2 év körüli gyermeketek egy ágyba alszotok vele? Vagy egy szobába külön ágy? Vagy külön szobába és elalvás után egymaga van a gyermek?

Én eleve nem altattam,az hogy még egy ágyba is szoktassam magam mellé,az kizárt dolog volt.Nagyon nehéz volt,de meg kellett tegyem,most meg semmi gond nélkül egyedül el tud aludni,és tudja az az Ő ágyikója,Neki az a helye.Ha altatgattam volna meg megszoktatom,hogy velem/velünk aludjon soha a büdös életben nem tudtam volna leszoktatni,hogy külön aludjon.Csak majd ha már cikinek érzi az anyáékkal való alvást.Igaz,hogy egy szobában van velünk,de csak azért mert ekkora a lakás,ha költözünk külön kis birodalma lesz neki.

Ezt magamról tudom,soha nem tudtam egyedül aludni,mindig kiköveteltem magamnak,hogy anyuval aludjak még 15-16 évesen is!Ciki nem ciki,de csak így tudtam pihentetően aludni.Anyut meg a párom váltotta:))

nálunk régóta úgy van, hogy megkapja a kakaóját, puszit, ölelgetést és kijövök. éjjel ha a férjem horkol akkor befekszem mellé, de hajnalban legkésőbb átmegyek hozzá, mikor a férjem elmegy. sajnos nem mindig keltett fel reggel és rosszalkodott míg egyedül volt :D

tényleg rég működik nálunk ez a rendszer, altatni csak akkor altatom ha valami miatt nyűgös vagy fél valamitől, egyébként kis korától egyedül alszik el :)

2 éves kislányomnak van saját szobája, saját ágyikója.

Megissza a kakaóját, fogat mosunk, befekszik az ágyába, meseolvasás,jóéjt puszi és kijövök.

A fiam féléves kora óta alszik a saját szobájában egyedül. 13 hónapos kora óta nem kéri az altatást sem. Egyik sem volt nehéz. Az átköltözést észre sem vette, az önálló alvást meg ő akarta, ugyanis altatáskor folyton kitekergett a karunkból, és mászott volna be az ágyba.

Most így néz ki az alvás: mese, puszi, kis villany lekapcsol, és kimegyek, ő meg álomba beszéli magát.

5 éves, még mindig együtt egy ágyban.

Nem izgat kit zavar és kit nem. Hiányzik, ha nincs velem. Ő ettől nem sérült, nem anyakomplexusos, nem gyenge, nem önállótlan. Ellenkezőleg erős és határozott, mert mindig biztos lehet benne, hogy mellette állunk és nagyon szeretjük.

Másfél éves koráig együtt aludtunk mind a hárman (mondjuk ha akartunk sem tudtunk volna máshogy, mert egy pici szobánk volt csak). Utána elkészült a másik szoba, az lett a fiamé. Az első naptól kezdve szerette, semmi nehézséget nem okozott a "kiszoktatás". Rendes felnőtt ágya van, odafekszem mellé, cicizés, alvás. Újabban átjön hozzánk valamikor éjjel, de nem izgatom magam különösebben, majd elmúlik. Májusban volt 2 éves.

A húga 4 hónapos, ő velünk alszik. Őt is kb másfél évesen szeretném majd "kipaterolni", de ez nagyban függ attól, hogyan-mikor lesz pénz emeletes ágyra...

első naptól külön szobában alszik a fiam a saját ágyában.

nekünk így volt jó,és nem bántam meg.most kínlódhatnék,hogy hogy szoktassam a saját szobájába,ágyába.ha valami miatt egy szobába kényszerülünk,nyaralás vagy rokonlátogatás,én nagyon rosszul alszok,mert minden sóhajtásra felébredek.a fiam beszélni is szokott álmában.

altatás nincs,egyedül alszik el,ébren hagyom a szobájában.kis összebújás,beszélgetés,puszi,integetés,és kimegyek.reggel szól ha felkelt.