Mennyire dicséred meg a kisgyerekedet, ha csúnyán viselkedik, majd végül nagy duzzogva szót fogad?

3,5 éves a lányom, 2 éves a fiam... volt már pár csörténk mindkettővel.

Én alapvetően nagyon büszke szoktam lenni, ha legyőzik magukat és mégiscsak megtesznek valamit, amit eredetileg nem akartak. Persze szituációfüggő, hogy mennyire mutatom ki, de azért általánosságban elmondható, hogy igenis megdicsérem.

De nem ugyanaz a kategória a két példa amit írtál szerintem

1, nem könyörgök neki, mert nem hagyom idáig fajulni a dolgokat. Kérek szépen, indoklok, érvelek stb, de ha a helyzet olyan akkor igenis elveszem azt a bizonyos dolgot és nem várom ki, hogy szívességet tegyen. Ha az érvelés stb hat és erőt vesz magán és megteszi amit kell, akkor sztem megérdemli a dicséretet.

2, ha veszélyes szitu van, akkor meg azonnali szófogadást követelek meg, nincs apelláta. Felmászik valamire amire nem szabad? Akkor vagy lejön, vagy leszedem, de amint lent van, nyomatékosítom, hogy ilyet nem, és ha esetleg nem akarat lejönni, akkor büntiből azonnal indulhatunk is haza,és szavakkal elérném, hogy érezze a súlyát, hogy most nem jól időzítette az önállósági törekvéseit, mert meg kell tanulniuk, hogy van, amit egyszerűen NEM szabad. Akkor se, ha neki másképp hozná kedve. Hazamehet büntetésből, akár tetszik neki, akár nem. Ha viszont hallgatott a jó szóra és lejött, akkor meg fogom dicsérni, hogy milyen szófogadó és elmagyarázom miért volt muszáj lejönnie.

Én általában igyekszem a gyerek fejével gondolkodni, ez többnyire segít megelőzni az ilyen szitukat. De akárhogy is alakul, nálunk nagyon bevált a pozitív megerősítés - a szidásban viszont nem hiszek. Úgy hogy én sokat dicsérem őket :)

4. vagyok, most látom, hogy közben pontosítottál egy példát.

Hát igen, az is kérdéses, hány éves gyerekről van szó...

Nekem a már a két évesem is megérti, hogy ha ő irigy, akkor vele is azok leszünk és az neki nem jó. Úgyhogy tudok neki érvelni. (amúgy érdekes, hogy ő az irigységre hajlamosabb, nem pedig a nagytesója, akinek elvileg féltékenyebbnek és irigyebbnek kéne lennie).

Hogy erre a szitura mit reagálnék? megértetném a gyerekkel, hogy okés, ne m gond, de legközelebb ő nem kap banánt, mert most mástól sajnálta amit ő már nem kért... és tényleg nem adnám neki oda első szóra, kicsit megdolgoznám mire megkapja, hogy érezze milyen az, visszautalnék erre az esetre stb.

nálunk ez kb így működött, és ezzel kezelhető szinten van tartva az öcskös sárkány-hajlama.