Csak én érzem magam ilyen bénának a sok tökéletes anyuka között?

Szerintem attitűd kérdése a dolog. Én mindig optimista voltam, természetem, kiskoromban is, ha nem volt jó a matekpélda eredménye azt mondtam anyukámnak, hogy a könyvben rosszul írták, fel sem merült, hogy én tévedhettem :-). Tudom, hogy nem mosogattam két napja, hogy a ruhát kiterítettem, de beszedni nem volt időm, hogy éjjel szinte végig fent vagyok, mert akkor alszik a kicsi, s van időm magamra, főzni eleve nem én szoktam, hanem a férjem, de a lányom jól van, egészséges, szépen fejlődik, minden rendben van vele, tehát jó anyuka vagyok. Kinek a mércéje, aki megmér téged? Nem lehet mindent megcsinálni és mindent jól csinálni. Legyél jó anya, jó feleség, jó nő, jó háziasszony... Mikor mire van idő :). A gyerek ha jól van, minden okés.

Szia! Két hónapos kislány anyukája vagyok. Azt hiszem, én is (és lehet, te is) jó kedélyűnek, magabiztosnak, csupa pozitívumnak, derűnek és ügyesnek tűnök kívülállók számára, mert olyankor viselkedek. Olyankor összeszedem magam, és rövid ideig és idegenek előtt valahogy képes vagyok ezt a képet mutatni. Na meg nem is akarom fárasztani őket a bajommal. Egyébként meg ugyanúgy érzek, ahogy te! Bénának, nem elég jó anyának, nem jó feleségnek. Nem szeretem magam mostanában...