Mit tudok tenni egy akaratos gyerekkel?

LEgyél vele nagyon türelmes. Mást nem tudok tanácsolni. Én 3 hónapig "tanultam" a gyerkőccel a szobatisztaságot, volt hogy még a szőnyeget is lekakilta pl, de úgy voltam vele, h "türelem, türelem, türelem".

Az öltözködésnél is volt egy hónap, amikor szabályosan elfutott tőlem.

Olyankor át kell menni a másik szobába/konyhába, akárhova és nem foglalkozni vele meg az akaratosságával. Nekem ez bejött az esetek többségében. Max. ennyi, amivel kicsit "keményebb" tudsz lenni.

Késői dackorszak, ha nem volt neki olyanja.

Az enyém már úgy 2 éves kora előtt elkezdte, most lesz 3 , kezd lecsengeni nála lassan. Bár ez sem végleges, mert hullámvölgyek mindig lesznek.

Az enyém 2,5 éves, és mostanában olyanokat nem akar csinálni, ami ellen korábban nem volt kifogása. Olyan érzésem van, hogy csak azért mondja, hogy ellenkezzen. Nem szeretne pancsolni, de ha már benne van nem szeretne kiszállni, nem szeretne levetkőzni, nem szeretne felöltözni. Ha előveszek egy papírzsepit: anya ne fújd ki az orrod... anya ne menjél pisilni. A narancssárga pohárból nem issza meg a teát, csak a lilából... :)))))

A lépcsőházban sosem akar az első lépcsőfoknál tovább jönni.

Szóval türelem, türelem, de sokszor elfogy... :)

Nálunk a legjobban az jött be, ha közben mondókázok. Pl,ha nem akar öltözni, akkor elkezdem, hogy búj búj kis láb kicsi lábikóka...

Vagy a lépcsőn fel: gyere számoljuk meg: egy-kettő-három négy, te kis nyuszi hová mégy?

Mikor már napjában többször csinálja, nem mindig van türelmem mondókázni.

Biztos, hogy a dackorszak. Ez már a második fejezet, amikor csakazértsem akarja, amit te.

Egyébként azt is megfigyeltem, hogy ha betegség miatt nem tudtam eleget a levegőn vele lenni, és nem szaladta ki magát, sokkal elevenebb.