Itt tényleg mindenkinek tökéletes férje van aki tökéletes APA is persze?

Tökéletességtöl messze van, de azért nekünk szuper kapcsolatunk van.

Szerintem ha valaki elfogadta a párját amilyen és képes vele élni akkor az ö számára az tökéletes.

Pl az én párom soha de soha nem viszi a gyereket el sétálni egyedül. Pedig néha milyen jó lenne.... na de én ezt elnézem neki, és irigykedve nézem mikor a tornára apuka állít be a gyerekkel, de hát ez van. ö a játszó szélén is csak ül a padon, míg én nyakig túrom a homokot.

pl tegnap ö vigyázott a gyerekre este mert nekem mennem kellett, és már 7 kor ágyban volt a gyerek, habár üvöltött hogy nem akarja, de apa gyözött.

Tökéletes ember nincs, de nekem ő az igazi, apaként teljesen helytáll (persze bénázik ő is, de látom, hogy akarja, csinálja, ez mindent megér), és a házasságunk is rendben.

Nálatok mi a gond? Sokszor az őszinte beszélgetés is sokat segít. Próbáltátok?

Nem tökéletes, de nincs gondunk!:) Imádja a babánkat, ami tőle telik mindent megtesz érte.

Nyilván neki is vannak hiába, ahogy nekem is, de próbálkozik és az sokat számít.

A házasságunk a baba előtt is stabil volt és csak erősebb lett, de voltak a terhességem alatt völgyeink. Sokan ott követik el a hibát, hogy nem egészen jó házasságra vállalnak gyereket, azt remélve,hogy a gyerektől jobb lesz. Pedig a gyerekvállalás (főleg az elején) inkább akadályokat hoz!

:)Tökéletesnek nem tökéletes,de nagyon szereti a lányunkat!

17 hónapos de talán 2-3 alkalommal pelenkázta,soha nem fürdette még.De ha Vele van akkor Vele foglalkozik!!!Játszanak,sétálni viszi,játszótérre stb...

Állandó éjszakás a férjem,de ha kell orvoshoz,vagy akárhova mennünk visz minket autóval,még ha nem is alszik semmit!Jobban félti mint én,egyszerűen imádja és a lányom viszont,nagyon nagyon apás:)Nincsenek tökéletes apák,akárki akármit mond!A házaséletünk sem tökéletes,hébe hóba van csak szex,vitatkozunk,veszekszünk,de szeretjük egymást és a lányunkat mindennél jobban!Mi nem voltunk kettesben szinte sehol mióta megszületett,de ez most egy ilyen korszak,biztos vagyok benne hogy lesz még másként is!

Nyilván nem tökéletes, de az biztos, hogy nem kívánhatnék jobb férjet!

Sokat foglalkozik a kislányunkkal, az első naptól kezdve ő fürdeti és fekteti. Vigyáz rá, ha nekem dolgom van, pelenkázza, eteti, játszik vele.

Igen, néha türelmetlen. Nem is a babával, inkább velem. De én is szoktam türelmetlen lenni vele, ezt igyekszünk megoldani. De ettől még fantasztikus. Sokszor volt már, főleg az első pár hétben, hogy arra jött haza, hogy én a kiborulás szélén állok, a gyerek meg üvölt torka szakadtából. Akkor összepakolta a gyereket, és kiment vele sétálni.

Nincsenek nagyszülők, sem más rokonok, akik segíteni tudnának nekünk. Így tudjuk, hogy mi csak egymásra számíthatunk.

A házasságunkat kicsit megviselte a baba születése, de csak abból a szempontból, hogy szinte nem tudunk kettesben elmenni sehová. Ez mindkettőnknek nagyon hiányzik. Unokatesómék nagy ritkán (1-2 havonta) meg tudják oldani, hogy 2-3 órára vigyáznak a lányunkra, akkor jut egy kis idő kettesben eltöltött programokra. Ezen kívül maradnak az esték, amiket azért igyekszünk maximálisan kihasználni.

a férjem se tudott mit kezdeni a lányával kb:1éves koráig.de miután megtanult menni,és beszélni már sokat elmerte vinni magával.most már 3éves és a munka után mindig elviszi biciklizni,elmennek lovakat nézni,fagyizni,anyósékhoz.sőt ő is fürdeti és fekteti le,mert van még egy 3hós babánk is akivel nyilván nekem kell foglalkoznom.Már kezdek is kicsit féltékeny lenni,hogy mindenhova az apjával akar menni.

DE tényleg azt látom a baráti körünkbe,hogy az apuka nem veszi ki a részét semmi be se a gyereke körül.

Mi 19 és 21 évesek voltunk mikor összeházasodtunk.

Ennek már 10 éve. Gyerkőc is van 2 :)

Ugyanolyan a kapcsolatunk mint volt annó fiatalon :)

Persze ehhez nagyon sok munka is kell, csak úgy magától nem jön.

Ajánlanék egy könyvet amit ha mindketten elolvastok biztosan változni fog a kapcsolatotok.

Gary Chapman: 5 szeretetnyelv a házasságban.

Sok sikert :)

Nálunk annyi lett a gond, hogy a háztartásban teljesen ellustult a férjem. Amíg én is dolgoztam, mindig segített, nem volt rest elővenni a porszívót vagy elmosogatni. Most semmi. Veszélyeztetett terhes voltam, a 12. héttől itthon csücsültem, persze, hogy volt időm megcsinálni mindent apránként, csillogott-villogott a házunk. Most meg? Rendet rakok az egyik sarokban, lesz kupi a másikban.

Tény, hogy most is itthon vagyok, de egy 5 hónapos eleven baba mellett nem tudok egész nap takarítani, főzni.

Nagyon jó apa, rengeteget foglalkozik a kisfiunkkal, mindent tud csinálni, pelenkázik, tápszert kever, sőt reggelente ő kel fel, kb. egy időben a babával, a reggeli etetés az övé, együtt fürdetünk, este is ő etet.

Én meg sokszor elfáradok estére, a 9 kilós babát nehéz sokáig tartani, emelgetni, fáj a derekam, emiatt kialvatlan vagyok, és a házimunka miatt szoktam sárkány lenni, hogy nem segít.

A házasságunkkal nincs probléma, szeretjük egymást, a szex egy kicsit kevesebb, de minőségi. :)

Én sem vagyok tökéletes....:)

Sokat dolgozik, de amikor itthon van amiben tud segít. Igaz ügyetlenül de ha kell pelenkáz, etet, átöltöztet (ilyenkor soha nem szólok rá, hogy ezt vagy azt ne úgy csinálja, valahogy de mindig a végéhez ér...). Ha itthon van mindig ő fürdet. Baba-mama programoktól (úszás, torna)rosszul van, soha nem vett részt ilyeneken. Imád hülyéskedni a fiunkkal. Türelme kevesebb van, ha felüti a gond a fejét passzolja a problémát. A kapcsolatunk jobb mint a baba előtt, persze hullámvölgyek mindenhol vannak. Szerencsére meg tudjuk beszélni. Ő sem tökéletes de megtanultunk "együttműködni" és jó csapatot alkotunk.:)