Itt tényleg mindenkinek tökéletes férje van aki tökéletes APA is persze?

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

van itt mindenféle férj...

informatikus férjem a rendőrségen leadta a kérvényét, hogy kamerákat szerelhessen. Az az eljárás, hogy ilyenkor kijönnek a rendőrök házhoz és kikérdezik a szomszédokat róla, hogy milyen ember, hol él és hogyan. Ki is jöttek. Kérdezték tőlem, hogy mégis milyen ember a férjem. Mondtam nekik, hogy számomra tökéletes. Szerintem egész du. azon nevettek:) De az engedélyt megadták:)))

A viccet félretéve tényleg nem tökéletes, mivel aonban én sem vagyok az, nekem igenis ő a legmegfelelőbb. Az, hogy imádja a fiát, imád engem, nem iszik, nem dohányzik és felelősségteljesen dolgozik ellensúlyozza azt, hogy rendetlen és itthon nem sokat segít, csak ha megkérem. De a kapcsolatunk tényeg jó, és nekem azt is megengedi, hogy beképzeltnek nevezzem. Mert az:)

Anélkül, hogy bárkit meg akarnék bántani, az, hogy milyen az apa-gyermek kapcsolata a feleségen is múlik/múlhat. Ismerek olyan családot, ahol apa-gyerek kapcsolatról szinte nem is beszélhetünk, mert anya (nem szándékosan) lassan leépítette: "Jaj, ne úgy fogd azt a gyereket" - és kivette a kezéből, ahelyett, hogy megmutatta volna, hogyan kell, "Nem jól eteted, így mellémegy a kaja" - és elveszi az etetést, "Ne dobáld, nem jó az neki" - és elveszi, "Add ide, nem hallod, hogy sír? Engem akar." Rengeteg ilyet tudnék írni :(

Az apáknak is le kell osztani a feladatot, neki is meg kell tudnia birkózni bizonyos helyzetekkel. Persze nem erővel átnyomni a feladatokat, mert nyilván vannak olyan férfiak, akik ha a fene fenét eszik, akkor sem pelenkáz, de ésszerűen, megbeszélve fel lehet osztani.

Nálunk apa feladata a fürdetés (egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor fürdettem én a csemetéket), ha itthon van, akkor ő etet, aki észreveszi, hogy cserélni kell a pelust, az cseréli. Amikor hazaér, a gyerekeket "átveszi", így én tudok takarítani, főzni, vagy csak magammal foglalkozni. Én altatom őket, ő akkor tud magával törődni. Minden este leülünk beszélgetni, hogy kivel mi történt aznap, ki miről mit gondol. Nem hozunk egymás nélkül olyan döntéseket, amik érinthetik a gyerekeket - persze ez alatt nem azt kell érteni, hogy melyik gyerek mit vegyen fel :)

Havonta- öthetente-háromhetente (mikor hogyan alakul) szabad szombatunk - szabad hétvégénk van. Olyankor igyekszünk csak a kettőnk dolgáról beszélgetni, a gyerekekről minimálisan esik szó. Most hétvégén éppen a nagyszülőkkel mennek a Minimax-os hajóra.

Az én férjem, azt gondolom, hogy nagyon jó apa és nagyon jó férj. Ugyanakkor messze nem tökéletes - én sem vagyok az :) Ha neki kéne a csekkeket, befizetnivalókat intéznie, már régen kikapcsoltak volna mindent. Felőle megehet minket a kosz, csak ha megkérem, akkor porszívózik. Vacsorát egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor tett elém (beleértve a felvágottak asztalratételét). A Wc és a fürdőkád takarításához nem is tudna hozzákezdeni, a ruhák mosása dettó. És mégis azt mondom, hogy nagyon jó apa és nagyon jó férj.

Hmmm.Nos, a férjemmel nagyon jól megvoltunk a baba születéséig. A munkája olyan, hogy van, hogy 4-5 napokat nincs itthon. Aztán a baba születésekor itthon volt 3 hetet, akkor a kicsinél elég sok mindenben segített, bár a kakis pelus csere az én feladatom volt, és fürdetni sem merte. De ebben nincs is semmi kifogásolni való-szerintem. Aztán visszament dolgozni. A kislány pedig ahogy nőt, egyre aktívabb lett, és egyre inkább nem tud vele mit kezdeni. Nem tud vele '"beszélgetni", játszani.Most 7 hónapos. Abban bízom, ha nagyobb lesz, akkor már jobban fogja igényelni a kislány társaságát. (Most pl ha hazaér, inkább pakolászik, kimegy a kertbe, meg számos más dologgal foglalkozik, mint a lányával... ami engem nagyon bánt, de fentieknek tudom be)

A háztartással nincs gond egyébként, abban régen is segített, és most is, ha itthon van.

Szóval ha a tökéletest keressük, akkor nem az, de másképp nem panaszkodhatom rá. Egy férfinek talán azért nehezebb elfogadni ha egy baba kerül a családba, mert nem neki KELL minden pillanatot vele töltenie és mindenben ellátnia. Ezt pedig más-más módon dolgozzák fel és élik meg a mindennapokban.

Kérdező, Te miért vagy elkeseredett?

Perszehogy nincs tokéletes férfi,de azért majdnem az van :)

Az én párom nagyon helytáll apaszerepben,etet,dajkál,furdet pelenkáz és még a kakitol sem fél.Mondjuk csak 7végente van itthon,de akkor 100%ig átadja magát a kislányunknak.Nem félek attol,hogy bármilyen gond lenne nála az apáskodással.

A multkor e kellett mennem 2napra 700km-re temetésre,mert a nagynénémet temették,és o hazajott Csehországbol,kivett szabit,csakhogy nekem segítsen,és vigyázzon a gyerekre.

2napot non-stop vele volt,aztán már csak az o kezében lehetett utánna a gyerek,csak o furdethette,etethette,szorosabb lett a kotelék koztuk.

Ha felmentem utánna Csehországba,csak o tolhatta a babakocsit,és dicsekedett a gyonyoru kislányával a haveroknak meg a kollégáknak.

Imádom azt az embert :) és becsulom is....