Anyukák kérlek írjatok, hogyan sikerült feldolgozni, hogy autista a gyermeketek?

Én írtam a Vadaskertet. A honlapon az szerepel, ha megnézed, hogy annak kell fizetni, akinek nincs TB-je (tehát pl. külföldieknek).

Csak a szülő bennfekvéséért, étkezésért kell fizetni, de mivel én nem aludtam és nem ettem benn, semmit nem kellett!

TB-re megy teljesen!

A 2. válaszoló vagyok: az eddigiekböl kiderül, hogy nem is irtam akkora hülyeséget, mint ahogy az egyik válaszoló gondolja. Ugyanis ezek szerint senki nem vizsgálta ki a gyereket eddig, csak egy arra nem jogsult személy tippelgetett valamit és ezzel halálra ijesztette az anyukát.

Mellékesen a leirás szerint a kislány legalßább annyira lehet kicsit lassabban feljödö, gátlásosabb alaptermészetü gyerek, mindenféle kóros elváltozás nélkül.

A kérdezö szerintem is jól teszi, ha kivizsgáltatja a gyereket ilyen irányba, márcsak azért is, hogy megnyugodjon. Viszont a helyében mindenképpen elmondanám ott, hogy XY fejlesztö pedagógus állitotta fel ezt a "diagnózist", és ezzel panikba ejtette az anyukát.

Remélhetöleg kiderül, hogy a kislány tényleg egészséges.

Kérlek, ha lesz valami eredmény, akkor irj ide újra, márcsak azoknak a szülöknek a kedvéért is, akiket hasonló módon összezavarnak nem kompetens személyek.

Kedves Kérdező! Én fiam is nov. volt 3 éves mikor oviba került úgy hogy 2.5 éves korában kezdett szavakat mondani (addig SEMMIT!! csak gajdolt értelmetlenül) -3 évesen kb. 25 szót tudott úgy ment oviba. Sok mindent nem is értett, a beszédértésével is baj volt. De amúgy szociálisan meg teljesen oké. Dührohamai voltak/vannak ha valami nem sikerül úgy ahogy ő elgondolta, válogatni válogat, evéssel komoly bajaink voltak meg még egy két tünet volt ( a szemkontaktust mondjuk PONT felvette).

Mi is jártunk a Vadaskertben, TB alapon, nem kellett fizetnünk! 4 éves korában jutottunk el oda. És azt mondták higgyem el hogy nem autista és ahogy előttem írták az autizmusnak sok tünete van/lehet vannak minor és major tünetek és ez ami a fiamnak volt/van csak pár egyezés a "listáról" ami (ahogy előttem is írták) normál gyerekeknél is jelen van.

Egyébként elmondták ugye hogy nem autista de hogy akkor MI azt nem igazán tudták megmondani illetve hogy hogyan is kéne fejleszteni.

Jártunk tsmt tornára majd egy évig de semmit se segített (nálunk is a beszéddel van nagy probléma illetve az elvont gondolkodást igénylő dolgokkal).

Egyébként hogy hogy dolgoztam fel, hát rosszul. Nem autista ugyan de más mint a többi gyerek az óvónők is ezt mondták. És én magamat hibáztatom állandóan, mindig keresem mit ronthattam el mi volt a baj stb. (annál is inkább mert van még gyerekem rajta kívül és nem szeretnék többet hibázni).

Közben meg mondják "szakértők" hogy ez nem azon múlik hogy én mit erőltettem nála vagy mit nem fejlesztettem eléggé mert nem ettől alakul ki a gond.

Azért tegyünk helyre néhány dolgot...

Az autizmus nem betegség, nem kóros elváltozás... Az autizmus egy állapot, másfajta agyberendezkedés, másfajta gondolkodásmód (ezt már tudományosan igazolták).

Nem kevesebbek az autisták, csak mások!

Amerikában egyre inkább terjed az az álláspont, hogy nincs olyan, hogy "normális" agy, maximum tipikus, de az autistáknak is van létjogosultsága. Ők nem akarják, hogy kigyógyítsák őket a másságukból, mert ők így érzik jól magukat, a saját világukban, ők nem tudnak (és többségük nem is akar!) átlagosak lenni! Amennyi hátránya van, ugyanannyi előnye is, különösen igaz ez az Aspergerre, ami magasan funkcionáló autizmust jelent.

Az autista is lehet beteg: néha náthás, el tudja rontani gyomrát, de az autizmus nem betegség, nem kóros állapot.

Mindannyian rendelkezünk autisztikus tünetekkel! Tegye fel az a kezét, akinek nincs legalább egy olyan szokása, rituáléja, amit nem lehet észérvekkel megmagyarázni; vagy nem érezte még magát rosszul nagyobb társaságban...

