Más is van így? Nem szeretném, hogy minden gyerekkel barátkozon az egy éves gyerekem.

Sziasztok!

Az elsőnek: Mikor a fiam9-10 hónapos volt ő is mindenkihez odament sikongatva, valamelyik gyereknek tetszett valamelyiknek nem. Sőt egyszer egy nyomi szülő meg is jegyezte, milyen hangja van, gúnyosan:( Ez nekem is rosszul esett. Azóta már 1 éves és sok jót és egy pár rosszat is tanult. De már megvédi magát. Egyszer fellökte direk egy 2 éves gyerek, az anyját meg nem is érdekelte, azóta nem hagyja magát. Az egyetlen rossz ami nem tetszik, hogy egyszer egy gyerek jól lepofozta, aztán első adnandó alkalommal ő is visszaadta csak egy másiknak. De ez is kezelhető, megmondod neki, hogy nem szabad sokszor és abba hagyja. Ne a játszótér neveli a gyereket hanem te, szerintem. Ja és hagyd nyugodtan, hogy barátkozzon, tapasztalatokat szerezzen, mert ha elviszed, akkor nagy korában azt hiszi majd, hogy meg kell futamodni minden elől.

Nekem nem azzal van a problémám, hogy együtt játszanak a gyerekek. Sőt. Én nagyon szeretném, ha kicsim barátkozó, nyitott ember lenne, aki szívesen működik együtt másokkal. Amitől azonban a hajam az égnek áll, az éppen az, amit az első válaszoló írt. Nem akarom megbántani, de ami az egyik embernek-gyereknek aranyos, az a másikat taszítja. Én például nem szeretem, ha idegenek hozzámérnek, nemhogy ölelnek-puszilnak. A fiam is ilyen. Megijed az ilyen közeledéstől. Persze, hogy a másik gyerek jót akar, meg kedves, de van, aki ezt nem szereti.

Arról már nem is beszélve, hogy egyszer, mikor tanácsadásra mentünk, az orvosnál egy kislány körbepuszilgatta a többieket, megölelte őket. Elvileg neki sem volt semmi baja, mint ahogy a többi is egészséges csecsemő tanácsadásra ment. Csakhogy utána két nappal mehettünk vissza a gyermekorvosi rendelésre, és volt ott egy másik baba is a tanácsadásról. Az én fiam is és a másik pici is magas lázzal (ami 5 napig tartott nálunk, és azt hittem megőrülök), köhögéssel, orrfolyással volt beteg. Több mint valószínű, hogy a puszilkodás miatt. Én úgy vagyok ezzel, hogy játszanak együtt, de ne puszilkodjanak.

A másik a roma gyerekek kérdése. Nincsenek előítéleteim, semmi bajom a cigányokkal, tudok is cigányul mellesleg, és pedagógus vagyok. Soha nem tiltottam a gyereknek, hogy velük is játsszon. Viszont döbbenten látom, hogy épp az ő szüleik viszik el a közelünkből a gyerekeiket. Csak azt szeretik, ha egy csoportban játszanak. Miért??? Szerintem ezzel épp ők generálják a későbbi kirekesztést...:(((

Én is azt tudom mondani, hogy nem szabad így hozzáállnod a dolgokhoz. Hagy barátkozzon akivel akar. Az agresszív, hisztis viselkedést meg úgy is meg fogja tanulni mástól ha akarod ha nem. Főleg mikor megy bölcsibe, oviba akkor úgy is mindent ami neki tetszik utánozni fog. Viselkedést, csúnya beszédet vagy amit épp látott és megtetszett neki. Nem kell vele foglalkozni és elhagyja. Persze el kell neki mondani hogy nem szabad, meg miért nem szabad mit okozhat vele, de ennél többet úgysem tehetsz. Sokat kell vele beszélgetni majd és előbb utóbb megtanulja. Lesz amit a saját kárán. Félteni sem szabad túlzottan, mert ha már most átesik ezeken a dolgokon később nem lesz olyan érdekes számára. Meg aztán úgy is eljön majd az ő életkori sajátossága, aztán a saját egyéniségétől függ hogy mennyire lesz hisztis, akaratos, verekedős. Tanítani tudod, de hipp hopp leszoktatni úgysem.

Meg tudod ha már most így állsz a dolgokhoz hogy ezzel se barátkozzon meg azzal se, mert rosszat tanul akkor mi lesz később. Hidd el ha kicsit rossz is lesz vagy néha nagyon rossz időszaka lesz akkor is a tiéd lesz és akkor is kell szeretned. Én is átmentem ilyen érzéseken, de majd mire kettő, kettő és fél lesz és bölcsibe adod netán addigra meg fogod tanulni ezeket kezelni magadban és kordában tartani. Ugyanígy a betegségeket is. A gyerekközösségben már nem tudsz ott lenni vele és magának kell megvédenie magát, meg kell tanulnia osztozkodni ami néha fájdalommal is járhat. akár lelki, akár fizikai értelemben. Persze most még egy évesen kis esetlen, én sem tudtam volna akkor beadni bölcsibe, mert belehaltam volna, de eljött a második szülinapja mikor már inkább gyerek mint baba és magamtól is éreztem hogy itt az ideje a gyerekközösségnek, mert kell neki, mert itthon nem tudja levezetni az energiáját, szüksége van gyerekekre. De amúgy ez is vhol csak túlaggódás hogy egy évesen bölcsibe, jaj. Ezt csak mi hisszük. De nagyon kemények a gyerekek és nagyon rugalmasak, sokkal jobban mint ahogy azt mi hinnénk. Akit olyan hamar beadnak bölcsibe sokkal önállóbbak lesznek. Persze én sem adtam be, mert a két éves gyerek az más mint egy egy éves, nagyon sokkal. De majd fogod látni.

