Milyen Anyának tartod magadat?

Én jónak :-) Azzal együtt, hogy tudom, hogy nem vagyok tökéletes. Viszont van egy 21 hónapos kislányom, akivel imádjuk egymást, nagyon jól lehet vele együtt működni és sok időt, energiát fordítok rá, hogy amit csak lehet, együtt nézzünk meg vagy csináljunk. Rengeteget bátorítom, dicsérem, így ha megyünk valahova, mindenhol mosolyognak, hogy milyen közvetlen kislány. Látszik rajta, hogy bízik bennem, és ha ott vagyok, akkor nem fél bemutatni a tudását, nem visszahúzódó. Én az voltam. Ő másmilyen személyiség szerencsére.

Élvezem az együtt töltött időt, nem zavar, hogy vissza kell ereszkedni a gyerekkorba, és játszani fél napot vagy homokozni vagy labdázni. Sokszor olvasom, hogy hiányzik az anyukáknak a felnőtt élet, én viszont tök jól megvagyok úgy, hogy végre nem a munkára és a felnőttek hülyeségeire kel koncentrálnom.

Szeptemberben érkezik a kistesó, meglátjuk, hogy két gyerekkel milyen lesz, akkor is ilyen lelkes leszek-e.... :-)

Akkor mit írjak?:))) Jónak is rossznak is!

Sajnos elég hangulat ember vagyok,és ez meglátszik az "anyaságomban" is.

Imádok a gyerekkel lenni,de lehetne hozzá több türelmem! Próbálok mindent a legjobb tudásom,és lehetőségem szerint csinálni,a gyerek érdekeit nézni!

27hónapos a kislányom.

Hááát,most elgondolkodtam... Most lesz 2 éves a kisfiam.Első.Talán nem utolsó.Nem teljesen tervezett gyerek, de örültünk neki. Ennek fényében:

Néha úgy érzem "szaranya" vagyok, aki jobban tenné,ha inkább macskát nevelne, mint gyereket, mert: tudok türelmetlen lenni, fáradt, nyűgös, idegbajt kapok, mikor kiköpi a kapját, elkeni a ruhájában, elszáll az agyam a dackorszak gyönyöreitől, mikor fél órát könyörgök ezért-vagy azért, nem gügyögtem neki soha, és értetlenül állok az oknélküli sírások előtt..Szóval vannak nehézségek, ami miatt úgy érzem, másnak ez jobban megy, úgylátszik a még alszik az ősanya bennem, és a szuperanyák szupergyerekei bezzeg....stb.

Viszont: nálam jobban nem ismeri, és szereti senki fiam, minden rezdülését érzem, hisztinél tudom, mit kell komolyan venni. Imádom vele a meseolvsást, az esti szertartásainkat, bőgni tudok a boldgoságtól, mikor átölel, vagy csak nézem, ahogy alszik (sok időm nincs nézegetni, mert nem sokat alszik...utána már csak a fáradtságtól bőgök:-))Igazából ő lett az első, már nem "én", pedig előtte éltem kis önző világom, és fogalmam sem volt, hgoy lehet ennyire fontos valaki.

Nem tudom, milyen a jó anya, vagy rossz anya, remélem én elég jó anya vagyok a fiamnak. Az biztos, hogy baromi sz@r anyós leszek:-)))

Hát, én szótfogadtam, kifejtettem "röviden" milyennek látom magam...még tudnék mit mondani, de nem élek vissza a türelmetekkel:-)Szép napot!

"fáradt, nyűgös, idegbajt kapok, mikor kiköpi a kapját, elkeni a ruhájában, elszáll az agyam a dackorszak gyönyöreitől, mikor fél órát könyörgök ezért-vagy azért, nem gügyögtem neki soha, és értetlenül állok az oknélküli sírások előtt..Szóval vannak nehézségek, ami miatt úgy érzem, másnak ez jobban megy, úgylátszik a még alszik az ősanya bennem, és a szuperanyák szupergyerekei bezzeg....stb. "

Épp ettől vagy jó anya!!

Nem szeretem a tökéletes anyákat,a kik tökéletesen nevelnek, és mindig mindent tudnak. Nem borulnak ki, náluk nincs dackorszak, (amikor legszívesebben otthagynád a gyereket a szoba közepén, te meg elmennél egy jó könyvel a másik szobába....)nem hisztizik, nem sír az ő gyerekük, nem problémás a testvér születése, nincsenek bajok az óvodai beszoktatással....stb.