Hogy magyarázzam meg a férjemnek, hogy legyen türelmesebb?

Inkább hagyjátok abba az egészet!

Határozottan meg kell védened a gyereket. Nem elég ha "mondod" az apjának, hogy nem így kéne. Ha nem vagy képes leállítani, fogd a gyereket és menjetek vele akárhová, de ettől a pasitól messzire. Ne várd meg, hogy meg is verje.

Úgy nem fogod tudni szobatisztaságra szoktatni a kicsit, hogy reggel hattól délután háromig "gyakorolunk" aztán meg szóba se hozzuk...

Nem hiszem, hogy a férjed meg fogja érteni a magyarázatot, de próbálkozz!

A záróizmok akaratlagos ellazítása egyáltalán nem könnyű egy két és fél évesnek. Ha még fél is, egész biztosan nem fog menni.

A bili ügyön semmi értelme csatázni egy kisgyerekkel. Ha rájön, hogy mekkora jelentősége van a számotokra ennek az egésznek, jól előkészítettétek a terepet arra, hogy később lelki eredetű bepisilés, bekakilás, vagy székrekedés jelenjen meg a gyereknél. Nem azért, mert a gyerek ilyen ravasz, gonosz, megátalkodott meg amit akarsz, hanem mert ez így működik, anélkül hogy ő maga tudná mi miért történik.

A férjed is el kéne higgye, hogy egészséges gyerek különösebb dresszúra nélkül is szobatiszta lesz, ha megérett rá. Hagyd pelenkában, és este meg reggel illetve ha tisztába tevéskor szárazon találod, kérdezd meg tőle, szeretne-e ráülni a bilire, WC-re, pisilni az udvaron... (ezzel vigyázz, később lehet hogy már szeretnéd lebeszélni, ő meg ragaszkodni fog hozzá). Ha nem akar, hagy békén. Bilibe pisilni nem kell, hanem szabad az okos, nagy gyerekeknek. Hidd el, ő is ilyen szeretne lenni. Ha pedig ráült a bilire, engedd felállni, ha megunta, és eleinte dicsérd meg a tényért is, hogy kicsit ült rajta. Nem kell nagy tam-tam, csak mosolyogj kedvesen, és éreztesd vele, hogy örülsz. Utána pedig adj rá pelenkát. Akár textilt is, ha már unjátok fizetni az eldobhatót.

Ha már rendszeresen 2-3 órán át száraz marad, megpróbálhatjátok elhagyni a pelenkát. De értesd meg az apjával, hogy lesznek balesetek, és még görbén néznie sem szabad a gyerekre. Át kell öltöztetni, és kész. Esetleg lehet kicsit vigasztalni. Ebből is hamar megérti, hogy most baj történt, és mást várnátok tőle.

Én is épp a napokban csesztem le a férjem emiatt. remélem, megértette, mert ha nem, akkor jövőre mehet a búsba, míg szobatisztaságra szoktatom a gyerkőcöt. aztán visszajöhet :-)

még csak 20 hónapos a kicsi, de kipróbáltuk a dolgot pelus nélkül. az első bepisilésnél még le tudtam állítani, mikor kezdett volna kiabálni. amúgy is türelmetlen, de engem kritizálni nagyon tud mindenben, hogy ő bezzeg másképp csinálná, ha ő lenne itthon meg ilyenek, mindegy miről van szó a gyerekkel kapcsolatban. a második bepisilésnél már ordítozott, mint egy idióta, a kisfiam meg rémülten sírt. na itt hagytuk is a peluslevétel dolgot :-((( mielőtt több lesz a kár, mint a haszon. bízom benne, hogy elfelejti és leghamarabb tavasszal vesszük elő a témát szerintem. és ha apa nem moderálja magát, akkor bizony nélküle. ő úgyis ritkán van itthon, de azért jó lesz, ha megembereli magát. én nem hagyom és nem hagynám, hogy ordítson emiatt a gyerkőccel.

Az én férjem ugyanilyen,és nemcsak a szabatisztasággal kapcsolatban:(

Már utálom,ha itthon van:(

Biztos, h ezt megsínyli a kisfiad, nemhogy nem lesz szobatiszta, még lelkileg is megsérül emiatt, éjszakai felsírás, esetleg agresszió. Nagyon sürgősen állítsd le a férjed! Az enyém se az a lelkizős típus, nulla empátiával, dehát ez van, a gyerek ímádja egyébként.

Én ilyenkor, amikor nem értünk egyet a nevelésssel kapcsolatban, akkor az orra alá szoktam dugni cikkeket a netről, amiket pszichológusok írnak. Miután ezeket elolvassa máshogy áll a dolgokhoz. Nálunk ez vált be. Próbáld meg te is. Pl: Az előbb találtam itt egy másik kérdésnél, de nagyon jó: [link]