Lassan feladom, nem tudok türelmesebb lenni?

Rituáléi vannak.

Pisilni,lefeküdni CSAK mindig ugyan úgy, ahogy mindig. Ha pici változás van, kiborul (nem hisztizik, hanem tényleg kiborul)

engem ez a mondatod aggaszt, lehet, hogy én inkább szakmabelitől kérnék segítséget, lehet ez egy enyhe autizmus jele is. sajnos semmi okosat nem tudok mondani :(

autista gyanús a gyerekem. csak nekem üvölt, hogy erre gyanakodsz te is? gondolom nem véletlenül így írtad ahogy, nyilván tisztában vagy vele te is, ezért ez a megfogalmazás és ezért emelted ki pont az autisztikus tüneteket.

gyermekpszichiáter! nem egy egyszerű procedúra az egész de megéri, egyrészt pontosan tudod a nevét majd, így azt is merre kell mennetek, másrészt itt úgy sem fog neked tudni válaszolni.

mi elmentünk a korai fejlesztőbe, akkor az én listám is hasonló volt mint a tied, és ki is mondták a gyanút. fejlesztést kaptunk, a terapeutánk nagyon rendes volt, sokat segített mit hogy csináljunk :) rengeteg tanácsot kaptunk amit meg is fogadtunk. most ott tartunk, hogy van egy teljesen átlagos gyerekünk :) most meg abban bízunk, hogy nem is autista a gyerekünk, mert semmi tünete nincs! :)

egyébként ezek a tünetek nem azt jelentik, hogy az, csak tényleg autisztikus, de minden normális embernek vannak ilyenjei. ezt te érzed, hogy mennyire kíván fejlesztést, segítséget a nevelése, mindenesetre én egy kivizsgálást mindenféleképpen javasolnék nektek!

addig is próbáljátok ki a napirendi kártyákat, tedd fel a falra és minden nap szigorúan tartsátok be, sokat segíthet!

én nem értek hozzá, de sztem nem kell egyből felcímkézni a gyereket..az én lányomnak is sok hasonló kis szokása van, de eszembe se jutott, hogy autista lenne...persze sok kis tünet együtt..biztos, akinek problémás a kicsije, jobban látja, de én első körben elvinném csak vmi sima gyerekpszichológushoz...a helyi bölcsiben biztos segítenek, vagy van mindenhol családsegítő is, hogy pontosan hova érdemes fordulni, és majd ott megmondják egyből, hogy ez még a normális, vagy sem...

Nagyon sajnálom, biztos állati nehéz lehet...:-(

Kitartást!

Az én fiam hiperaktív,már 6 éves.

3,5 éves korában tökéletesen ráillett mindaz amiket a tiédről írtál.

Emlékszem,hogy mennyire tanácstalan,elkeseredett voltam ,hogy nem tudtam az okát,hogy miért sír mindenért,miért nem hajlandó felöltözni,mert minden "csikiz" ,miért sír tehetetlenségében,vagy ,mert én nem vagyok gondolatolvasó,hogy tudjam,hogy az emeletre csak úgy mehetünk fel,ha ő megy elől.

Ha kiabáltam neki hogy hol van,a nevén szólítottam,ha kiment az udvarra,egyáltalán vissza sem válaszolt.

A kisautóit pontos,szabályos sorokba rendezgette ...

Mára ez a gyerek teljesen kezdi elhagyni ezeket a sarkított tüneteket,annyi maradt,hogy mozgékonyabb,izgágább. :-) Az óvónénik nem hitték 3 éves korában,hogy ez a gyerek ennyire más lesz 6 évesen,nagyon aggódtak,hogy komoly baj van a gyerekkel.

MI járunk fejlesztésre ,de elképzelhetőnek tartom,hogy magától is a gyerek érésével javultak volna ezek a dolgok.

Szerintem úgy készülj,hogy idő kell mindahoz,hogy változzanak a dolgok ,érnie kell a gyermeknek és akkor majd sokkal könnyebb lesz vele.

Szakemberhez mindenképpen menjetek el,hogy számodra is világos legyen,hogy mi okozhatja a gyermek ilyen viselkedését ,milyen kilátások vannak,szükséges e fejlesztés,ha átlátod a problémát,megérted az okát akkor tudsz hozzá reálisan állni .

"Teljesen tanácstalan és egyre türelmetlenebb vagyok vele :( "

Nálam is volt ilyen időszak,hogy egyre inkább tehetetlennek éreztem magam,a gyerek tünetei sokat romlottak akkoriban ,ha valaki bemutatott volna egy videót nekem arról,hogy ez a gyerek milyen lesz pár év múlva,akkor sokkal lazábban,kiegyensúlyozottabban tudtam volna kezelni a helyzetet,nagyon aggódtam,hogy a jövőben sem fog javulni a helyzet.

Ahogy az idő lassú múlásával egyértelműen látszott hogyan javul a gyerek hónapról-hónapra hagyja el a tüneteit ,akkor kezdtem csak megnyugodni és a gyerek biztos vagyok benne,hogy érzi a szülőn a rémületet,a pánikot,hogy a szülő félreértelmezi a gyerek viselkedését,azonnali ,biztos megoldást keres,de ilyen nem létezik.

