2 éves kisfiam sokszor hisztizni kezd az utcán, ha nem arra megyünk, amerre ő akar, leül a földre, visít. Másnál is előfordul ilyesmi? Mi lehet a kiváltó oka ennek, és mit lehet tenni ilyenkor?

Felfedező korszak ez, nem feltétlen hiszti még. Attól lesz hiszti, ha nem hagyjátok felfedezni. Végre megtanult járni, és eltud-na érni dolgokat, ha hagynák, és élvezni amit megtanult. Néha sétáljatok csakis úgy, arra , amerre ő szeretne, hagy tapasztaljon, fedezzen.

Én verset mondtam neki, ha valóban elakartam érni vele valahova. a csigabiga jól bevált.

Lassan jár a csigabiga eleségét keresi

várja haza lánya fia, csiga biga feleség.

ekkor lassan sétáltok, majd ugyanez a szöveg, csak gyorsan mondva, és sietve rá.

Vagy valamit a kezébe, levelet, botot amit húzott. Attól hogy hagyod hogy arra menjen amerre ő szeretne időnként, ezzel ne félj nem táplálod azt benne, hogy mindig az lesz amit ő akar, hanem lenyugszik. Azért türelem kell hozzá persze.

én tutira nem hagynám, hogy a gyerekem ezt csinálja.. ha ilyenkor engedelmeskednek nekik, akkor lesznek elkényeztetve.. velem egyszer csinálná meg ,elmagyaráznám neki, mi- hogy van (2 évesek már értenek emberül sztem)

ha még egyszer előfordulna, az biztos, hogy többet velem nem menne sétálni

Előző te aztán jól megaszontad. Az már tuti, hogy anyuka nem vagy, és érett sem a szerepre, így aztán osztani az észt nem ajánlatos. Majd csak ha empátiád lesz, vagy megéressz komoly témákhoz szólni.

A kérdés pedig arra irányul, hogy mi lehet az oka, és mit lehetne tenni, szóval ha segíteni nem tudtál, a tini véleményeddel nem sokat ért senki.

Nem mennél vele töbször sétálni? Te biztosan nem hisztizétl soha, vagy mindig arra mentél, amerre éppen kellett. Sajnálom a gyereked vagy a leendő gyereked.

Az én kislányom 2,5 éves, és Ő is nagyon hisztis. Nekünk az vált be, hogy egy kicsit hagyjuk, hagy tomboljon, és urána magamhoz ölelem, akkor is, ha nem akarja. Gyorsan meg szokott nyugodni. Azt mondják a tapasztaltabbak, hogy majd elmúlik, de az biztos, hogy jó nehéz lesz kivárni a végét.

Mi is szoktunk úgy menni sétálni, hogy most ő vezet minket, és nagyon élvezi, mikor sietnünk kell valahová,akkor mondjuk neki, hogy most anya vagy apa mondja az utat, és nem is ellenkezik.