Szerintetek mi a jó megoldás? A kislányom, ha nagyon jókedvű, kicsit túlpörög, néha harap. Illetve, ha hisztis, valamit nem kap meg, akkor is előfordul, hogy harap, sőt még a saját játékait, ruháját, kezét! Is megharapja. Kicsit kétségbe vagyok esve.

Az én kislányom is harapott, de ő elvileg szeretből. Odament a gyerekekhez, elkezdte simogatni őket, majd egyszercsak nagy sírás..

Minket is harapott ugyanúgy. Próbáltuk visszaadni neki, kapott egyet a fenekére, sarokba állítás, duzzogó, semmi nem hatott. Bekerült az oviba, ott is mindenkit összeharapdált. Aztán egyszerre csak semmi. Aztánmegint semmi, megint semmi, kezdett furi lenni.

Fél évvel később mondták el az ovónők, hogy már azért nem harap, mert megharapott egy nála nagyobb kislányt, aki lepofozta a csoport előtt. Ergó megszégyenítette.

Ezzel múlt el nálunk a harapós korszak.

Az enyém 29 hónapos és az is harap,hisztizik és erőszakos.

Ez a dackorszak.Nem tudsz vele mit csinálni csak reménykedni,hogy hamarosan kinövi.

4 gyerkőc anyukája

Szia

A kisfiam detto... ő ráadásul még jóval nagyobb és erősebb is a korosztályánál. Sokszor előfordult, hogy egyszerűen legázolta a többieket, vagy játék közben felpattant és dőltek körülötte jobbra-balra a játszótársak... és gyakori volt, hogy egyszer csak minden átmenet nélkül átváltott durvulásba, simogatásból ütésbe, pusziból harapásba. Kiszámíthatalan volt, én meg kezdtem kétségbeesni, mert az égvilágon semmi nem használt. Szép szó, kérés, szankcionálás ígérete, büntetés stb... minden áldott alkalommal elmondtuk, hogy nem bántjuk, csak szépen simi stb. nem szabad harapni az fáj a másiknak stb - de falra hányt borsó. Utóbb kitaláltuk, hogyha megtörtént a baj félreültettük:van egy büntifotelünk , ott bőgött percekig míg kisomfordált bocsánatot kérni . Ez kb pár órás javulást hozott minden alkalommal, illetve ha rászóltunk hogy vegyen vissza különben mehet a fotelbe, akkor láthatóan próbálta magát visszafogni. De még így is előfordult, hogy elkapta az indulat és harapott vagy ütött.

Kb 8-10 hónapon át tartott ez a harapós időszak, és ennek kb a felében már bölcsis volt. Ott nagyon hamar "vezérbika" lett, mert ugye erősebb volt mindenkinél és ha valaki kekeckedett vele, azt azonnal ledózerolta. A lányok egy idő után nem is mertek vele játszani, féltem hogy teljesen perifériára fog szorulni. A gondozónénikkel mindig megbeszéltük hogy mit hogy kéne, végül ők is alkalmazták a büntiszéket nála, ami talán bevált... de nagyjából akkoriban kezdte érdekelni (mert tudta és értette korábban is, csak kb lesz*rta), hogy milyen szomorúság nekem/nekünk az ő viselkedése, illetve, hogy a többieknek ez valóban rossz. És kezdett megváltozni. Most 2.5 éves, még mindig szilaj, de már elvétve harap, elvétve csap oda, csakis akkor, ha már nem lát más lehetőséget lezárni az adott - számára frusztráló - szituációt. Talán az is közrejátszik, hogy mostmár nagyon szépen és választékosan beszél, tökéletesen ki tudja fejezni magát ami megkönnyíti az életét. És talán az is közrejátszik, hogy agyban eljutott oda, hogy más módokon is képes kezelni a konfliktusokat, nem csak erőfölénnyel képes érvényesíteni az akaratát.

Szóval még előfordul néha-néha hogy bedurvul, de rengeteget javult a helyzet, és meglehetősen rövid idő alatt.

én csak azt tudom mondani, hogy próbálj meg következetes lenni, azonnal csírájában elfojtani a próbálkozásokat, ha lehet megelőzni, ha elkéstek akkormeg azonnal szankcionálni. És éreztessétek vele, hogy szeretitek őt, a személyével minden okés számotokra, csak a viselkedését helytelenítitek. Próbáld meg kitalálni, mivel tudod "büntetni" , minden gyerekhez más a kulcs, pl a lányomra lehet hatni észérvekkel és érzelmekkel, de ha minden más csődöt mond, azzal meg tudom fogni őt, hogy elveszem az épp aktuális kedvenc játékát... a fiamnál az vált be, hogy ki lett vonva a forgalomból.

Szóval ha az én "miniterrorista" fiam is megszelídült kissé, akkor bizonyára van remény a többi indulatos-harapós kisgyerek számára is :) Kitartás!!!

:D