El kell fogadni a gyereket azzal együtt,hogy ő most ilyen,türelmesen terelgetni,szakember segítségét igénybe venni.

Ki kell tapasztalni,hogy az érettségének,állapotának alapján milyen reális elvárások lehetnek vele szemben mi az amire képes,ami megkövetelhető ,elvárható tőle,ez nem feltétlenül egyezik meg a korosztálya átlagával,hanem hozzá mérten kell elvárni tőle dolgokat.Egyenlőre minél kevesebb és csak a legfontosabb dolgokat lehet elvárni szerintem tőle.

Még nem tudja kezelni a tehetetlenségét,indulatait,szeliden,türelemmel kell nyugtatgatni,hogy a baj nem itt kezdődik,segít anya,csak szóljál.

Ha valamiért sír,dühöng nem a rossz gyereket kell benne láttni,hanem a megnyugtatásra szoruló,kétségbeesett,saját magát ,KUDARCAIT még kezelni nem tudó kisgyermeket.Idővel javulni fog a KUDARCTŰRÉS nem fog mindenért cirkuszolni,iskolás korára kell ennek beérnie,mert ez az egyik feltétel az iskolaérettséghez.

Másokat ne bántson,ne rongáljon,ebben kell nagyon következetes lenni és a büntihelyet alkalmazni határozottan.

Ugyanez van/volt nekünk is a nagyobb fiammal.Elmentünk Bp-n a Vadaskert Alapítványhoz (de más hasonlóhoz is mehetnél csak hogy megnyugodj!!) ahol kiderült hogy nem autista és nem magatartászavaros, "csak" figyelemzavaros" enyhén és finimmozgásaival van kis elmaradás (nem rajzolt egyáltalán).

Amit előttem írtak az tök igaz az én fiamnak is a kudarctűrő képessége közelített a nullához ...nem hiszed el de 1 év alatt is rengeteteg változott.

Járunk tsmt-re és csináljuk itthon valamint hrg re is. (vizitorna).

Egyébként a kisfiad jár oviba? Mert nekem pl. az oviban sokkal több mindent megpróbált, itthon velem odaülni se volt hajlandó valahogy sokkal idegesebb ha az én jelenlétemben éri kudarc, pedig tényleg annyira pozitivan beszéltem mindig hozzá hogy nem baj hogy nem sikerül valami stb.

A másik a beszéd dolog hogy nekem még azt is mondták az alapítványnál hogy mivel későn kezdett el beszélni így a kifejezőkészsége sem olyan amilyennek lennie kéne ennyi idős gyereknek, és ez is borzasztóan frusztráló számára. Hogy nem tudja mondani amit és ahogy gondol, mert az eszköztára hiányos.

na erre is nagyon jók lehetnek ezek a cselekmény kártyák amit előttem is írtak.

"Érdemes vele vitatkozni?"

Én ezt úgy oldom meg,hogy ha ő nem hajlandó,akkor azt mondom neki,hogy "Na jól van akkor majd anya segít"

Megfogom és viszem,nem kiabálok,nem verem meg,de együtt megcsináljuk,nincsen kibúvó.

"Állva eszik. Vagy az asztal mellett vagy a széken :(

Ilyenkor mit tegyek? "

Neked kell kitapasztalni,hogy mit és hogyan érhetsz el nála .

Miért eszik állva ,mert közben elszaladgál,nem képes hosszasan megülni és az evésre koncentrálni ?

Milyen étvágya van egyébként ?

Én elég toleráns vagyok ebben a témában,minden egyes alkalommal elmondtam neki,hogy hogyan szeretném,ha evés közben viselkedne,de annyira sovány és annyira nem érdekli az evés,hogy örülök,ha eszik,nem várom el mindenképpen,hogy példamutatóan üljön és várja meg amíg mindenki eszik.3 évesen ő sem ült meg,most 6 évesen azért már amíg eszik nyugton ül,aztán hagyom elmenni.

"Ha csak a "muszáj" dolgokat várom el tőle akkor ez a későbbiekben nem fog visszaütni? Vagy ahogy érik majd a korával akkor változni fog? "

Mivel képtelen lesz minden dologban megfelelni és folyton azt hallja majd,hogy ezt se csináld,meg azt se,azt meg főleg ne,attól felpöröghet,kezelhetetlenné válhat és elveszíti a motivációt ,hogy meg akarjon felelni.

Szerintem a muszáj dolgokkal kell kezdeni,hogy azt feltétlenül betartatjuk,de persze mindig mindent elmondunk,hogy mit és hogyan illene.

Ha már a muszáj dolgokban képes megfelelni akkor bővülhet az elvárások sora.

A szakemberekkel nagyon elővigyázatosnak kell lenni ,mert nem feltétlenül alkalmas mindegyik a pályájára és nem képes megfelelő segítséget nyújtani a családnak ,nekünk a TSMT terapeutánk egyben pszichológusi képességekkel is rendelkezik,és képzett gyógypedagógus is egyben :-),az én lelkemet is támogatja mindvégig és utólag minden beigazolódott amikkel kecsegtetett,valóban egyre javul a helyzet.