Egyik legrémesebb kiborulásomon vagyok túl, borzasztóan érzem magam,2 gyerekes anyukák írnátok?
A nagy 3 a kicsi 2.5 hónapos. A nagy rettentő anyás, érzékeny és képtelen egyedül ellenni. A kicsi hasfájós sokat sír, keveset alszik.De mindkettőt imádom és amennyit csak tudok megteszek hogy a lehető legjobb legyen minden.
Ebéd után mindíg együtt aludtunk a nagy ágyban a naggyal, mióta a kicsi megszületett őt is beviszem és szerencsére többnyire olyankor alszik ő is. Ma nagyon fájt a fejem, leraktam a kicsit ebéd elött, a naggyal megebédeltünk és mentünk volna aludni, összebújni de a kicsi felébredt és sírdogált, nem tudtam vissza altatni (2 napja kapott oltást, és a hasa is fájt), sokáig próbáltam de ha a kicsi fenn van akkor a nagy képtelen elaludni mellette, álandóan felül, és a kicsit fogdossa (szeretetből) ami miatt a kicsi is mindíg megébred ha esetleg amúgy is nehezebben tudna elaludni, 1 óra után feladtam, kijöttünk a fejem majd szét robbant a kicsi sírt, a nagy meg bekattant és rajtunk ugrált, kiabált, rohangált, törülközövel csapkodott nem hisztizett csak nem tudott egyszerűen lenyugodni (amikor nem tud aludni ebéd után akkor tiszta zizi estig), én meg csak egy kis csöndet akartam és reméltem a kicsit el tudom dajkálni, kértem a nagyot szépen hogy anya feje fáj és a kicsit próbálom elaltatni, most egy kicsit ne ugráljon itt, ne piszkáljon menjen játszani most a szobájába (ebéd elött 2 órát együtt játszottunk kettesben...)de hiába csak nem hagyta abba egy percre se az idegesítő kiáltozást és fejünkön ugrálást, másfél óra után besokaltam és elkezdtem a naggyal kiborulva ordibálni, erre a kicsi az ölemben elkezdett keservesen sírni mert gondolom megijedt ettől én mégjobban kiakadtam bezárkoztam a fürdőszobába a kicsivel erre a nagy verte az ajtót és ordított hogy engedjem be mert pisilnie kell, azonnal kinyitottam az ajtót ott állt egy tócsa pisiben, leraktam a kicsit hogy lezuhanyoztassam a nagy fenekét, lábát és tiszta ruhát adjak rá, addig a kicsi tovább ordított, a naggyal én kiabáltam hogy miért kellett ennyire kiborítania és most ilyen csunyán kiabálok...
Aztán később persze megbeszéltük, puszi ölelés stb... de én rémesem érzem magam hogy milyen anya vagyok én, és valyon hogyan kerülhetem el ezeket a jövőben...?
Nálatok mi volt amikor nagyon kiakadtatok?
Kedves Anya!
Teljes szívemből megértelek. Kislányunk 3 éves. Egy hete a dackorszak olyan szakaszába került, hogy amik kettőnkkel és Apával kapcsolatos, rendszer szerint működő dolgok voltak, MINDEN felborult. Oda jutottunk, hogy az óvodát sem tudja elkezdeni. Próbálom magam nyugtatni és a józan eszemet megtartani. Nagyon nehéz, mert látom, hogy a rossz irányba tart így a dolog.
Az, hogy ilyen nálunk nem volt, mert az én gyerekeim nem viselkedtek így, ilyen NINCSEN. Minden gyerek és ember is egy külön személyiség, nincs két egyforma eset. Nem vagyunk hívei az erőszaknak, pláne egy olyan gyereknél, aki nagyon gyorsan felfogja a világ dolgait és reagál is rájuk. A verés újabb távolságot indítana meg közöttünk.
Olvastam az eddigi válaszokat és nagyon megértelek. Egyik válaszoló azt kérdezte, hol volt apa? "Gondolom" a munkahelyén, ahol vele szemben is elvárások vannak és nem szeretne munkanélküli lenni.
Sok türelmet, józan gondolkodást és valaki felnőtt segítséget kívánok nektek. Isten áldjon Benneteket!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!