Ebben a helyzetben mit kellene tennem? Tényleg ne menjünk többet át barátnőmhöz?
A barátnőmnek, és Nekem 4 hónap van a kislányaink között az Én lányom javára. Ő 2,5 lesz, a barátnőmé 2.
Viszont a kislánya rettenetesen irigy, mindent elvesz amit a gyerekem a kezébe vesz, lökdösi, bökdösi, csapkodja és harapja! Az Én kislányom nagyon jószívű, jólelkű, de néha van olyan, hogy nem adja oda a játékot, mert azzal szeretne játszani. Olyankor a másik kislány bömböl, hisztizik, és megy és "árulkodik" az anyjának, mutogat a lányomra.
Nem olyan rég ismerjük egymást, eleinte minden rendben volt, de az utóbbi időben a két gyerek nem tud kijönni egymással, és ennek általában a másik gyerek az oka! Előfordul, hogy az Én lányomnál is elszakad a cérna, és akkor elege lesz, visszaüt, de magától soha nem csap oda!
Amikor bántja az enyémet, az anyukája rá szól ugyan, van, hogy el is veri, ha olyat csinál, de egyszerűen nem tud hatni a gyerekére, hiába kiabál vele, nem figyel oda, le vágja magát a földre, ordít, sír, de van, hogy csak röhög! Egyszerűen semmi hatása sincs annak amit barátnőm mond Neki, akár szépen kéri, akár kiabál Vele, akár rá csap a kezére! A kislány egyébként korababa, és szerintem nincs is minden rendben nála.. de ezt persze nem mondom.. Szerintem figyelemzavaros is, bár nem értek a gyógypedagógiához, anyósom az, innen tudok egyet s mást!
Eddig mindig visszafogtam magam, ha volt valami affér a két gyerek között, de a mai eset nagyon betette a kaput Nekem.. el is pityeregtem magam! A gyerekemet olyan szinten megharapta a másik kislány, hogy a gyerek konkrétan ordított, sírt, jajveszékelt, pedig nem egy anyámasszony katonája, ha elesik mindig kacagva pattan fel, és megy tovább, tehát tudom, hogy ez nagyon fájt Neki! Vagy 10 percen keresztül sírt, ölelt, mutogatta a kezét és "toporzékolt" (nem úgy ahogy hiszti közben szoktak, csak másképp nem tudom leírni, Ő mindig így csinál, ha tényleg nagyon fáj Neki valami, vagy beüti valamijét)! Most a kezén a fog nyomok bedagadtak, pirosak, és tuti véraláfutásos lesz..
Volt már ilyen eset nem is egyszer, de ez most nagyon durva volt! Igazából minden alkalommal ez van. Egyik percben még jól eljátszanak, a másikban már bántja a gyerekem! A barátnőmmel sem tudok két mondatot váltani, mert folyton a gyerekkel kiabál! Ennek így tényleg nem sok értelme van, de mégis mit mondjak?? Ráadásul nem akarom a gyerekemet kitenni az állandó bántásnak! A két kislány között értelmileg hatalmas a szakadék, a lányom már beszél, ügyesen, szépen játszik, a másik kislány csak hajigálja a játékait, semmi sem köti le, csak az eszetlen, buta dolgokat csinálja! A lányom sem tud vele mit kezdeni!
Mit tegyek most? A férjem tajtékzik, és reméli, hogy többet nem megyünk át, mert nincs értelme, és ne bántsa a lányunkat egy másik gyerek csak azért, mert nála valami nem oké..
Ja, és bölcsibe is egy csoportba mennek szeptembertől.. előre félek, hiszen nem leszek ott..
Adjatok tanácsot! Mi a jó megoldás??
Ja, és nem becsülöm alá anyuka önértékelési gondjait, ezt sem értem honnan veszed.., de szerintem nem normális, hogy a gyereket azért nem visszük közösségbe, játszóra.. mert Mi nem akarunk emberek közé menni..
De lehet, hogy ez is h***eség!
válasza:
válasza:Rendben, ezt nem tudtam, csak furcsa volt, mert a lányom 2,5 lesz, és tudja őket mondani, és megkülönböztetni.. (nem sokat, zöld, sárga, piros, kék, fekete, lila) azt hittem ebben a korban "kell" ezt már tudniuk!
De mindegy, elegem van a vitából, szerintem vannak nem teljesen normális dolgok a leányzónál, de hagyjuk! Majd idővel kiderül..
Én meg leredukálom a találkozások számát! Ennyi!
Úgy érzem kicsit túlpörögtük a dolgot!
Mindenkinek köszi a részvételt! :)
válasza:"Mit tegyek most? A férjem tajtékzik, és reméli, hogy többet nem megyünk át, mert nincs értelme, és ne bántsa a lányunkat egy másik gyerek csak azért, mert nála valami nem oké.. "
Innentől kezdve nem tök mindegy mit mond neked egy csomó ismeretlen anyuka? A férjeddel vagy egy család, talán Vele kellene megbeszélni!
