Ki mit gondol? Mi a helyes szülői nevelés? Add vissza, ha bántanak, vagy ne?

Én inkább az "add vissza" helyett a "ne hagyd magad"-módszert próbálom preferálni a lányomnál (4 éves). Árnyalatnyi a különbség, de ő szerencsére elég jól kezeli a necces helyzeteket, elszalad a felnőttek közelébe, vagy kidumálja magát, fennhangon utasítja a másikat hogy hagyja békén, netán visít stb, általában beválik, valamelyik felnőtt felkapja a fejét és közbeavatkozik mielőtt kitörne a bunyó. De ha másképp nem megy akkor a lányom is visszacsap. Nem vagyok oda túlzottan az agresszív problémamegoldásért, de ha másképp nem megy akkor inkább így védje meg magát minthogy áldozat legyen.

A fiam más tipus (2,5 éves), egyszer még eltűri hogy megcsapják/piszkálják/arcába kiabáljanak stb, de ha folytatódik a számára kellemetlen szitu akkor olyat odavág hogy a fal adja a másikat. Úgy tapasztaltam egyébként, hogy sajnos a gyerekek zöme ebből jobban ért :(

Az én lányommal szerencsére nincsenek gondok,igaz 2 éves de a bőlcsi első napján leosztotta a kártyákat.A harapós gyereket szinte azonnal teli tenyérből csapta arcon a hisztis kislányra meg rákiáltott neeeem!A harapós gyerek kerüli a hisztis meg körülötte nem igazán veri a földhöz magát.

Büszke is vagyok meg nem is.Egy szülőnek az a jó ha önálló a gyereke és megvédi magát,de pironkodhat is hogy a gyereke a kezdeményező.

Nekünk arra kell megtanítani a kislányunkat,hogy csak akkor védje meg magát ha Őt is bántják,ha nincs rá oka akkor ne bántsa a társait,némileg betartja a nevelők mondják,hogy most már ok nélkül nem bánt senkit,de ha kikapják a játékot a kezéből vagy veszekednek körülötte(erre nagyon érzékeny,nem tűri a hangoskodást),azonnal csipked és arcon csapja valamelyiket.

Többnyire nem jó megoldás, ha visszaadja. Verekedést generál. Az is előfordulhat, hogy egy fellökés nem szándékos. Az "add vissza" típusú gyerekek viszont gyakran ilyenkor is egyből támadnak.

Ha szándékos, akkor én arra tanítom, hogy szóljon az óvónőnek. Ha ez nem segít, akkor adhatja csak vissza, és akkor is csak annak, aki nagyobb, és fiú. A kisebbeket, a lányokat csak lefogni szabad, megütni nem. Harapni pedig soha, senkit.

Mi óvodát váltottunk, mert a régi oviban az óvónők nem kezelték a verekedéseket, ott a mai napig "túlélésre" játszanak a gyerekek, és természetes, hogy verik, harapják egymást. Az óvónők nem is igen foglalkoznak vele.

A mostani oviban mindig beavatkoznak, ha ilyesmi történik, és azóta a fiam szerencsére nem is igen szorul rá, hogy "megvédje magát". Van ugyan néhány fiú, akikkel el kellett dönteni, hogy "ki a főnök", itt elkerülhetetlen volt némi bunyó. Ettől függetlenül azóta is barátok. (4-5 évesek)

Ha mindig az óvónőhöz szalad, ha piszkálják, akkor ő lesz az árulkodós. Oviban nem gáz, suliban ezért kicsinálják.

Nekem az a véleményem, h ő soha ne kezdjen verekedést, de ha őt valaki bántja, olyat adjon vissza, h ne legyen kedve a másiknak még egyszer hozzányúlnia.

13:26:

"Ha mindig az óvónőhöz szalad, ha piszkálják, akkor ő lesz az árulkodós."

A felnőtt társadalomban sem árulkodósnak hívják, aki ahelyett, hogy ököllel intézné el a problémáit, inkább rendőrségi feljelentést tesz, hanem törvénytisztelő állampolgárnak. Az "add vissza" mentalitás miatt tartunk ott, hogy lassan olyan a hangulata az általános iskoláknak is, mint a börtönöknek. Pont ez a baj, hogy már a szülők sem próbálják arra nevelni a gyerekeiket, hogy előbb békés megoldást keressenek a problémákra. Nem, ma az a szokás, hogy "üss jó nagyot te is!".

Nem nevelem én sem nyuszinak a fiamat. Őt nem is lehet. De igenis igyekszem arra tanítani, hogy a verekedés nem megoldás. Az az ostobák eszköze.