Az anyagi jólét kompenzálja azt, h a férjem semmibe se néz, nincs szex és csak háztartási gépnek és a gyerekeink dadájának néz? VAn aki tud így élni?

Hát nálunk is hasonló a helyzet, de azért ennyire nem gáz.

Mióta megszületett a lányunk (14 hónapja), jó ha havi egyszer összefutunk az ágyban. :(

Párom folyton fáradt, mert rengeteget dolgozik, házra gyűjtünk, meg a jólétet is szeretjük. Na ennek örömére szinte sosincs itthon. Ha itthon is van, akkor megy a számítógép, a tv, a telefonálgatás, a punnyadás. Ami kis ideje van, azt azért a gyerekkel is szívesen tölti.

Ritkán megyünk bárhová is, talán a tesco az, ami havi szinten közös programnak számít. :(

Tőlem nem várja el, hogy minden nap főzzek, sokszor rendelünk kaját, nem szakadok bele a házimunkába, egyetlen dolog, amit elvár, hogy a gyerek körül minden tökéletes legyen, de hát ez természetes nekem is.

Cserébe nekem kuss van, anyagi dolgokba nem szólok bele, nem csesztetem mikor mennyit dolgozik, meg ilyenek.

Viszont tudom, hogy szeret. Nem kritizál, nem néz le, egyszerűen van, hogy napokig nem foglalkozik velem semmit.

Sokszor éjjel jár haza, mert elhúzódik a melója, van, hogy a kislányunk 3 napig nem is látja.

Ha szexet akarok, akkor szépen magamra rántok egy szexi combfixet, egy cuki rucikát és bedobom magam. :) Általában az bejön.

Gondoltam már rá én is, hogy mi lenne ha, de nem tudom megtenni.

Az évek alatt elkényelmesedtünk, kihűltünk egymás mellett, de azért még van egy kis parázs, ha nagyon megfújom, felizzik még rendesen.

Próbáld meg megbeszélni vele a dolgokat, és ha másképpen nem bírod, keress egy férfit, akivel legalább beszélgethetsz egy jót.

Nálunk is hasonló van, de nincs anyagi jólét, sokszor nem is elég a pénz a köv. fizetésig...lehet, ez is közre játszik, h már nem olyan, mint régen...sőt, biztos, elég komoly tényezője. Sokszor megy a pénzen a vita, eleinte csak azon ment, aztán most már máson is. Ha mindketten itthon vagyunk, nincs nyugalom, én még csak hagynám őt, nem érdekelne, hogy mindent széjjel hagy maga után, de ő kötözködik, provokál.

Ha lenne anyagi jólétünk, akkor én nem gondolkodnék rajta, h lépjek, de most azon jár az agyam...hogy hagyom a lakást a banknak, vigye, nem érdekel.

Egyébként nekünk is van csemeténk.

Érdekes helyzeteket olvasok.

Nálunk is sokminden változott mióta megszületett a gyerkőc. Az én párom is reggeltől estig dolgozik, de sokszor nem is várom, mert hétvégenként rendszeresek az összezörrenések és ezt nagyon utálom.

Az szex-ről csak annyit, hogy nálunk pont fordítva van a helyzet. Ő szeretné én viszont abszolút elutasító vagyok a kisfiam születése óta. Pedig előtte nem így volt, sőt....

Anyagi jólét nálunk sincs, mivel csak a párom dolgozik, engem nem vettek vissza a munkahelyemre mikor betöltötte a fiam a 2-t és kezdte a bölcsit, pedig ebben egyeztünk meg, uh. azóta hónapról-hónapra élünk, melót nem találok, e miatt is feszültség van itthon :(

Nem is magunkat féltem, hanem a gyerkőcöt, aki elég érzékeny személyiség.

Fú ez nehéz. :(

Az a baj (gondolom ezért sem tudsz dönteni), hogy vannak ellene és mellette is érvek.

Nyilván az mellette szól, hogy jó apa, de ugyanakkor én úgy gondolom a gyerekek nem buták, tudják, érzik (főleg a nagyobb), hogy nincs rendben anya és apa között minden. Az egy éves még nem érzi valószínűleg, de ha idősebb lesz, ő is fogja. Attól, mert az apa nem él veletek, lehet jó apa és törődhet sokat a gyerekeivel, illetve támogathatja is anyagilag. Megadhatja ugyanazt a törődést nekik, mint akikkel együtt él az apukájuk.

Ugyanakkor nem tudom, hogy te ezt meddig tudod csinálni... Én beleőrülnék, ha így kellene leélnem az életem, hogy a férjem semmibe sem vesz, nincs szex, nincs gyengédség. Én már egyszer elváltam, ott nem volt gyerek, de attól szenvedtem éveken át, hogy a volt férjem nem törődik velem, úgy éltünk egymás mellett, mint két albérlő. Nem voltak hangos veszekedések, de ez nekem elég volt. A második férjem nagyon sokat törődik velem és áldom az eszem, hogy meg mertem lépni anno, hogy elváltam. Persze, mint írtam, ott nem volt gyerek, gyerekkel természetesen sokkal-sokkal nehezebb. El tudnád tartani magatokat, tudnál hová menni?

16-os vagyok. Az még lemaradt, hogy a válásomkor megtanultam, amit csak az egyik akar, a másik nem, azt kár erőltetni. A te férjed is inkább a válásba menekülne, mintsem elmenne házassági tanácsadásra. Az én volt férjem is csak azt hangoztatta, hogy szerinte ez nem működik és váljunk el. Egy darabig küzdöttem, de beláttam, felesleges.

Neked kell eldönteni, hogy tudsz-e így élni még évtizedekig.