Van itt még olyan anyuka, aki nem tökéletes?

Hihi:) Egy jó része rám is igaz:) 3 gyerekem van a legkisebb 10 hós a középső 2.5 éves.

Első szakasz: ( a hisztinek nem engedek és következetes vagyok mert magammak szúrok ki de iszonyat ha engedek, illetve nem hagyom sírni a picit mert napközben nem sír éjjel meg egyből felkapdosom :))) de ez se tökéletes anya ugyebár :))

A két évesem (első 2 gyerekem) közel se volt 2 évesen szobatiszta, meg se próbálkoztam vele akkor, megmondom őszintén.

A középsőm még mindig ébred éjjel és igen a mi ágyunkban köt ki néha.

Egyáltalán nem fogad szót

Nem viselkedik kulturáltan a következetességem ellenére SEM!! egyszerűen carik rá hogy mondjuk bünti jár a dologért ha ő a boltban hisztizni akar meg ilyenek akkor mondhatok én akármit...

hangoskodik és rohangál, de még hogy...pedig lány.

És még csúnyán is beszél sajnos. Olyan szavakat amiket én életembe nem is használtam.

Igen , VAN hogy odacsap másnak...

:-))) itt vagyok én is. Igaz, a mi fiunk 3,5 éves, s 19 hetes kismama vagyok.

Két éves kora óta szobatiszta, kisebb balesetekkel, DE pl. tuti, hogy a parkolóban jön rá a kakilhatnék, s mindenki azon mosolyog, hogy a kocsi csomagtartójában trónol a bilin.

Nem tűri, ha elveszik tőle a játékot, ilyenkor ha szép szóval nem megy, bizony odaüt az illetőnek.

Egy percre nem áll meg. Fél napot töltött múltkor tesómékkal az állatkertben. A nővérem délután úgy nézett ki, mint aki három napja nem aludt, a sógorom meg már a fakanállal fenyegetőzött (sosem ütnék meg, csak már nem bírták szuflával).

A mai napig mellettem alszik el, igaz a saját ágyában, s csak reggel jön át, gyakran már úgy fekszem vissza az ágyba, csak hogy meg legyen a reggeli összebújás.

S igen, néha kiabálok vele, néha a szájára is ráütök, s néha inkább veszem a cipőm, s sétálok egyet, míg apa megfürdeti (nálunk nem az elalvással van probléma, hanem azzal a kb. háromnegyed órával, mire be lehet könyörögni a fürdőkádba - mert persze ő segít megágyazni, de akkor már ugrál is egyet a "trambulinon", meg még bújj, bújj zöldágazzunk, zsip-zsuppoljuk, húzz-húzz engemetezzünk, na meg ő még éhes, vacsorázzunk megint, de akkor már kakil is egyet :-))

DE imádnivaló betonfejű ördögfióka, aki két perc alatt leveszi a csajokat már most a lábukról, s olyan dumája van, hogy csak na.

Szia!

Én is igy vagyok vele, mint Te:-)

2 éves múlt a kislányom július elején. Délután elalszik egyedül, este is elaludna, de ott kéne mellette ülnöm, így inkább a kezembe alszik el, én meg nézem közbe a tv-t. Örülök még ennek, mert olyan édes, ahogy elalszik és ott szuszog a kezembe:-)

Ráül a bilire, nagyon lelkes, alig tudom róla leszedni, de még semmit nem "termelt" bele. Így azt most hanyagolom egy kicsit. Tudja, hogy mit kéne csinálni, de nem akarja én meg nem erőltetem még.

Hisztis nagyon, bár mostanában mintha kezdene egy kicsit változni és nem hisztizik naponta 100x minden apró dolog miatt. De nála lehet, hogy az is a baj, hogy még nem beszél, és elég nehéz néha eltalálnom, hogy éppen most mi nem stimmmel.

Rohangálni, sikítozni szokott, verekedni hála nem, remélem ezt nem fogja elkezdeni.