De ha már kíváncsi vagy más véleményére (habár aki itt leírta azzal mégsem értettél egyet, ezért kár volt kérdezni)
Attól hogy anyósod gyógypedagógus, és látta a lányod szülinapján egyszer, még nem vonhat le messzemenő következtetéseket. Ez ugye eleve fél éve volt, amikor a kislány másfél éves volt, tehát ha ott azt látta hogy nem szépen jár, vagy akár csak segítséggel, ha érti a szakmáját akkor tudja, hogy teljesen normális az is, mint ahogy az is ha mondjuk 10 hónaposan jár. Ha akkor azt tapasztalta hogy nem beszél a kislány, akkor az is teljesen normális. Kislányom 22 hónapos, mondókákat mond, énekel már 16 hónapos korától, helyesen ragoz, körmondatokat használ. Kisfiam 2 évesen kezdett el kétszavas mondatokat használni. Mindkét gyerekem normális ütemben fejlődik, ki lassabban, ki gyorsabban.
A kislány azt írod, dobálozik, hisztizik, verekszik. A tiéd nem. hát ebből egyetlen dolgot szűrök le, a kislány már megkezdte a dackorszakot, a Tiéd még nem. De hidd el, akármennyire hiper szupernek gondolod a gyermeked és a nevelésed, a Te gyereked is fogja magát még hasra vágni a bolt közepén, vagy kitépni a másik kezéből a játékot. Ha nem így lenne, aggódnék a lányodért. Ugyanis a dackorszak, a határok feszegetése, az akaratuk kifejezése egy egészséges fejlődési szakasz. Amelyik gyereknél ezt elnyomják kiskorban, ott a kamaszkorban fog megsokszorozódva előtörni. Nem azt mondom hogy jó hogy a kislány verekszik, hanem hogy ezen minden gyerek végigmegy. Anyuka, apuka dolga, hogy megtanítsa, hogy máshogy is le lehet vezetni a dühöt, ki lehet adni a mérget, frusztrációt. Te pl nem tudhatod, hogy a kislány mit gondolt, érzett a lányoddal szemben a harapás előtt. Mivel Ti voltatok ott, a kislány saját játékaival játszott a lányod, akinek lehet hogy rosszul esett, hogy a kedvenc-mittudomén-póniját egy másik gyerek fogdossa. Ez teljesen természetes, hogy ezen kiakad. Te sem örülnél, ha a vendégeid el kezdenék használni a hajszárítód, levennék a kedvenc könyved, fogdosnák az egyik emléktárgyadat. A gyereknek az a saját tulajdona. Szíve joga eldönteni, hogy kölcsön adja vagy sem.
Az alapkérdésedre válaszolva, én azt tenném, hogy ha az anyuka jó barátnőd és továbbra is szeretnéd hogy az legyen, akkor beszélj vele, lévén a barátság alapja a bizalom és a megértés. Mondd el, hogy úgy látod nehezen viseli a kislány a kistesó érkezését (mert bizony ez is lehet) és talán többet kellene anyukának csak vele (és nem veled meg a lányoddal) foglalkozni, kettesben, vagy apukával hármasban. Megkérdezném tudok e valamiben segíteni, esetleg elvinni magadhoz a kislányt míg anyuka pihen (mert ha anyuka nincs ott általában a gyerekek jobban viselkednek mint a megszokott környezetben anyuka védőszárnyai alatt)
Ha meg nem akkora nagy barátnő, akkor nem mennék többet át, hiszen látszik, hogy a kislányt nem kedveled, az anyukáról sincs jó véleményed, és még piedesztálra is emeltetnéd magad, hogy te milyen jó barátnő vagy, hisz átjársz takarítani. Tudod ha ezt nem jó szándékból és őszintén teszed, akkor azt megette a fene.
válasza:ó de jó lenne tényleg,ha mindenki fele olyan lenne mint te!!!!
de szeretném!!!!!!
én is olyan szeretnék lenni,mint te!!!!!!!
te nagyszerűsködő,fölényeskedő,más gyerekét fikázó suzuperanya,és szupernő
te jársz hozzá takarítani?tán keveset fizet,hogy a gyerekét fikázod?
válasza:A 35.-ös válaszoló nagyon jól összefoglalta az egészet! Kár , hogy lepontozták, de hát mint tudjuk ezen az oldalon a pontozás nem reális.
Komolyan minden bántás nélkül mondom, hogy ne menjetek többet. Nem szeretsz átjárni a férjed, családod sem szeretné, hogy átjárj, így semmi értelme az egésznek.
válasza:Szia!
Mi lett végül? Összejártok még?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!