Ha egy gyermeknél 3 éves korban felmerül az autizmus gyanúja, abból még bármi lehetséges, de azt gondolom, hogy a "jaj, csak nehogy autista legyen" védekezés nem biztos, hogy jó megoldás... mert ha esetleg kiderül, hogy az, nagyon nehéz lesz feldolgozni. Én úgy érezném, hogy megtagadom a saját gyermekem a maga teljességében. Mert az autizmusa ugyanúgy hozzátartozik, mint a haja színe, a szeme színe vagy éppen a balkezessége. Ő ilyen, így kerek, egész.

Ahogy írtam korábban, nekem hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor megkaptuk a diagnózist, mert egyértelműen MÁS, mint az átlag.

A mai eszemmel az első gyanúnál elkezdtem volna autizmus-specifikus eszközöket használni (ártani nem árt, nem autista gyerekeknél is jól alkalmazható, nálunk az oviban pl. kint vannak a folyamatábrák, minden gyereknek!), és TSMT-tornára is járattam volna, mert az is használ, nem csak autizmus esetén. Ezt a két dolgot szerintem el lehet kezdeni, és figyelni, hogyan alakul.

De ha autista, akkor úgy kell elfogadni. Nem kell megijedni, mert ha nagyon súlyos autizmus lenne, az már rég kiderült volna (ez egy spektrum, az önellátásra képtelenségtől kezdve egészen addig, amikor kívülálló észre sem veszi, hogy a gyerek autista). Viszont a legrosszabb, amit tehetünk, az a tagadás, a védekezés, hogy biztos nem az, biztos tévedtek...

Nemrégiben olvastam egy tanulmányt autista gyermekek óvodai, iskolai életéről. Akiket nem kezeltek autiként, azok nagyon súlyos "sérüléseket" szenvedtek el, folyamatos megaláztatásnak voltak kitéve mind a többi gyerek, mind a pedagógusok részéről, és volt olyan, aki 8 éves korára már öngyilkos akart lenni.

A vakokat sem kezelhetjük látóként, nem várhatjuk el tőlük, hogy fehér bot és braille írás nélkül boldoguljanak el a világban. Az autisták számára is léteznek olyan eszközök, amelyek az ő megismerésüket, boldogulásukat segítik, és már sokszorosan bizonyítottak.

Az én kislányom azóta eszik minden nap az óvodában, amióta napirendi kártyákat használunk. Látszólag nincs összefüggés, mégis, amióta autiként kezeljük, nagyon látványosan fejlődött, minden téren! Kapott pár "mankót" a világban való eligazodáshoz, és azóta a többi gyerekkel is sokkal jobban megértik egymást. Mára már nem egyedül tölti a napját, hanem közösen játszik a barátaival.

Kérdező: a Korai Fejlesztőben azért van némi autizmussal kapcsolatos tudás, tapasztalat. Nem kompetensek diagnosztizálni, de gyanút jelezhetnek, kell is, hogy jelezzenek. Sokkal jobb lenne, ha a védőnők, pedagógusok is észrevennék időben az autizmus gyanúját, hogy a szülő tudja, merre induljon el, mert ma Magyarországon gyanítom, hogy százak, talán ezrek maradnak diagnózis nélkül, mert ha a szülő nem nyomul tankként, és nem néz utána mindennek, akkor szinte képtelenség végigmenni ezen a végtelenül bürokratikus rendszeren. Én azt mondom, van egy gyanútok... ne dőlj hátra, járj a végére. Lehet, hogy évekbe fog telni, de a saját magad és a gyermeked érdekében szükséges, hogy pontosan tudd, mi a helyzet. Muszáj.

És ha kiderül, hogy autista: attól ő még ugyanaz a gyerek marad! Ez nem úgy működik, hogy ha kap egy diagnózist, akkor kevésbé lesz szép meg aranyos. :) Az én kislányom az autizmusával együtt is kb. 2 perc alatt csavar bárkit az ujja köré, pszichológusokat, gyógypedagógusokat, idegeneket. :) Mert attól ő még egy végtelenül bájos kislány, van benne egyfajta naivitás, és az eszével nagyon sok mindent kompenzál (ezt egyébként az orvosa is mondta, hogy ő képes lesz intelligenciával kompenzálni a hiányosságait). A csoporttársai is szeretik, elfogadják, megtanulták kezelni, alkalmazkodni a furcsaságaihoz. Hiszem, hogy ők is többek lettek ez által.

Nekem nagyon sokat segített a diagnózis. Ami nem segített, az a hamis illúzióba ringatás, amikor azt mondogatták ismerősök, hozzá nem értő szakemberek, hogy nincs ezzel a gyerekkel semmi gond, majd kinövi... mert nem nőtte ki, viszont évekig toporogtunk egy helyben. Nem tudom, hogy mi lett volna, ha nekem valaki a lányom 3 éves korában kimondja az autizmus gyanút. A mai eszemmel már biztosan egész másképp csinálnám az egészet, de akkor még nem tudtam, hogy merrefelé kellene elindulnom.

