Van itt még olyan anyuka, aki nem tökéletes?

Jelen!

Egyedül a hosszú percekig sírás nem stimmel, mert akkor inkább beleteszem hordozókendőbe. Viszont a feje sokszor koszmós.

Itt vagyok:)

Igaz a kicsi már 3 éves, de:

-hiába igyekszem mindig következetes lenni, néha már tele a tököm, és egyszerűbb ráhagyni.

-nem patikatisztaságú a lakás, bár tisztaság van, de a rend az időnként elbújik:)

-amikor kicsi volt, hagytam néha sírni pár percet, mert mielőtt hozzányúlnék le akartam higgadni

nem alszik el egyedül - ezt én rontottam el, de már mindegy, majd a másodiknál igyekszem okosabb lenni

-még nem tökéletes a szobatisztaság, ritkán, igaz, de akad baleset

-néha nem lehet megrendszabályozni, bármit teszek

-hiába büntetem érte, ha nagyon mérges, akkor lökdös:(

Azt gondolom, hogy sosem voltam tökéletes, ezért nem állítok magam elé olyan lécet, amit nem tudok megugrani. Igyekszem gondosan nevelni, következetes lenni, de tudomásul veszem, hogy én is emberből vagyok, nekem is vannak rossz napjaim, amikor nem sikerül semmi úgy, ahogy elterveztem.

Nem bánom, ha a gyerek látja, hogy időnként anya is kiborul, mert ez szerintem természetes.

Amit mindig megkap: a biztonság, és a szeretet.

Viszont tudom, hogy a kicsinek én vagyok a lehető legjobb, még ha nem is vagyok tökéletes:)

Nyugi:)

Az én két évesem mondjuk egyedül aludt, DE:

-elmúlt 3 és fél, mire szobatiszta lett,

-nem fogadott szót, megy a feje után, még most is,

-ég a fejem, mert tuti, h Tesco közepén kezd el őrült lenni, sikítozni, rohangálni, stb,

-verekedni nem verekszik, hanem őt verik...

Okos négy éves, de borzasztóan hisztis, ő nem veti el magát, a mai napig keservesen bőg, ha sérelem éri, potyognak a könnyei. Ha valamihez nincs kedve, simán közli, h nem tudja megcsinálni, akár öltöztetésről van szó, vagy biciklizésről, vagy felkelésről az ágyból:)))

Persze, szinte az összes kérdésedre igen a válaszom. :-) Emberek vagyunk. Nálunk pl szeptember elején jön a kistesó a 2 éves lányunk mellé, biztos, hogy nem tudom majd mindig úgy csinálni, hogy mindenkinek jó legyen, és én se akarjak kiugorni közben az ablakon. De az ember igyekszik, és ha már ez megvan, akkor rossz anya nem lehet. Tökéletes anyuka nincs, szerintem viszont a gyerekeknek épp hús-vér anyukára van szükségük, aki néha kiborul, vagy kiabál, vagy mérges, nem egy olyanra, aki folyton visszafogja az érzelmeit, és a dalai láma lelki nyugalmával képes kezelni minden kiborító helyzetet akár éjjel, akár nappal.

Nyilván fontos, hogy alapvetően a gyerekek érdekeit tartsd szem előtt, ne legyél folyton következetlen, 5-ig vagy 10-ig számolás után azért vedd fel a kisbabát, legalább hadd érezze a karodban magát. De a legfontosabb, hogy magadra is szánj időt. Ha csak annyit, hogy amikor hazajön apa, 10 percre magadra csukhasd a fürdőszobaajtót, akkor annyit. Ne akarj mindenkinek mindig megfelelni, mert nem lehet, ezt el kell fogadni, és észrevenni, hogy te vagy a motorja a családi életnek, s ez óriási dolog.

Itt vagyok én is....:)

sőt ahogy végigolvastam amiket írtál, a lehető legtökéletlenebb vagyok.:)

2 gyerkőcöm van, 3,5 éves kisfiú, 7 hónapos kislány.

