Milyen Anyának tartod magadat?

En total kaosznak, szetszortnak, neha dobbentnek, fizikalisan leserultnek, elegedetlennek es erzekenynek!!! :)

Kaosz:

Sosem tudok elkeszulni idoben mert mindig tortenik valami. Sosem tudom meginni otthon a kavemat melegen mert mindig tortenik valami. Mar gyorsabban tudok enni mint egy ehes kutya. Legalabb 4 dolgot tudok csinalni egyszerre levetni a cipomet, osszecsukni a babakocsit, felkezzel tartani a gyereket, masik felkezzel tartani a kezitaskam (repteri eset).

Szetszort:

Egy es ugyanazon a napon ketszer hagytam el a gyerekem utlevelet (szinten repteri eset). Szinten amiota gyerekem van tettem mar fogkremet a hutobe es tuvetettem erte a hazat, szinten tettem fagyasztott pizzat a konyhaszekrenybe amit a ferjem talalt meg 4 ora mulva szetolvadva es inditottam el ures mosogepet.

Dobbent:

Szedtem ki ketteharapott meztelen csigat a fiam szajabol. Tobbszor lepisiltek. Masfel evesen lepofozott a kis troger fiam. :)

Fizikalisan leserult:

8 honaposan szo szerint a hajamba kapaszkodott a fiam es kitepett egy jo mareknyit. Vagtak mar fejbe formabedoboval es arcon egy hatalmas muanyag busszal (be is kekult a szemem sarka). Perszor megharaptak es megcsiptek. Konyhafiokot is csaptak a kezemre es dobtak ram epitokockat (azt a jo nehez fabol keszultet).

Elegedetlen es erzekeny

Sosem eleg abbol az olelesbol amit a kis rosszcsont fiamtol kapok. Orakig eltudnam nezni, es gyonyorkodni benne ahogy alszik estenkent nyugodtan a kisagyban. Sokkal erzekenyebb vagyok amiota van gyerekem, foleg olyan temakkal kapcsolatban ahol valami rossz tortenik egy babaval vagy gyerekkel.

A gyerek 3 éves.

Én meg: bizonytalan, pánikoló, szeretetteljes, tudatos, ordibáló, körültekintő, türelmetlen - hirtelen ezek jutnak eszembe, de ha elolvasom a válaszaitokat, biztos magamra ismerek még pár jelzőben.

Hol ilyennek, hol olyannak.

Ha nem bírnak magukkal, a hajam égnek áll, van hogy rájuk kiabálok, aztán este mindig elhatározom magamban, hogy többet nem fogok, egész jó úton haladok, mert most már nagyon jól tudom türtőztetni magam, és hangos szó nélkül igyekszem megoldani a problémákat amit nap, mint nap elém gördítenek. Úgyhogy ha nem a legjobb, de legalább fejlődőképes vagyok. :))

Azért ma a kislányom bebizonyította, hogy annyira nincs elrontva és őszinte kisgyerek, akit szeretettel veszünk körül.

Ma voltunk utoljára oviba, a kicsivel még gyeden vagyok, így nem viszem nyáron. Vittünk az óvónéniknek virágot, előre megbeszéltük, hogy azt mondja majd ha átadja, hogy köszönöm, hogy vigyáztatok rám. Mikor a kezébe adtam a virágot, oda ment mindhárom nevelőhöz hozzájuk bújt és a megbeszélt szöveg helyett mindenkinek csak annyit mondott "szeretlek". Mondanom sem kell az óvónénik könnyeztek és mondták neki, hogy ennél szebbet nem is mondhatott volna.

Nyilván ebben benne van az is, hogy ott is szeretettel veszik körül, de benne van az is, hogy itthon mit lát.

Szóval annyira nem lehetek sz@r anya, minden hibámmal együtt. :))

Én nem tartom magam jó anyának. 4. éve vagyok itthon, és rájöttem, hogy nekem ez már sok volt. Egyszerűen nem vagyok az a típus. Sokan ezt élvezik, engem kikészít.

De a lányom azt mondta, hogy nem akar másik anyukát, szóval ez jó. A fiamat sajnálom néha, hogy ilyen türelmetlen anyja van. Keveset is játszom velük, sok a házimunka, nagy a ház. Önző vagyok, szeretnék egy kicsit magammal is foglalkozni, amire már 4 éve nem volt lehetőségem. Most kezdtem el újra dolgozni, és sz. anya vagyok, mert ez engem boldoggá tesz, és nem agyalok azon, hogy Úr Isten, mi lehet a gyerekkel nélkülem? Szerintem remekül elvan.

túl-túl-túl bizonyítási kényszeres anyukának:)

ez nem csak az anyaságra, hanem az életem minden szegletére igaz, és tudom, hogy probléma, de nehéz visszafogni.

összeségében jó anyukának tartom magam, imádom a gyerekeim, 3,5 és 6 hónapos, kisfiú és egy kislány, ők az elsők, az ő igényeik, utána jövünk mi.

próbálok következetes lenni, még sosem éreztem, hogy kudarcot vallottam volna, mint anya, bár voltak nehéz időszakok.

sokkal inkább érzem magam kevésnek, mint nő, főleg a testem megváltozása miatt, illetve ez az állandó tökéletességre való törekvés megnehezíti a napokat, amik amúgy nem is lennének olyan fárasztóak, ha nem állítanék fel ennyi követelményt magammal szemben, pl. gyerekekkel szigorúan foglalkozni legalább 1-2 órát (ez csak velük), játszótér, kert stb.

tiszta ház, elpakolva, vasalva stb., ebéd megfőzve minden nap, magamra idő, hogy ne nézzek úgy ki, mint egy zombi, és ezer dolog, amit lehetetlen tökéletesen csinálni, ésszel ezt tudom is, de mégsem vagyok képes elfogadni.

tehát jó anya vagyok szerintem és a környezetem szerint is, de közben meg csöppet szorongó...:)