Egyet viszont tudok: akár volt papírunk, akár nem - a gyerekem ugyanaz volt végig, egy tüneményes kis "földönkívüli", akit úgy szeretek, ahogy van!

Ez így nagyon kevés infó, kérdés, hogy őt érdeklik magától a fiúk, vagy "meggyőzték", hogy érdekelnie kell...

Nálunk középső vége felé kezdtek el érdeklődni a kislányok a fiúk iránt, addig "utálták" egymást. (A lányom még itt tart, ő továbbra is utálja az összes fiút, kivéve Ákost, aki a férje lesz - az ok annyi, hogy "mert ő fiú", és a lányoknak fiú szokott lenni a férjük.)

Szóval ennyiből messzemenő következtetést nem vonnék le azért, ismerni kellene a körülményeket.

Azt amúgy elfelejtettem írni, hogy van még egy út, a Vadaskert mellett (de semmiképpen sem helyett), ez pedig a területileg illetékes Tanulási Képességet Vizsgáló, Rehabilitációs és Szakértő Bizottság. Ha az ovi bármilyen "furcsaságot" tapasztal a gyereknél, akkor előbb-utóbb úgyis elküldi (bár kiscsoportban még nem jellemző, de középsőben nálunk már az összes sajátos nevelési igényre gyanús gyereket küldték, volt is a 27 fős csoportban vagy 8...) Az itteni vizsgálatot szülő is kezdeményezheti.

Nekünk azt javasolták, hogy előbb legyen pszichiátriai szakvélemény, mert ha előbb megyünk a bizottsághoz, akkor lehet, hogy onnan küldenek a pszichiátriára, és jobb, ha már eleve visszük a zárót. Mi így tettünk, és a vadaskertes zárót gond nélkül elfogadták, de azért persze a bizottság is vizsgálta (pszichológus, gyógypedagógus), és ott is kimondták az Aspergert, meg hogy sajátos nevelési igény, és hogy heti 4 óra fejlesztést kapjon az oviban, és legyen mellette gyp asszisztens (de lehet, hogy utóbbit csak azért, mert amúgy is volt már). Nekünk a meglévő ovit jelölték ki továbbra is, és azt is megbeszéltük, hogy mehet nyugodtan 6 évesen oviba, csak keressek én iskolát, mert ők nem fognak tudni ajánlani nekem... hát most nagy iskolakeresésben vagyok... de már kezdem látni a fényt az alagút végén. :)

20. válaszoló vagyok!

kedves 25-ös válaszoló (azt hiszem a 2. is), húha, szinte szó szerint ugyanazt írtuk le!

nálunk is ez van ahogy írtam, nem tudják, hogy mi lehet, csak a beszédet érinti, de azt nagyon, 2 éves korában 5 szót használt, rá 3-4 hónapra, már nem emlékszem pontosan, 3-4 szavas mondatokat kezdett használni. de elég gyatrán beszél, mindent mond, rengeteg szót ismer és használ, de a mondandója 80%-a kérdés, kérdésre meg nem válaszol hanem visszakérdez. mondjuk legalább a szükségleteit mondja magától, tehát hogy pisilnie kell, szomjas, éhes, azt is megmondja konkrétan, hogy mit akar inni/enni, mivel szeretne játszani, hova menjünk, fázik/melege van, stb. de mondjuk egy párbeszédre képtelen :(

enyém is most lesz 3 éves, közel 1 évig volt autizmus gyanú, most húzzák ki ezt mert minden más téren rendben, tehát szociálisan nagyon érett, gyerekekkel szuperül tud kommunikálni, szokásai nincsenek, egy autizmus tünetet nem találtak a beszéden kívül, de ugye azt mondják, hogy 4-5 éves korig ezek előjöhetnek.

pont a héten mondták azt nekünk, hogy úgy néz ki a beszédértésben sincs 3 éves szinten, valószínűleg ez lehet a beszéd gondok ludasa, de az meg a mi hibánk ha így van, ezt így kimondták. nyilván ezt magamtól is tudtam, mi ketten vagyunk a gyerekkel, apa sokat dolgozik+ építi a lakásunk így egy héten olyan 4-5 órát van velünk (mármint ébren), ez azért kevés, hogy a gyereknek megmutassuk hogy kell kommunikálni, pláne, hogy reggel kómásan vagyunk együtt. és a meseolvasást rótták fel nekem, nem szereti hallgatni hogy olvasok, otthagy a 2. oldalán és ez gond, ugye magamban keveset beszélek, nem is olvasok neki...

de ezt nem a pszichiáter mondta hanem egy terapeuta, ki tudja a pszichiáter egyet fog-e érteni.

bocs, hogy ennyire eltértem a témától!

*otthagy a 2. oldalnál és ez a gond, ezért nem olvasok neki...

bocs kicsit zagyván írtam :)