Csak én érzem magam ilyen bénának a sok tökéletes anyuka között?

Persze!

Ezért is nem szeretek játszótérre járni...

Egyébként ha nagyon mély ponton vagyok, azt mondogatom magamnak, hogy nem minden arany, ami fénylik, tehát az, hogy a játszón gondtalannak, csinosnak tűnik egy anyuka még nem jelenti azt, hogy otthon is mindig ilyen simán mennek a dolgai. Meg nem biztos, hogy mindenki annyira a szívén viseli, hogy esetleg nem csillog villog a lakás, és nincs mindennap főtt kaja az asztalon...

Kábé százhuszonháromezerszer volt ugyanilyen érzésem. :)

Azt hittem, majd a másodikkal könnyebb lesz. Hát bizonyos szempontból könnyebb is, de másban nem.

3 éves múlt a nagy, 6 hós a kicsi és ugyanolyan fáradt vagyok az éjszakázásoktól és most már ráadásul a nyaggyal vagyok emiatt türelmetlen.

Nem tudok okos tanácsot mondani. Magamról mindig azt hittem, hogy egész jól rendben, rndszerben tudom tartani a napjaimat. Mégis úgy éreztem sokszor, hogy semmire sincs időm, erőm, türelmem.

Viszont ha jó napom van. akkor a játszótéren én sem kezdek egyből panaszkodni, hanem a jóket mesélem. Lehet más is így van ezzel, ami persze a másik félnek csalóka lehet.

Ne aggódj, inkább bízd apára az éjszakák egy részét, ha tudod. Hátha akkor kicsit kipihentebb leszel. :)

Az a baj, hogy túlbonyolítod a dolgokat. Próbáld lazán kezelni az életedet, pláne ebben a szakaszban. Ugyan úgy fogsz butaságot csinálni, és hibát is, mint sok jót és nagyszerűt.

Tegnapra elterveztem, hogy kitakarítom a lakást. Ez normál esetben olyan 3 órát jelent nekem. Na a vége az lett, hogy a leporolásig jutottam, mert a gyermekem egész délelőtt nyűgös volt. Valószínű a rossz idő miatt. Szegény párom megint arra ért haza, hogy tele van a mosogató és megint rá marad az állatok ellátása. De ezen egyikőnk sem problémázik. A lényeg, hogy normál körülmények között jól érezzük magunkat.

Ja és néha ne félj egy kicsit magára hagyni a gyereket, ha jól érzi magát. Meg kell tanulni egyedül is játszani, mert azért neked sem véges az energiád.

Csak lazán, nekünk ez bejött minden téren.

Jaj dehogy tökéletesek!

Mindegyik küzd valamivel, én imádok a gyerekekkel foglalkozni,a munkámban is sikeres vagyok, de a lakásban rendszeresen akkora a kupi, hogy képtelen vagyok kezelni.

Más anyuka ismerősöm szintén foglalkozik a gyerekkel, olyan a lakása, hogy a nap bármely percében beállíthatsz hozzá az Otthon magazin fotósával, de nem főz, főleg kész kajákat esznek meg a nagymamiktól hozott cuccokat.

Ismerek olyat is, aki megsodor a kicsinek egy gyurmakukacot, a következő mozdulattal házi kenyeret süt, miközben mondókákat tanít a középsőnek és ellenőrzi a nagy leckéjét. Igaz, ha belépsz a lakásba vigyázni kell, hogy ne lépj rá egy kekszdarabra, a tükör csokis, és a vasalatlan rádőlt egy újságkupacra, ami a bevetetlen ágyból borult ki.

Tökéletes, minden területen jól teljesítő anya nincs. Aki az állítja magáról, hogy a gyerekei mindig udvariasak, kész zsenik és még rózsaillatút pukiznak, a férjük maga a tökéletes apa, amellett hogy eltartja a családot még segít is, az hazudik. Az ilyen rózsaszín mázas családokról szokott kiderülni előbb vagy utóbb, hogy valami bűzlik, apuka évek óta a kolléganővel kavar és hasonlóak.

Volt :) én a fiam 1 éves koráig még kövérebb lettem, mint terhességtől voltam, egyértelműen a hormonok miatt, mert még fogyóztam is. A barátnőim folyamatosan le tudják passzolni a gyereket kb újszülött koruktól, a fiam már 17 hós, de nem érzem jól magam, ha nem velem van, így még max reggeltől estig volt anyósomnál, mikor muszáj volt, még nem aludt máshol. A barátnőim emiatt eléggé cikiznek, hogy a párommal még nem buliztunk együtt, csak külön külön (de azt mondjuk havonta 2x kb mindketten, barátozás sörözés, nem diszkó :))

Lenne időm mindenre, de a fiam ma éjszaka is fenn tartott, így ilyenkor délben leülök és nézek magam elé/netezek, olvasok. Ha felébred ilyenkor próbálok vele takarítgatni, porszívózni, pakolászni. A főzést is akkor szoktam megoldani, ha fenn van. 2 napra előre megfőzöm a kaját, kb 1 óra, általában vagy sütőbe tevős, vagy leves van, így csak összekészítem és beteszem a sütőbe, többet nem kell vele foglalkozni...

Most elég rossz passzban vagyok, de lesz ez még sokkal jobb is :)

Te szerintem próbálj meg kicsit mást csinálni, pihenni, kérj segítséget, utána máshogy fogod látni a dolgokat :)

Kövér vagyok, és most is itt ülök, amíg alszanak ahelyett, hogy mondjuk felmosnék és megmosnám a cipőket, wc-t sikálnék... Vagy tornáznék...

Tökéletlen egy anya vagyok én is. De ha ránézek a gyerekeimre, azt kell látnom, hogy mégsem annyira vészes, hiszen ŐK szinte tökéletesek :))) Akkor mégsem lehetek annyira x@r anya!

A játszótéren pedig úgysem vallják be, hogy ott hagyták a mosogatnivalót, és nem is vasaltak, vagy hogy hordják az ebédet, így főzni nem kell, stb.