Sajnos én sem vagyok mindig következetes és ezt kihasználja. Ami nagyon muszáj, azt megcsinálom mellette, porszívózni segít, a többit meg akkor csinálom, amikor a párom itthon van.

Tehát nem vagy egyedül:-)

Itt vagyok, nem vagyok tökéletes, emberből vagyok, hibázok néha, talán gyakrabban:

- igen előfordul, hogy nem mindig vagyok következetes, és megfőz egy puszival , egy csábos pillantással a kétéves fiam

-van, hogy engedek a hisztinek, főleg, mikor érzem, hogy most fog elszakadni a cérna nálam is, minek üvöltsek, azzal csak neki és magamnak teszek rosszat

-bizony nem mindig van élére vasalva a lakás, mert én inkább szeretnék tűzoltósat játszani, mint porszívózni, sőt mára már utálom a házimunkát, de van, hogy egész nap nem tudok leülni mellé játszani, mert muszáj a háztartást is kordában tartani, ilyenkor próbálom bevonni. Igen, dolgoztatom szegény kisfiút

-bizony van, hogy hisztizik, és nem megyek, mert épp rántást kavarok

Ezért viszont utálni fogtok, de nagyon :-)

-egyedül alszik el egyéves kora óta

-2 hónapja éjjel-nappalra szobatiszta, na a szoktatás 3 hetében szó szerint úszott a háztartás, és az életünk e körül forgott, de nem érdekelt, és a férjemet se

Talán ez megbékít néhányotokat :-)

-általában szófogadó, de igenis belebújik néha a kisördög

-rohangálni, hangoskodni főleg a rendelők várójában szokott, egyszer egy kedves védőnéni rám is szólt érte (azóta bottal jár-na jó nem)

-bizony néha megpofozza a legjobb pajtását, és homokkal is dobálózik, akkor is, ha a fejem tetejére állok és úgy egyensúlyozok kockacukrot az orromon

Én hiszek a következetességben és a szabályokban, de ezekre nem pisztollyal kell rászoktatni a gyereket. Igenis vannak helyzetek, mikor lehet engedni a kényének kedvének, míg máskor nem. Nekem az a fontos, hogy kiegyensúlyozott, és boldog a fiam, és nem érdekel, kinek nem tetszenek a nevelési elveim

Nagyon-nagyon messze vagyok a tökéletességtől, viszont:

-a gyerekeim egyedül alszanak el baba koruktól fogva. Ezt én is így akartam, de nem mindenáron, persze ők is "partnerek" voltak benne.

-azt is megtanulták, hogy az éjszaka alvásra való, ezért végig alszanak.

Ezen kívül az 5,5 éves nagy még mindig bepisil éjjelente, a 2,5 éves kicsi csak 2 hónapja szobatiszta nappalra és csak pelusba kakil, állandóan hisztiznek és nyafognak, meg persze veszekednek és verekednek egymással, na meg ha együtt megyünk velük valahová, az kész rémálom, mert egymást heccelik és cukkolják. Külön-külön tök jól kezelhetőek, de együtt egy rémálom velük pl. a bevásárlás.

Ja és nálunk évente max. 1x van ablakpucolás, de akkor is úgy, hogy már hetekkel előtte puffogok miatta, mert annyira utálom, hogy az nem igaz! Kb. hetente törölgethetném az üveget, mert a 2 kis maki állandóan kikukucskál rajta és persze összetaperolják a maszatos-ragacsos kezükkel :)

Én magam pedig egy idegbeteg-türelmetlen típus vagyok, szóval nem éppen tökéletes :)

Én is rendszeresen olvasom a válaszokat, és nem tudom, hogy te hol látod a tökéletes anyukákat. Pont az általad példaként említett témákban rengeteg segítség kérő kérdés, és hasonló tapasztalatokról beszámoló válasz van.

Szerintem nincs itt tökéletes anyuka, és nem is állítja senki magáról, hogy az.