Melyik normális hogy akkor játszol a gyerekkel mikor igényli, és közben te teszed itthon a dolgodat!? Vagy ülj mellette és hanyagold a háztartásod!

Nem kell mellette ülni, csak, ha igényli. A házimunkába is tud segíteni. Zoknik összeválogatása. Mosógépbe adogatás. Kis törlőrongy. kislapát, seprű.

Nagyon édesen tudnak segíteni. Örömmel teszik, így azt is megtanulják, hogy az anyjuk nem rabszolga.

Igen, a fiúk is. :)

A kérdés feltevésének a módja sugallja a "helyes" választ: hogy természetesen az első eset, csak amikor igényli.

De mi van, ha igényli egész nap? Akkor mit csinálsz a háztartással? Vagy ha csak bizonyos napokon csüngene rajtad álladndóan, máskor meg úgy elvan egyedül, hogy ha oda is mész hozz. nem érdekled? És az sem mindegy, mennyi idős gyerekről van szó. Nylván mások az elvárások egy csecsemő, mint egy ötéves felé.

Amikor igénylik, velük vagyok.

Ha nem igénylik, teszem a dolgom.

Néha úszik a lakás, néha normális.

Szerintem ez így jó.

Első gyermekemnél előfordult csecsemőkorában,hogy reggel szerettem volna bepakolni a mosógépet,de nem tudtam mellőle elszabadulni,délután 4-kor pakoltam be a mosógépet...

Magammal vittem amikor zuhanyoztam babapihenőbe,mert különben ordított ,az apukája csak este 9 felé szokott hazaérni,ezért ha nem zuhanyozom előbb le,akkora már annyira fáradt leszek,hogy le sem zuhanyozom.

Bántott,hogy nem úgy haladtam a házimunkával,mint előtte.

Aztán most ,hogy már a második gyermekem is elmúlt 1 éves kialakult egy általam elfogadható egyensúly,hogy azért legyen egy alap tisztaság,rend is és a gyerekekkel is megfeleleően foglakozzam.

Már nincsen lelkiismeretfurdalásom,ha porszívozás közben a kissebb a járókájában van picit hagyva és ez nem tettszik neki,hamar végzek és utánna az övék vagyok,nem is állítom olyan magasra már a mércét a háztartással kapcsolatosan ,belátom,hogy nem lehetséges a gyerekek mellett ugyanúgy teljesíteni,de a gyerekeknek is néha kicsit várniuk kell rám,ha éppen egy minimális kis takarítással vagyok elfoglalva.

Nekem nagyon ügyesen segít a kisfiam. Mindent együtt csinálunk (3 éves lesz decemberben.)Előbb a házimunka, reggeli, mosogatás, takarítás. Neki is van kis tálja amiben elmosogatja a tányérját, evőeszközét, aztán odaadja nekem a csap alá letisztálni (persze én itt újra mosom). Takarításnál, míg én porszívózom az egyik szobát, ő port töröl a másikban, aztán fordítva. Ha csak seprés van, neki is van kis seprű és lapát. A mosógépet mindig együtt pakoljuk be, ő teszi a mosóport, ő nyomja meg az indítógombot, persze felügyelet mellett. Főzés is együtt megy, neki is vannak kis edényei, gáztűzhely. Minden hozzávalóból kap ő is, a hústól a lisztig (természetesen csak csipetnyit, ami belefér az ő edénykéjébe). Aztán mikor mindennel megvagyunk, jár a mosógép, fő az ebéd, akkor együtt megyünk játszani. Ez hét végén. Hét közben mikor én is hazakerülök, őt is hazahozom az oviból, ez mind délutánra marad és ha nekem még van egyéb írnivalóm, rajzolni valóm, (tanítónőként dolgozom), előkészíteni másnapra a suliba holmit, akkor ő is kap füzetet, ragasztót, kisollót, mindent amivel én dolgozom és teljesen lemajmol mindent. Ez neki is játék és én is nyugodtan végzem a dolgomat.

Én ezt tudatosan csináltam így vele mióta megszületett, amire képes volt mindent csinált ő is velem, mert tudtam, hogy ha visszatérek dolgozni akkor nem fogom tudni másképpen utolérni magam.

azért ha már egy órája takarítasz, ő meg játszik, és nem szól, akkoris igenis le kell ülni mellé egy negyed órára és utána folytatni a takarítást

a háztartással éjjel-nappal el lehetne molyolni, sosincs kész vele az ember, a gyerek meg közben észrevétlenül elmagányosodik

nekem úgy tűnik, a lelkiismeretedet akarod nyugtatni és helyeslő válaszokat vársz egy olyan kérdésre, amiben egyben az általad helyesnek vélt válasz is benne van

hát én ennyit tudtam hozzátenni