Hogy oldjátok meg a munkába járást két kisgyerek mellett?

Nekünk 3 gyerekünk van. Reggel a férjemmel együtt visszük őket általában vagy én egyedül, délután viszont még nem jár le a munkaidőm, így vagy a férjem, vagy a nagyi, esetleg a nagypapa megy értük. Pénteken korábban végzek, akkor én tudok menni. Ha nem laknának a közelben a nagyszülők vagy nem lennének, akkor valószínűleg bébiszittert kellene fogadnunk. Betegség esetén beosztjuk, ki marad otthon, mert az én munkahelyem sem igazán tolerálná, ha folyton betegállományban lennék. Muszáj dolgozni, mert el kell tartani a gyerekeket, és az én munkahelyemen pl. nem lehet 4 vagy 6 órában dolgozni.

Az enyémek reggel 8-ra mennek és legkésőbb 4-kor jönnek el.

A férjem sokszor dolgozik vidéken, így a gyerekeket sokszor egyedül kell megoldanom.

Reggel 7 kor indulok velük, ovi-bölcsi. Az oviban már van pár gyerek, a bölcsiben viszont a lányom szinte mindig elsőként és be, 7:20-kor.

Épp beérek munkába, 8-ra.

Délután, ha a férjem Pesten dolgozik, fél 5 körül ér oda értük.

Amennyiben nekem kell hazahoznom őket, fél 5-ig dolgozom, mire odaérek 5 után, a bölcsiben már csak a lányom van benn, szinte mindig. Az oviban 2-3 gyerek van még.

Májustól dolgozom, a nyári szünetben nem voltak. Ma kérdezte meg az ovisom, h miért megyünk olyan későn érte, nagyon rosszul éreztem magam miatta.

A lelkem nem azért fáj, mert nem lehetek velük, hanem azért, mert sokkal több időt töltenek az oviban-bölcsiben, mint az átlag. Mindkét gyerek imádja a "dolgozóját", és örömmel mennek.

4 éves ovis a lányom, 2,5 éves a fiam, bölcsis. Januártól dolgozom, két műszakban (kereskedelem), a férjem alsós tanító, fél8-tól 15-16-ig van bent a suliban.

Ha délelőttös vagyok akkor én hajnalban megyek el itthonról, a férjem csinálja velük végig a reggelt (én kikészítek mindent, ruhákat reggelit stb..) és kb 7-kor adja be őket az oviba/bölcsibe. Ők az elsők :( Délután én megyek értük időben, három körül hazaérek és begyűjtöm őket, néha a férjemmel ketten tudunk menni értük.

Ha délutános vagyok akkor a reggelek ráérősebbek, még játszunk itthon stb, és kb 9-kor adom be őket az oviba/bölcsibe. A férjem megy értük fél4 és fél5 között valamikor, mikor éppen milyen nap van, hány órája volt a suliban. Csütörtökönként 5-ig van a suliban és fél6 magasságában toppan be értük, olykor már mindig ők az utolsók, de szokta mondani, hogy mikor fél 5-kor megy akkor is már csak 3-4 gyerek van.

Nem is értem, hogy tudják a többi szülők megoldani :( mivel én csak éjjel 10- körül érek haza a délutános melóból, ezért a férjemre marad az egész esti műsor.

Ha betegség van, akkor megpróbáljuk úgy kibekkelni, hogy csereberélek hogy a szabad és pihenőnapjaimat összevonja a főnököm, illetve kimozaikozzuk, hogy pl a férjem hány órát tud elcserélni, helyetttesítést kérni stb. így van olyan, hogy mondjuk egy hét betegség esetén hétfőn-kedden én vagyok otthon a beteggel, k-sz a férjem, cs megint én, pénteken én csak délig aztán átveszi őt a férjem... tehát összevissza ahogy éppen sikerül megoldani.

Eddig egyszer sem kellett elmennem gyerekgondozási TP-re, de nem is tolerálná a munkáltatóm. Inkább partner abban, hogy a beosztást átvariálja, meg szerencsém van a kolléganőimmel is, mert szívességi csereberékben meg tudok egyezni velük.

8-as vagyok, a végét lefelejtetem:

Hogy hogy viselem? Őszintén? Sz*rul. Biztos én vagyok rosszul összerakva, de tiszta beteg vagyok attól, hogy nem lehetek annyira az életük része, mint szeretnék.

Szerencsére nagyon jó az ovi meg a bölcsi ahová járnak, szeretnek is menni, meg én is azt sugárzom feléjük hogy ez így van rendjén stb, nem akarom hogy megérezzék rajtam hogy nekem mennyire fáj "elveszíteni őket". Tudom, hogy ez az életrendje, és ahogy nőnek úgy kell egyre inkább teret engedni nekik, egyre jobban hagyni távolodni.. nekem nehezen megy. Nem tehetek róla... próbálom ésszel kordában tartani az érzelmeimet, de én megszenvedtem/szenvedem. Főleg az a rossz amikor délutános vagyok és csak a reggeli 2 óra jut nekünk egymásból azokon a napokon.