Adjatok tanácsot, hogyan magyarázzam meg a gyereknek, vagy én hogyan éljem meg könnyedebben mindezt?

Most lesz a 4. szülinapja a lányunknak. Mi elég szűkösen élünk, persze étel-ruha stb megvan nekik (van egy 2,5 éves fiunk is), de éppenhogy kijövünk és minden forintot számon kell tartani. Ámde mindenhol azt tapasztalja a környezetében, hogy amit a többiek megkívánnak az megvan neki, csodaszép ruhák, játékok, élmény-dömping stb... mi ezt nem tudjuk kivitelezni. Persze érzelmekben gazdag, szeretetteljes a légkör itthon, igyekszünk okosan szeretve nevelni őket, és tényleg elfogultság nélkül állíthatom, hogy nagyszerű kisgyerek mindkettő. Én elég kreatív vagyok, mindenből tudok játékot csinálni, de tényleg mindenből, rengeteget foglakoztam/om velük minden téren, ének-zene, mesék, mondókák, kézműveskedés, mozgásos foglakozások, mindenféle olcsón kivitelezhető programok... alapvetően még kevéssé érzik hátrányát a szegénységnek, de a nagyobb mostanában már rákérdez, hogy neki miért nem lehetez-az, ő is szeretne ilyen-olyan ruhát stb. És gondolom ez még csak fokozódni fog ahogy egyre jobban ráébred a szakadékra ami a környezetünk és köztünk van anyagi téren.

Nagyon nehéz ezt megélnem és olyan tanácstalan vagyok, hogyan tompítsam a környezet nyomását ami külsőségek fontosságát hangsúlyozza.

Vagy pl most jön a szülinapja... kis barátnők szülinapjain voltunk mostanában többször is, hát mit ne mondjak, ajándék-hegyek meg oylan partik hogy a szemem-szám elnyílt.... Ehhez képest olyan elkeserítő a kontraszt: Csináltam gyönyörű élénk színű, jó minőségű házi gyurmát (kb 1000 ft-ból van meg, de sok és 12 szín!), mert az előző adag elfogyott és az kevesebb-féle színű is volt. Turkáltam egy szép hosszú ujjú pink pólót (címkés vadi új volt, 520 ft) ami alapdarab lehet majd az őszi ruhatárában, és amire én tettem strasszkövező-géppel mintát, most Csingiling a kedvence, ezért az lett szép nagy rajta. MLPony-mániás is, az egyik kedvencét megvettem neki, pluszban van hozzá még egy karakter (1800 Ft). És ennyi. Lufi girlandok meg az ajándékokig cukorka ösvény várja majd reggel, tortát én csinálok (szépeket tudok), nagyik meg mi leszünk a szülinapozáson. A nagyiktól is szerényen kap majd ajándékot: hercegnő-mintás oviszsákot, egy pénztárgépet (ez most aktuális mert új munkám van, pénztáros lettem és a lányom odavan és folyton boltosat játszik ezóta), könyveket, matricát.

Ovikezdésre kapott szép kisbugyikat meg 1-2 pólót/felsőt. minden más ruhája öröklött, nem szakadt vagy iylesmi, csak hát nem divatos és ő annyira szeretne olyan szépen öltözködni mint a csoportban a többiek. :(

Ne haragudjatok hogy ennyit írtam, de annyira nyomaszt már mindez, egyszerűen elemészt a forintok tologatása hogy mindenre jusson, és nincs is rezsi elmaradásunk amire asszem büszke lehetek, de a gyerekeknek feltétlenül szükséges dolgokon kívül már tényleg semmire nem költök és mégse tudok mindent úgy megadni nekik, ahogy megérdemelnék. :(

Fáj ez a szülői szívemnek.

Vagy hülyeség ilyeneken rágódni?