vagy rendezvényre, teljesen felpörgött, látszott a boldogsága, a felszabadultsága.
Most 1 hónapja jár oviba.
Dicsérik, hogy milyen szófogadó, öltözik-vetkőzik, wc-zik, eszik egyedül, lekörözi a 5-6 éveseket. (3,5éves)
Szóval csak jó szó van rá.
DE!
Tegnap volt az oviban egy rendezvény és láttam, hogy hogy viselkedik. Ott állt az óvónéni mellett, aki az ugrálóvárat felügyelte.
Majd odaértem, el sem mozdult mellőlem, nem akart ugrálóvárazni, semmivel játszani, nem érdekelte a tűzoltóautó, pedig minden gyerek mászott fel a tűzoltókkal. Fogta a kezemet és nem akart sehova menni.
Majd nagynehezen bement az ugrálóvárba, de láttam a tekintetén, hogy fél. Fél, mert az óvónők mindenért kiabáltak a bent lévő gyerekekkel, tök gáz volt.
Amikor rámnézett, akkor mosolygott, de egyébként láttam, hogy szorong.
Amikor mindennap hazajön itthon hisztérikus, zokog sokmindenért, ami soha nem volt jellemző rá.
Sokkal hisztérikusabb, játszótéren hagyja hogy fellőkje a gyerek, elsírja magát. Régen ilyenkor visszalökte és megvédte magát.
Szerintetek terror van az oviban vag mi lehet a gond?
Elképzelhető, hogy szorong a gyermeked valamiért. Az, hogy van néhány problémás gyerek, az egy dolog, manapság úgy válogatják össze az ovis csoportokat, hogy mindegyikben legyen úgymond hátrányos helyzetű gyerek, mert az óvoda akkor kap EU-s támogatást. Legalábbis nekünk ilyesmit magyaráztak.
Nálunk az óvónénik szerint minden rendben van, nem szokott gond lenni a gyerekekkel. Szerintem ez azért lehet, mert otthon ráparancsol az ember a gyerekre, hogy jól viselkedjen, meg az óvónők elég határozottak is.
Egyszer hamarabb mentem a gyerekemért, amikor még uzsi idő volt, és akkor hallottam, hogy ráparancsolt az óvónő a gyerekemre, hogy maradjon ülve. Nekem ez kicsit túlzásnak tűnt, de inkább nem hallgatózom, nem kémkedek, mert a gyerekem imádja az ovit, az óvónéniket is, azt mondja, hogy az óvónénik kedvesek, de gondolom, ennyi gyerekhez kell határozottság is.
Apukának mi a meglátása? Ő szerint hogyan viszonyul a gyerkőc az ovihoz?
Nem lehet, hogy inkább a saját aggodalmaidat vetíted ki?
Kisfiam szeret oviba menni, szerintem is.
Apa szerint kell a fegyelem, kell hogy szocializálódjon, hogy betörjön, mint a kiscsikó. És szerinte is erős szigor lehet minden oviban, hiszen 25 gyereket kell kordában tartani.
Csak rossz volt látni, hogy mellettem ül, nem rohan a játékokhoz, a tűzoltóautóhoz. Miközben itthon állandóan a lego tűzoltóállomásával játszik. Furcsa nekem ez a 180 fokos változása.
Biztos, hogy itthon feszültséget vezet le a hisztériájával, a zokogó sírásával.
Nagy változás ez neki, hiszen soha senki nem vigyázott rá soha életében.
Itt pedig be sem kellett szoktatni, minden úgy ment, mint ahogy az óvónő elképzelte. Sőt az ott is akar aludni.
Se sírás, se panasz, mindenben segítőkész, önálló. Hm....
És otthon miért szokott sírni? Nem lehet, hogy otthon is önállóan csinálna dolgokat, én nem szereti, ha segítesz neki?
Nézd, az, hogy éppen ott állt az óvónő mellett, az nem gond. Szüksége van arra, hogy az oviban is kötődjön valamilyen felnőtthöz, az csak jó, hogy tud nyitni az óvónéni felé. Az meg, hogy veled akart lenni, amikor bementél az oviba, teljesen normális, nincs ezzel semmi baj. Mostanában kevesebbet lát téged, ezért inkább veled akart lenni az udvaron, mint játszani.
Szerintem nem kell ennyire nagyító alatt nézni a gyerkőcödet. Még adnék neki időt. Abból, amit írtál, talpraesettnek tűnik, van gyerek, aki hónapokig nem hajlandó enni az oviban. Időnként kérdezzétek meg az óvónénit, hogy kivel szokott játszani a gyerkőc, meg kérjétek meg, hogy vonják be olyan játékokba, amik összehozzák más gyerekekkel, hogy könnyebben barátkozzon. Próbád meg név szerint megismerni az ovis csoporttársait, mondd neki reggel, hogy kik lesznek ott az oviban, majd fog velük játszani, meg ilyenek.
Itthon pont azért sír, mert "nem tudom felvenni", "nem tudom" sorra ez megy. Pedig ovi előtt itthon is nagyon önálló volt. Most az oviban önálló, itthon visít. Akár azért, mert mellé ült a 1,5 éves kishuga, akár azért, mert hamarabb találtam meg a bújócskában, mint ahogy ő elképzelte. Szóval semmiségért visít.
Rendkívül sok figyelmet kap, sokkal többet, mint a huga. Huga eljátszik egyedül, nagyfiúnk folyton "szórakoztat" minket. Egy perc nyugalma sincs, folyton minket akar. Ezért is lep meg, hogy az oviban mennyire jól viselkedik, korát meghaladóan.
Itton pedig sokkal rosszabb lett a helyzet, mint régen volt.
Itthon nemigen fogad szót, oviban pedig rá sem kell szólni.
Az ovi az ovi, az otthon meg más. Nem lehet egy kalap alá venni. Elvégre az óvónénitől nem várható el annyi törődés, mint tőled. Azzal nem ártasz neki, ha segítesz neki, amikor igényt mutat rá. De ha mégis önálló, akkor dicsérd meg, hogy milyen jó, hogy ő már ilyen nagy, már nem kell öltöztetned, mint a kicsit. Vagy valami ilyesmi. Igazából az én gyerekemet is itthon nekem kell öltöztetnem, oviban meg önálló, legalábbis abból gondolom, hogy biztos nem az óvónő adja fordítva rá a nadrágot. Nektek még befigyel egy kis testvérféltékenység is.
11-es és 13-as voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!