Imádom őket, de bizony, sokszor elszakad a cérna, kiabálni is szoktam sajna, de ez van.

A fiam 2 évesen szobatiszta volt, és másfél évesen már beszélt, viszont cumizik alváshoz, este cumisüvegből kakózik, és eszem ágában sincs elvenni tőle.

Bevallom sok dolog a saját hangulatomtól függ, ami nem jó, pl. ha jó kedvem van sok rosszaság felett elsiklok, és nem borulok ki, ha kiborít 2-3 liter szörpöt a szőnyegre, csak nevetek rajta, máskor ugyanezért sírógörcsöt kapok, és világgá szaladnék.

Sírni hagyni nehezen megy, de a kicsinek néha muszáj várnia.

A fiam tud hisztizni nagyon is, és nem fogad mindig szót, de összességében jó gyerek, és GYEREK ez a lényeg, nem kell, hogy könyv szerint csináljon mindent, legyen kicsit rossz és hisztis, Isten őrizz, hogy tökéletes legyen, ahogy én sem, legyek csak simán EMBER, aki hibázik, nem is keveset, nekünk így jó.

A gyerekeim, ha meglátnak fülig ér a szájuk, imádnak velem lenni, a kicsim még persze, mert pinduri, de a fiam is folyton bújik, és százszor elmondja, hogy szeret.

Pedig, mint mondtam nem vagyok a nyugalom mintapéldánya mégis tudják/érzik, hogy ők az elsők, a mindeneim, ennél nagyobb megerősítés nekem nem kell.:)

itt vagyok

Elaszik egyedül de ugy hogy ott vagyok mellette (az már máskérdés hogy vele is alszom de minek mikor reggelig is elaludna minden herce hurca nélkül)

fényévekre van még sajnos a szobatisztaságtól de remélem fog változni

hát mikor milyen kedve van hogy szót fogadjon de megprobálom kordába tartani nincs aplelláta föleg ha olyan dolgot csinál amiből neki kára lenne

nem rohangál nem hangoskodik, hála az égnek (nem igy nem veltem ö maga ilyen)

nem verekszik s nem is engedném neki

ha fáradt vagyok akkor leszarom a háztartást megcsinálom ugy hogy azért ne legyen kosz és ha bejön valaki ne hátráljon ki rögtön

nem hagyom sirni,csak akkor ha hisztizik akkor van negyed órája hogy lehiggadjon beküldöm a szobájába kitombolja magát és ennyi

(hisztinek nem engedtem sose és nem is fogok mert a fejemre nö idözöjelbe téve

2 éves lányzó anyukája +10 hetes terhes

Naná, az én törpöm a múlt hónappban töltötte a 2-t:D

Épp tegnap volt hogy olyan hisztit lecsapott társaságban amivel nem is tudtam mit kezdeni, majd délután a takarítás helyett inkább levittem a játszira és egy baromi jól végződő nap kerekedett ki:D

Nem alszik egyedül, odabújok hozzá, ha elaludt kimegyek és reggel jön át a mi szobánkba mesézni.

szobatisztaság??? félig meddig, tehát szól ha kell de nem nagyon eröltetjük, hát a kultúráltságról annyit h rendszeresen átszökik a szomszédhoz tévézni:D (társasház szóval a szomszéd ajtó...) és olykor olykor a boltban is elengedi magát ha vmit nem kap meg....

de általában ezeket a dolgokat én reagálom túl, mindenki más betudja annak h gyerek....dehát vmikor meg kell tanulnia, h nem lehet mindíg az amit ő akar......

H jó anya v nem jó anya....a gyereken látszik, igazi szeretetéhes kis lurkóm van, akiért bármikor bármit félreteszek...van hogy engem is elkap a lila köd és elkiabálom magam (pl nem locsoljuk ki a kádból a vizet, vagy nem borítjuk az asztalra a joghurtot) de nekem ne mondja senki h sosem kiabál a gyerekével v nem fogy el a türelme....

tehát nincs tökéletes anya....még az enyém sem az és mégis felnőttem láss csodát egész normálisra sikerülten:DDDD