Ovikezdés elött álló kisgyerekek anyukái Ti nem aggódtok mi lesz az oviban gyereketekkel? Csak nekem jár ilyenen az agyam?

Lányom most szeptemberben meg bölcsibe 22 hónaposan. Aggódok, meg zavar hogy nem lesz velem olyan sokat, és zavar, hogy egy idegen dadushoz fog odabújni, nem pedig hozzám...

örültem volna, ha még itthon lehettem volna vele, de a pénz nagyúr, és nem tehetem meg, hogy itthon maradok. Pedig most 1-2 hónapnak is örülnék még, amit vele tölthetnék.

De most azt próbálom magamnak mondogatni, hogy az elválás a nehéz, de ezen is túl leszünk mint mindenen. Meg kell szokni, és biztos meg is lehet szokni.

Nem lehetnek velünk a gyerekek sokáig a nap 24 órájában, nem kötözhetjük őket úgysem magunkhoz. Tehát elcsépelt szöveg vagy sem: ez az élet rendje.

Igen, sok minden zavar, főleg, hogy keveset lesz velem, de most mit lehetne tenni? Közben meg örülök annak, hogy van munkám, míg ő bölcsiben lesz, és így el tudjuk őt tartani és szépen felnevelni. Remélem ez így is marad.

Ismerős, de ezen túl kell lenni, pár hét és megszokod. Nekem a beszoktatás volt rossz, mármint nekem lelkileg. A gyerek vígan játszott meg minden, én meg az első napokban volt hogy elsírtam magam, persze ő nem látott. Tudtam én is hogy jó helyen van, csak a lelki része volt rossz. Most meg már örülök 3 éves és imádja az ovit, szombat-vasárnap is menne. Nyugodtan dolgozom, és nem agyalok rajta hogy szegény jól van-e jól érzi-e magát.

A beszoktatásnál kiderül hogy tetszik-e neki vagy nem. Ha nem akkor irasd máshova. Nekünk ez a 2. ovi. Mert képzeld az első ami a legközelebb volt hozzánk, elmentünk beiratkozni, épp hogy beléptünk az ajtón már üvöltött hogy menni akar. Nem értettem mi baja van. Másodszor is mentünk üvöltött. Aztán rájöttem hogy ez nem lesz jó, elmentünk egy másik oviba, ott első nap már ott maradt ebédre, nem akart velem hazajönni. Na szépen kiválasztotta magának, és ma is odajár, és minden szuper.

Én nagyon nagyon félek.

Nem az miatt, hogy most ott kell hagyni, hogy hiányozni fog, hanem attól félek hogy egyszer csak telefonálnak hogy anyuka vigye haza a kezelhetetlen gyerekét!

Nagyon dacos, makacs, kis haramia. Ha pedig ismeretlen helyzetbe kerülünk (pl.mikor mentünk az oviba beíratkozni) akkor pedig kis nyuszi, de olyannyira hogy üvölt, húz kifelé, visít, sikít, földhöz vágja magát, belelilul a kis feje. A beíratkozáskor volt több anyuka is a gyerkőcökkel, egyedül az enyém üvöltött torkaszakadtából, háromszor mentünk ki-és be, elmentünk boltba, aztán vissza az oviba újra próbálni visítás nélkül, de nem sikerült. Amíg várakoztunk kimentünk az udvarra, mert a folyosón vártunk, és több ovónéni is kinézett mi ez a banzáj odakint. Ott sem nyugodott meg.

A beíratkozás végül úgy zajlott, hogy én beszélgettem a vezető-ovónénivel, töltöttük ki az adatlapokat, a fiam pedig egyfojtába üvöltve: "hazaaa" Hazzaaa" anyaaaa, KI KI KI" Vért izzadva lett vége a délelőttnek. Folyt rólam a víz.

Hát én ettől félek, hogy a beszoktatás is ilyen lesz.

Bár sokan mondták hogy az oviban másként lesz. Hát remélem.

Jajjjj, ne is mondjátok. Én is nagyon félek, próbálom nem mutatni előtte,de rettegek.

Mégpedig azért mert már voltunk bent, szeret is menni, de nem tudom miért a kisfiam bántja a többi gyereket. Itthon sem a legjobb gyerek, ha játszom vele, ha mesélek neki, ha együtt csinálunk valamit vagy ha az apjával az állatokat látja el vagy traktorozik vele, akkor az ég egy adta világon semmi baj nincsen vele. De ahogy a figyelem lekerül róla, rögtön bántja itthon is a kistesóját (aki 1 éves). Az oviban is a vele kb egykorúakkal nem tud mit kezdeni, elveszi a játékot tőlük s rögtön üt is vele. A nagyobb gyerekekkel semmi baj nincsen, szépen eljtászik velük.

Nagyon félek h mi lesz így vele, kb 5-6 alkalommal voltunk bent, de mindig csinált valamit. egyszer hagytam őt ott, és amikor mentem érte, akkor ellökött magától, az óvónő szerint haragudott rám, amiért otthagytam. a BESZÉDE nem rég indult be, mindig kérdezem h mi a baj,nem igazán tudja még elmondani. itthon is ha valami nem sikerül neki, akkor tombol.

Nem tudom hogy mi lesz így?!?!?! Az óvónőnek mondtam hogy várhatunk még egy fél évet, nekem nem probléma hogy ha még itthon marad, a tesójával úgyis itthon vagyok, de azt mondta hogy eszem ágában se legyen otthon tartani, meg kell szoknia a gyerekeket.