Ovikezdés! Hogyan éled meg, a gyerekedtől való elválást?

ha rettegsz,ős is rettegni fog. ilyen "egyszerű" :) én így csináltam: már hónapokkal előtte felkészítettem őt-fú,tök jó lesz,mert már nagyfiú vagy,csomó játék lesz,meg gyerekek,gyere menjünk arra,nézd micsoda udvar,fú,mennyi mászóka,azta!!!!! teljesen belelkesedett,beszoktatás sme kellett. persze a rákészülésnél mindent elmondtam neki: h néz ki belülről egy ovi,mit kell ott csinálni,mit fognak tőle kérni,udvariassági szabályokat is tisztáztuk,igyekeztem minél önállóbbra szoktatni mire megy stb

ha eddig ezeket nem kezdted el,akkor kezdj neki hamar,h könnyebb legyen beilleszkednie!

akkor jól haladtok,nyugi! a lényeg itt is a következetesség. ne hurcibáld haza alvás előtt,max 1-2 nap. aztán közlöd vele-nem megkérdezed-h holnaptól már bent alszol,anya majd jön alvás,uzsi,meg játék után. hidd el semmi gáz nem lesz. ha hagyod h hisztizzen pl,akkor később sokkal nehezebb lesz. ha nagyon anyás,vigye apaha tudja. ha énviszem,legörbül a szája,h apa,akkor repül befelé. valszeg mert anya babusgatósabb,apa karakánabb.

hajrá! :)

Ma kezdtem a munkát, lányom jövőhéten megy bölcsibe 23 hónaposan.

A munkától nem féltem, a bölcsitől sem félek.

De mégis nehéz.

Az agyamat próbálom most átkapcsolni anyából munkaerőbe. :)

Miközben persze aggódok is lányomért, de próbálok teljesen pozitívan hozzáállni, hogy ő azt érezze anya sem fél.

Az elválás nem egyszerű, de mit lehet csinálni? Nem lehet mindig ott mellettünk, és nem lehet megóvni mindentől (és nem is kell).

Éld meg úgy, hogy jó lesz. S akkor reméljük tényleg az lesz. A gyerekek sokszor rugalmasabbak, mint mi. Úgyhogy most én is megpróbálok az lenni.

Sok sikert!