3-4 éves nem közlekedik megfelelően=büntetés, kiabál sikít ordít=büntetés, lehülyéz vkit=büntetés, tönkretesz dühében dolgokat=büntetés, ez lehet a célravezető?

szerintem a büntetésnek passzolnia kell a bűnhöz. Pl. kb 3 évesen a fiam nem állt meg a motorral többszöri utána kiálltásra sem, jó az út mentén végül igen, de én hamarabb szóltam. Megmondtam ha mégegyszer ezt teszi, egy hét motor nélkül. Megtette, én is. Egy hétig sétált.

Boltban tőlem hisztizhet, földhöz vágja magát, ha előtt úgy beszéltük meg hogy csak kenyérért megyünk be, akkor csak azt veszek. De én általában engedek egy rágót a kicsinek meg nyalókát. De olyan volt már hogy levette a mesemagazint hogy az neki kell, a kasszánál meg odaadtam, hogy bocsi ezt nem kérjük.

Útra egyszer szaladt ki kb másfél évesen, ráhúztam a fenekére (nem szoktam), leszidtam, otthon elmagyaráztam, hogy ez veszélyes és hogy megijedtem.... azóta se volt ilyen.

A kicsi (2 éves) nem akar szót fogadni menetközben, akkor kilátásba helyezem hogy másnap babakocsiba teszem, és úgy is teszek.

Amikor lehet figyelem elterelést választok.

Ha veszekednek bizonyos fokig rájuk hagyom, de a verekedést nem tűröm, akkor egyik ide másik oda megy lehiggadni.

Persze én sem üvöltözöm ahogy a kedvem tartja, de amikor a gyereket a lelki szemeim előtt látom, hogy repül és méterekkel odébb csattan a betonon, akkor baromira nem érdekel, hgy sérül-e a lelkecskéje, mert felemeltem a hangom.

Szerencsére a nagyobbal ez nem volt, a kicsivel ezt a játszmát lezavartuk 1,5-2 éves korában, azóta nincs is baj a közlekedéssel. Nem is lettek lelki sérültek, tudják hol a határ, miben meddig mehetnek el. Nincsenek is elnyomva. Viszont feszültség nélkül elmehetünk bárhová és jól érzi magát mindenki, míg a baráti körben a pici korban nem nevelt (jaj nem kiabálok rá, mert az olyan agresszív) kislány anyjánál most szakadt el a cérna és mind kikerekedett szemmel nézük, ahogy a másodikos !!!! kislány a porban fetreng sikoltozva, mert nem az történt amit ő akart. Na őt nem nyomták el pici korában.

"Nem tudom, másnak esetleg mi erről a véleménye?"

Nekem az a véleményem, hogy nem érdekel ki, hogyan neveli a gyerekét. Mindenki a saját belátása szerint cselekszik, kinek ez, kinek az célravezető.

Sosem érdekelt az ismerősök vagy rokonok nevelése, nem vájkálok mások dolgaiban.

Én nem tudok okosat mondani, csak Veled kezet fogni kedves Kérdező!

Van egy bnőm, 2 évesek a gyerekeink, csak az övé fiúcska, az enyém kislány.

A kissrác olyan mint az angyal, de (szerintem) nagyon szigorúak vele, és vagyunk mi, a lányom mint egy kis ördög.

Én sem tudom mi a jó, és sokszor vannak kínos helyzetek nyilvános helyen, de én remélem, és hiszem, hogy nem az erőszak a célravezető...A másik, hogy én próbálok kicsit keményedni, de a bőrömből kibújni nem tudok, nem tudok olyan lenni mint a bnőm...

Most kezdtek el bölcsibe járni, és a kissrác nagyon agresszív, nekem olyan, mintha otthon meghúzom magam, ott meg kiengedné a gőzt. meg csomó dologtól fél, olyan kis megtört míg a lányom meg szinte mondhatom, hogy semmitől, olyan önbizalma van, mint ide Lacháza...én nagyon remélem, hogy lassan beérik ez a dolog, mert már vannak jobb félnapjaink...:-))

Nálam a fenyítés kimerül a büntiszékben(2-3 perc), ha pedig nem otthon vagyunk, akkor egy büntipadban...:-))

Amúgy megfogott a kérdésed, mert épp tegnap láttam egy 7 éves kislányt, aki eszméletlenül viselkedett az orvosiban, és arra gondoltam, hogy "Te jó ég, kérlek Istenem, hogy én ne egy ilyen kis hülét neveljek!!" Az anyja már majdnem sírt, nagyon sajnáltam...:-((

igen, állati nehéz ez a gyereknevelés dolog...én mindig azt hittem, hogy ez ösztönből megy, és lehet, hogy másnál megy is, de nálam legalábbis nem...:-(( Így csak remélhetjük a legjobbakat....:)

utolsó voltam

A hideg vizes megoldáson kívül a többivel egyetértek.

Meg kell szabni a határokat és ha büntit v. jutalmat ígérsz, azt tartsd is be! Így a gyerek majd megtanulja, hogy anya nem csak a levegőbe beszél.