1-2 év közötti kisgyerekedet milyen gyakran "passzolod le" éjszakára a nagyszülőknek, rokonoknak?

Soha. Napközben se. Nem azért mert nem szeretném hanem mert nincs kire. Anyósom köszöni, hallani se akar rólunk, unokáit is messzi távolból, fényképről szereti.

Anyum meghalt.

Rokonunk nincs olyan aki akár csak egy félórára is vállalná bármelyiket. 2 éves és 5 éveseim vannak.

Nem érzem, hogy lepasszoltuk volna. Nehezen kezdtünk bele, de néha kell, hogy mással is el tudjon maradni a gyerek. HA korábban hozzászokik kevésbé idegen és furcsa számára, ha nem alszunk vele. Amikor először nem voltunk ott éjszakára akkor már 4 hónapja fixen átaludta az éjszakát. Most 21 hónapos, eddig 2x aludt itt mama (először hazajöttünk vacsiztatni, fürdetni és miután elaludt akkor mentünk el)és 2x aludt éjjel nálunk a fiam.

Nem érezte rosszul magát, simán el is aludt. Szeret vele/velük is lenni. Ugrásra készen,telefonnal a kezünkbe voltunk altatási időben, ha gond lett volna gyorsan mentünk is volna érte.

8. vagyok

2x aludt éjjel nálunk a fiam = náluk

Nekem szerencsém van, anyukám közel lakik, és szívesen unokázik, teljesen nyugodt szívvel rá is merem bízni őket, mert elfogadja az én irányításomat unok-ügyben és nagyon jó a kapcsolat a gyerekek és közte. Olyannyira, hogy amikor a kisöcsi született, az akkor 17 hós lányom a mamival volt azalatt a 4 nap alatt.

Most 3.5 és 2 évesek, kb 3-4 hetente mindig másik alszik a maminál, nagy ritkán mindkettő. Mondjuk ez is inkább már így kétéves koruk körül, mert egyévesen mégannyira össze voltam nőve velük, hogy nem nagyon adtam ki a kezemből pár óránál tovább egyiket sem. :)

várjunk csak, egyszer a nagyobbik 15 hós korában voltunk egy esküvőn, és akkor ő a maminál aludt - mondanom se kell, hogy én szétizgultam magamat hogy mi van vele, ő meg közben remekül mulatott és eszébe se jutott hiányolni minket, hehe :D

Valószínű, hogyha anyum nem lenne így kéznél, akkor egyáltalán nem lenne ilyen másvalakivel-alvás. Nem hiszem, hogy egy idegenben képes lennék ennyire megbízni mint az anyukámban (persze ki tudja, de most úgy hiszem, hogy valszeg nem), és ennyire szerves része tudna lenni az életünknek, márpedig a szeretet-kapocs nélkül a kicsik sem szívesen lennének el vele.