Herótom van a gyerekektől, de sajátot majd (egyszer) szeretnék. Vélemények? Veletek is van ilyen? Szerintem férfiakkal jobban előfordul, de én nő vagyok.

Engem majdnem mindegyik 2 évesnél idősebb idegesít.

Remélem az enyémek (még bébik) nem lesznek ilyenek később sem.

Én is úgy jártam, mint a 2. hozzászóló, sosem akartam, mégis lett, és az a helyzet, hogy mások gyerekét ettől sem szerettem meg. A sajátjával az embernek megvan az a nagyon nagy előnye, hogy bár ugyanolyan bosszantú tud lenni a saját gyerek is, „nem tudja nem szeretni” az ember – és ez megvédi attól, hogy agyoncsapja. :)

Nekem annyi nehézséget okoz, hogy nem vagyok oda a gyerekekért úgy általában, hogy nem vagyok hajlandó gyerekprogramokra menni (játszóház, táncház, csiribiri torna és társai), ahol rengeteg gyerek van.

Ez a „gyerekundor” azért érdekes, mert ha egy gyereknek a szüleit szeretem, akkor a gyereket is.

(A 6. vagyok újra)

Hát, én nagyon-nagyon ritkán viszem játszótérre. :) Szerencsére van a házunknak kertje, és egy-két gyerek a szomszédban, akikkel játszat, illetve azt csinálom, amit az utolsó ajánlott, hogy a barátaink vagy szimpi ovistársak gyerekeivel járunk össze.

Próbálkoztam egyszer egy táncházzal, de nem bírtam. :) Természetesen sokáig küzdöttem a lelkiismeret-furdalással, hogy milyen rossz anya vagyok, mert megfoszton a gyereket attól, hogy 50 másikkal együtt őrjönghessen, de aztán arra jutottam, hogy ha én idegrohamot kapok, az neki sem jó. Egyébként meg a gyerekeknek az a normális, ami az adott családban van, így akiknél a gyerekes tömörülés megy, ott az, ahol más, ott meg amaz.

Remek programokat lehet kitalálni a játszótér helyett, mi rengeteget járunk erdőbe pl.