Hétfőn ovikezdés. Anyukák Ti, hogy élitek meg az "elválást"?

mi lesz,ha 15-20 év múlva elköltözik otthonról?egyetem miatt más városba megy?

hidd el,jól fogja érezni magát,nem fogja a szoknyádat őrizni 30 éves koráig,neki is már most megvannak az igényei,kortársak,közösség

Nagyon várom! Nincs kire hagyni a lányom, mamik messze 200 km-re laknak, dolgoznak, havi 1 napra jönnek!

Annyi dolgom van amit meg kéne csinálni, de hogy itthon van nem

Tudom!

1 hónapja kilyukadt a fogam, nem

Tudok elmenni betömetni

Hát persze, furcsa lesz, hogy nem lesznek itthon, de nekik már kell..erre kell gondolni! Hihetetlen, hogy mennyire eltelt ez a 3 év.

Mondjuk nekem ilyen fogorvos , orvos meg semmi gondom nem volt. Két gyerekemmel a nyakamon jártam fogorvosi kezelésre, röntgenre stb. Mivel szintén semmi segítség nincs. Igazából semmi hátrányát nem éreztem,hogy itthon vannak, ezért is lesz nagyon furcsa, hogy mostmár mindenhova egyedül megyek majd.

Fiam januárban töltötte a 3. évét. Most kezd ő is. Van egy kishuga és most várjuk a 3. babát. Ennek ellenére már egy hete teljesen kész vagyok, hogy mi lesz, hisz 3,5 év alatt soha, senki nem vigyázott rá, és hiányozni fog nekem nagyon. Örömmel várjuk az ovit, készülünk rá. De azért ez hatalmas változás az életünkben. Teljesen természetes, hogy "zizik" vagyunk.

Én párom is este8 ra jár haza én is vittem terhesen is a fogorvoshoz, nőgyógyászhoz, vásárolni, mindenhova mindkettőt-bkv-val.

Sziasztok "Zizis Anyukák!"

Itt egy ugyancsak zizis anyuka....

Ha lesz időtök, kérlek írjátok meg milyen volt az első nap, hogy bírta a gyereketek! Az én kisfiam 2 hét múlva kezdi, nálunk az a szokás, h először a "nagyok" szoknak vissza és ha a szülők otthon tudják még tartani a kicsiket, annak az óvó nénik örülnek. De már én is tiszta ideg vagyok....ppersze nem mutatom, de volt már h "eltörött a mécses",persze nem előtte.

Az én kisfiam is 0-24-be velem van, kevés nagyszülői segítséget kapunk, apa sokat dolgozik.

És még attól is félek, h nem egy nyugodt gyerek....félek h ki fogja készíteni sz óvónőket....

Hjjjjajjjjjjjjjjj

De jó, hogy nem csak én vagyok "zizi"!

épp most akartam kiírni egy kérdést, hogy ez normális - e, de meggondoltam magam.

Nekem az a "gondom", hogy bár a gyerkőc jól elvan az oviban, nekem nagyon hiányzik itthon (van egy másfél éves kishúga). Állandóan arra gondolok, mit csinálnak éppen, az jár a fejemben, hogy más eteti, más altatja, más foglalkozik vele. Tudom, hogy ez neki jó és ennek így kell lennie, de nekem nagyon nehéz feldolgozni ezt a hirtelen változást, hogy tegnap még itt volt velünk egész nap, most meg reggel 8tól du. 3ig nincs. Az idő csiga lassúsággal telik. Pedig nem szoktam itthon sem rátelepedni, sokat játszott, játszik itthon is egyedül, ha hívott mentem vele, ha nem, nem. De ha eljön az az idő, amikor pl. aludni szokott, hiányzik, mert nincs kit lefektessek, simogassak. Hiába van itt a kishúga, a napjaink eddig úgy voltak ütemezve, hogy 2 gyerekkel vagyok itthon. Még nem álltam át az "egy gyerekesre". Meg a kishúga is most inkább egyedül fedezi fel a világot, ezt a korszakát éli, nem kell anya segítsége, csak a legvégső esetben. Próbálom magam lefoglalni a házimunkával, de akkor is hiányzik.