De ezzel, hogy a rossz gyerekekkel ne barátkozzon, nem szabad ilyet csinálnod. Így is, úgy is eljön az életében és a tiedben is hogy rosszcsont lesz. A fokozata attól is függ hogy milyen alapból a gyerek, milyen hatások érik otthon, a közösségben, nagyon nagyon sokmindentől függ. Lehet aztán csak időszakosan lesz rossz, aztán meg arany gyerek. De az is lehet hogy váltakozni fognak a korszakok. Vagy az is lehet hogy most angyalka, aztán ő lesz a kisördög. Fogadd el. Kisgyerek. Ne érezd magadban ezt a megfelelési kényszert a külvilág felé, hogy a te gyerekedre azt mondják hogy jó, meg hogy mit mondanak ha nem lesz jó. De ezt idővel majd megtanulod, de legyél rugalmasabb. Én végigmentem ezen, de megálljt parancsoltam magamnak, mert egy külün kis személyt nevelek, nem önmagam vagy a jóság szobor hasonmását. Én mindig azt mondtam ha rocker lesz, ha leszbi lesz, ha néger pasija lesz vagy bármi én el fogom fogadni, akárki akármit mond. Persze azért ne egyszerre minden. :) Persze akkor nehéz helyzet lesz, de azt kell nézni hogy ő az én gyermekem és én szültem a világra, rám számít, hozzám jön elsőre, akkor ne rekesszem ki, legalább én ne, mert akkor máshoz fordul. Na de már jól előreszaladtam. Csak annyit akartam ezzel mondani, hogy hagy legyen egy kicsit rossz, hagy lásson rosszcsont gyerekeket. Te majd szépen tanítod hogy mit szabad mit nem, meg lehet szenvedsz majd vele néha egy egy ilyen tanult dolog után, de el fogja hagyni, hidd el. De ha ilyenkor nem fog neked megfelelni akkor annál jobban rosszalkodni fog magától, mert mindegy neki hogy hogyan de felhívja magára a figyelmedet. Úgyhogy a barátait ne te válaszd meg, fogadd el úgy ahogy van őt is és a barátait is. Ezek a kisgyerek dolgok úgy is el fognak múlni, annyi hosszú folyamaton megy át míg felnőtt lesz, segítsd abban hogy egészséges, jót, rosszat tapasztalalt felnőtt legyen belőle, hogy talpraesett legyen nagy korában.

De persze nem azt mondom, hogy hagy rosszalkodjon egy gyerek amennyit akar, mert határok vannak, de időszakos rosszaságok is amit nem lehet elkerülni, mert annál rosszabb lesz, lehet. Nevelni kell a gyereket, de kicsit rosszalkodni hagyni is. Úgy lesz egészséges.

A betegség elkapására reagálva annyit szeretnék írni, hogy igen míg kisbabája van az embernek és elkapja egy nagyobbtól, ami ebben az esetben szerintem teljesen véletlen volt hiszen anyuka sem látta a betegséget a nagyon, az olyankor mérgesítő tud lenni. De valahol úgy kell elgondolkodni rajta hogy az a gyerkőc csak szeretni akarta a miénket, tiszta önzetlen jószívből. Arról hogy lappangott benne vmi arról nem tehetett. A másik pedig meg kell próbálni úgy felfogni, hogy ezután a betegség után erősebb lett a kisbabám immunrendszere. Tudom hogy ez nehéz mikor az ember egy kisbabával van otthon magas lázzal, orrfolyással stb. stb., én is átéltem, de meg kell próbálni a pozitív oldalát nézni. Ekkor kicsit könnyebb.

Az hogy elviszik a gyereket az anyukák mikor egy másik meg akarja ölelni az bunkóság. Nem leprás ő. Ha meg félős a gyerek, jó vigye, de egy azzal sem a legjobbat teszi neki, a másik meg hogy akkor is el lehet mondani, hogy bocsi de nagyon félős azért viszem el, nem a tiéd miatt. Meg hát azt sem hiszem hogy mind félős lenne. Menjen az ilyen anyuka máshova a barátságos kisgyermekével, ahol díjazzák ezt és viszontszeretik a kicsit. ne ilyen b...-hoz, már bocsánat. Ha meg a betegségtől félnek azok, akkor minek viszik ki a játszótérre, oda ahol aztán a nagyobbacska gyerekek ki tudja mit hordoznak. Mert ugye a betegség sem igazán akkor fertőz mikor kialakult, hanem mikor lappang, annak meg semmi jele nincs.

Úgyhogy úgy gondolom minden anyukának kicsit több oldalról kell megvizsgálni a dolgokat kinek így, kinek úgy. Senki sem tökéletes, de egy kisgyerek főleg. Nem szabad önzőnek lenni és egyoldalú gondolkodásúnak. Mindig bele kell magunkat képzelni magunkat a másik helyébe. A gyerekünkébe, a másik kisgyerekébe, az anyukájáéba, hogy megértsük mit miért tesz, teszünk, vagy hogy amit teszünk jó e a jövőre nézve is.

Sok kitartást és sok türelmet, örömöt kívánok mindenkinek a gyermekéhez, de több szolidaritást is egymáshoz, egymás gyerekéhez!!!