Pánikbetegség kisgyerek mellett. Van valaki itt ilyen?

Egyszer vasalás közben (terhesség előtt) rám tört a pánikroham. Akkor nem foglalkoztam vele annyira, azt sem tudtam, hogy pánikrohamom van. Utána rá 1 hétre ittam egy bögre kávét, amitől szívdobogás érzésem lett, 3 napig nem múlt el, kaptam az ügyeleten nyugtatót (amire rendesen ráálltam, nehéz volt róla leszedni). Ennek a nyugtatónak a mellékhatása az volt, hogy kimarad a menstruáció. Nem is problémáztam rajta, csak amikor következő hónapban közölte velem az orvos, hogy terhes vagyok. Rendesen kétségbe estem, mert én rá voltam állva a nyugtatóra, amit kaptam az orvostól. Sok mellékhatás előjött a "leszokás" alatt (mihelyt megkaptam a hírt, azonnal abbahagytam). Megszületett a kicsi, nem is volt semmi probléma egészen másfél éves koráig, amikor a párom éjszakás volt, rám rám tört a pánikroham. Kétségbeesetten hívtam fel édesanyámékat az éjszaka közepén, akik rohantak autóval, és elvittek magukhoz. :( Annyira gáznak érzem magamat így..

A lényeg: ha egyedül vagyok a kisfiammal (2 éves) a lakásban, azonnal rámtör a pánikroham, és nem tudok mit csinálni. Azonnal el kell mennem hányni, elkezdek remegni, meg a hasam, nem kapok levegőt. Ezzel voltam orvosnál, aki megint nyugtatót írt fel, amitől a helyzet jobb egy kicsivel, de akkor sem akarom nyugtatón élni az életemet.

Családommal, párommal a kapcsolat kiegyensúlyozott, kisfiam jó kisfiú, szavam sem lehet rá. Aki "küzd" kisgyerek mellett ilyen betegséggel, hogy kontrollálja? Igazából az lehet, amitől kijön, hogy mi lesz, ha lesz valami a kicsivel, amíg nincs itthon senki :S Én mit tudok akkor tenni, vagy nem tudom :( Lehet kicsit zagyvaság lett az egész, de kétségbe vagyok esve, mert 26 évesen nem akarom nyugtatón élni az életemet, amikor egyedül vagyok a kisfiammal! :(