Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Ez szerintetek normális...

Ez szerintetek normális reakció Tőle ebben a helyzetben, vagy valami baj van? Mit tegyek szerintetek?

Figyelt kérdés
Kislányom 2 és fél éves.Egy hónapja kezdte az ovit,mert el kellett mennem dolgozni,de csak délig van.Ovi előtt iszonyat anyás volt,nehezen is ment a beszoktatás.Két hétig csak sírt végig,míg ott volt,utána szépen alakulgatott,mostanság már ott tartunk,hogy csak délben pityereg,mikor nagyon fáradt már,hogy mikor megyek már érte,DE VISZONT az én édes,kedves kislányom itthon nem fogad szót,ellök magától,hisztizik,apjával szintén ezt csinálja,reggel ovi előtt meg mikor indulnánk ha kikészülök pisilni már fut utánam,hogy hiányozni fogok neki,vigyem magammal,nem marad el az apjával,ma is indultam reggel inni,apa éjjeles,megkért,hogy neki is hozzak vizek,erre a kislányom elkezdett rám csimpaszkodni,hogy vigyem magammal,mert hiányozni fogok neki,velem akar lenni,nem apával(apának már nagyon rosszul esik),de ovi után meg velem is ilyen "útálatos".Mitől van ez?Már kétségbe vagyunk esve.
2011. ápr. 11. 14:29
 1/6 anonim ***** válasza:
100%
Ez nekünk is így volt kezdéskor, de egy pár hét alatt elmúlt. Bújik, mert szeret és hiányzol neki, de utálatos is, mert ő még nem tudja szavakkal kifejezni, hogy neheztel rád, amiért ott hagyod. El fog múlni, természetes reakció, nyugodj meg. Türelemmel és sok szeretettel kell viselni ezt a pár hetet és vissza fog állni minden a régi kerékvágásba.
2011. ápr. 11. 14:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszod.Hát remélem visszaáll,mert nagyon elszomorít minket ez a helyzet,mert mindketten imádjuk,Ő a mindenünk,és amúgy is fáj,hogy így alakult,mert szerettem volna vele még itthon maradni,de az ÉLET sajnos közbeszólt.
2011. ápr. 11. 14:45
 3/6 anonim ***** válasza:
100%
Első vagyok. Tartsatok ki. És nagyon fontos, hogy rajtatok ne lásson semmi szokatlant, hogy lelkiismeret furdalás vagy bármi, ha te kiegyensúlyozott vagy és azt érezteted vele, hogy az oviban JÓ, akkor ő is ezt fogja (egy idő után) érezni. Csak türelem.
2011. ápr. 11. 14:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
100%
Szia,én a helyedben ilyenkor átölelném és mondanám neki:megértem,hogy most szomorú vagy és hidd ell nagyon szeretlek,de értsd meg,hogy dolgoznom kell stb...A lényeg,hogy add a tudtára,hogy nagyon szereted és maximálisan megérted a fájdalmát.Teljesen természetes a reakciója,elmúlik idővel.Addig is kitartás.
2011. ápr. 11. 16:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
Jujj!!!mintha az enyemet latnam..igaz nalunk konnyebben ment a beszokas de amikor hazahozom iszonyuan HISZTIS...Anyukak!!! tenyleg ez majd elmulik? Akkor en is nyugodjak meg? mert ahogy a kedves kerdezo irta minket is nagyon elszomorit...
2011. ápr. 11. 17:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat,igen,a lehető legtöbb módon próbáljuk a tudtára adni,hogy mennyire nagyon szeretjük,rengetegszer mondjuk is neki,hogy nagyon szeretlek,te vagy a mindenem,rengeteget ölelgetjük,puszilgatjuk,úgyhogy azt biztosan tudja,hogy szeretjük,de bevallom őszintén,elég sokszor kiborulok miatta,és bizony akkor mérgesen rá is szoktam szólni,mert rettentően bánt a viselkedése,ez a legnagyobb bajom,meg mellé még az is,hogy úgy érzem,hogy már Ő nem szeret,és még két lapáttal rátesz az is,hogy estére hulla fáradt vagyok,lefáraszt a korán kelés, a munka,éjjel még háromszor felkel a kislányom,és estére teljesen kivagyok.De ez még nem is érdekelne,ha nem viselkedne így velem,és érezném még mindig,hogy szeret.
2011. ápr. 12. 07:57

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!