Egyik legrémesebb kiborulásomon vagyok túl, borzasztóan érzem magam,2 gyerekes anyukák írnátok?

Magne b6 és valami homeós nyugtató (pl. sedatif pc).

Lesz még pár ilyen, és ha nincs segítséged könnyen ki fogsz borulni máskor is. Ez megtörtént, nem tudsz változtatni rajta már, de ettől még jó anya vagy, csak muszáj az idegrendszered kicsit "felerősíteni", mert eggyel is sok néha, nemhogy kettővel...(Tapasztalatból írom, mert nálunk is van ez, ha kicsivel vagyok a nagy meg "zavarkodik" körülöttünk, és nagyon idegesítő tud lenni)

Szegénykém! Persze hogy volt, nekem 21 hónap van a lányom és az ikerfiaim között. Mikor kicsik voltak, minden nap volt olyan, hogy együtt sírtak szinte, de egyszerre 3 gyereket nem tudtam felvenni, és igen, volt hogy párszor kiborultam, de ezt nem hiszem hogy el lehet kerülni egy idő után. Ahogy nagyobbak lesznek, úgy lesz egyre kevesebb a sírás. Nálunk mikor már másztak a kicsik, akkor jó lett, most meg már nagyon szuper. 2 évesek a kicsik, nagyon szépen eljátszanak együtt, végre úgy ahogy néha végigalusszák az éjszakát, így már nem vagyok hulla. Nagyon sokáig ott aludtam köztük, mert sokat ébredtek, és nem bírtam mindig felkelni hozzájuk. Ha meg hagytam volna sírni az épp felébredőt, a többit is felkeltette volna.

Nálad is szerintem a fáradtság miatt volt, meg a fejfájás és persze hogy elszakad a cérna. Ne aggódj, jó anya vagy, és ember!! Mindenki elfárad egyszer. Én ha kiabáltam néha, utána mindig elbőgtem magam, úgy jött ki minden.

Ha nagyot nem szoktatod le a rajtad logasrol,nem szoktatod ra,hogy egyedül ellegyen,aludjon a sajat agyaban,akkor egyre nehezebb lesz velük. Ha nem ert a szep szobol,akkor menjen a szobajaba,vagy kapjon egyet a fenekere.

Ne a gyerek akarata legyen meg,hanem a tied.

Én is voltam már így és biztosan leszek is. Nálunk a kicsi 4 hónapos, a nagy októberben lesz 3 éves. Hiába próbálok sok időt tölteni vele, játszani és olvasni sokat neki még akkor is, mikor a kicsit etetem, mégis kiborul a nagy néha, amitől én is kiborulok. Nálunk a dackorszak is elég durván közre játszik, amivel párosul a testvérféltékenység is. Na és az elalvás a nagynál időnként kész cirkusz.

Nekem segít talán a magnézium és, hogy próbálom magam nyugtatni rudatosan, ha érzem hogy szándékosan fel akar húzni. Egyébként egy imádnivaló, tündéri kisfiú, csak hát akaratos ő is mint én :-)

Gondolom dolgozik a férje déltájt.......

A nagyobbat tényleg szoktasd különalvásra, mert amit leírtál az arról tanúskodik, hogy egy kicsit elszaladt a ló a naggyal. Túl sokmindent engedsz meg neki.

Igaz nekem 3,5 éves a nagy, de ha netán valamiért nem alszik délután, akkor csöndben van a szobájában, fekszik az ágyán akár 2-3 órát is.

Pedig 2,5 éves koráig együtt aludtunk. Leszoktattam. Csak így működik hosszú távon.

Nálunk a kicsi 1,5 éves.

jaj istenem:) mintha magamról olvastam volna. Szerintem nincs olyan család és olyan anyuka akivel nem esik meg ilyesmi, mikor minden összejön és kiakad az ember. Nekem is 21 hónap van a nagyobb fiam és az ikreim között.

Sokszor volt olyan hogy egyikkel foglalkoztam közben a másik kettő ordított, sajnos ez van nem tudtam 3 felé szakadni.

Vígasztaljon a tudat hogy ahogy nő a kicsi egyre jobb lesz ez a része biztos, hogy nem lesz hasfájós sírós tehetetlen kis csomag.

Aztán jönnek persze majd más gondok de engem messze a fizikai kimerültség készített ki legjobban (nulla alvás fáradtság állandóan síró hasfájós picik ). Okosat nem tudok mondani, csak hogy kitartást és igyekezz elfelejteni ami történt, hidd el a nagyobbad is gyorsan elfelejti, és belefér a kis világképükbe hogy igen anya is ember és van hogy kiakad. Nem azt mondom hogy ez jó vagy hasznos ha így viselkedsz, de könyörgöm, emberek vagyunk nem gépek. Megtörténhet ilyesmi. Kitartás!!

Először is nyugodj meg,nem egyedi amit írtál.Nálunk is voltak ilyenek és valószínűleg lesznek is még kiborulások.Azt tanácsolhatom hogy amikor érzed hogy merül le az aksid, passzold át a gyerekeket (nagyszülők,rokonok,bébicsősz)és kapcsolj ki egy kicsit egyedül vagy a férjeddel,barátaiddal.És amikor újra feltöltődsz még a pelusokat is illatosabbnak érzed : )

"de én rémesem érzem magam hogy milyen anya vagyok én, és valyon hogyan kerülhetem el ezeket a jövőben...? "

Hogy milyen anya vagy?a kérdésed 4. mondatában meg is válaszoltad. Olyan aki imádja a gyermekeit és mindent meg tesz azért hogy minden rendben legyen,aki ápolja őket ha betegek,játszik velük és szeretgeti őket.Egyszóval jó anya vagy. És hogy hogyan tudod ezeket elkerülni? talán a kikapcsolással, ha végre nem csak velük hanem magaddal is törődsz és majd meglátod de a gyermekeidnek is jobb lesz egy kipihent,energiával feltöltődött anyu. : )