Hogy reagál (ná) tok, ha a gyereketek kiveszi a játékot a másik gyerek kezéből?

Minden gyereknél van egy ilyen időszak, kialakul a birtokos- tulajdonos fogalmak alapja, csak még nem tudnak mit kezdeni vele. Természetesen rá kell szólnia az édesanyának, cserejátékot ajánlani, elterelni a figyelmet, bármi. Minden gyereknél más jön be.

Kisfiam két éves lesz, most ért ebbe a korba, borzasztóan küzdök vele, de általában sikerül megoldani úgy, hogy cserél valamire.

Szerintem is vissza kellene adni, ha magától nem teszi meg a gyerek. Én fiam még pici, nem érti (1 éves), úgyhogy ha elveszem és visszaadom, megint megy érte, sír utána. Adok neki mást, játszótéren meg elviszem onnan akkor kicsit messzebb, és mutatok valami más érdekeset.

Na de az a kislány már csúcs a játszótéren (4-5 éves), amelyik látja a fiamon, hogy úgy szeretné megnézni a játékát, odanyújtja, de mikor elvenné a fiam, akkor elhúzza.

Ikerfiaim vannak, 16 hónaposak. Tengernyi játékuk van, de nap mint nap előfordul, hogy az kell, amivel a tesó játszik. Nagyon akaratosak, és képesek egymás kezéből kiragadni a játékot. Én ilyenkor szigorúan rászólok arra, aki ezt tette, megmondom, hogy tessék visszaadni tesónak a játékot. Ha nem adja, sőt elkezd kotorni vele kifelé, akkor bizony utána megyek, és elveszem tőle. Biztos kegyetlennek gondol valaki ezért, de nem fogom őket szófogadatlannak nevelni, másrészt ott a másik fiaim is, aki ilyenkor könnyes szemmel, kérdően néz rám, és tőlem várja az igazságot. A játékot visszaadom, s a makrancoskodónak még egyszer nyomatékosan elmondom, hogy ilyet nem szabad, és adok neki valami mást, hasonlót.

Épp ma pedig azt történt velünk, hogy a játszóházban egy idegen kisfiú akart valamit elvenni az egyik fiamtól, de nagyon erőszakosan, ő persze nem adta. Odamentem hozzájuk, és rátettem a kezemet a játékra. Annyit mondtam (szépen): kérlek, ne vedd el tőle, ő játszik most vele. A kisfiú erre elengedte a játékot. Nem tudom, hol volt az anyukája, de nem érdekel, mit szólhatott ehhez.

Amikor az én fiaim akarnak a játszóházban elvenni mástól valamit, azt sem hagyom soha. Néha egy-egy anyuka azt mondja: nyugodtan elveheti tőle... mire közlöm, hogy nem, nálunk ezt otthon sem lehet. Annyira tudnak ezen az anyukák csodálkozni, nem értem, miért!

Noha nem vagyok szakember, sem pedagógus, de én úgy vettem észre, hogy kb. két évesen ez életkori sajátosság.

A szomszédi-baráti társaságunk nagy, átlag 2 év körüli gyerekekkel, az enyém és a másik kisfiú 13, ill. 14 hónapos. A múltkor a 2 év körüli kislányok olyan iszonyatos hisztit és patáliát csaptak a játékok körül, hogy zengett az utca, pedig 3 gyerekre, tök egyforma, ugyanolyan 3 kismotor jutott. Valahogy mégis a másiké kellett. A fiam csak állt ott és nézte, mégis min vinnyognak a lányok, nem értette szegény, ha ott az elkért játék, miért sírnak.

A kicsik ha el is vesznek valamit egymástól, azonnal nyúlnak egy másik után.

Ahogy írták előttem is, talán ilyenkor kezd kialakulni, tudatosulni a "birtokviszony". Próbálják megérteni, hogy enyém, tied stb. és a kölcsön fogalmát. Érdekes, mert ha azt hallják hogy "Danika sokkal kisebb mint te, ne vedd el tőle", akkor simán visszaadják az elvett játékot, de ha már egymás között zajlik a lánykáknál, akkor óriási hiszti kerekedik belőle.

Tényleg életkori sajátosság, ez nem "szerintem" kérdése, ez tény.

Maximum nem jön elő minden gyereknél (amit őszintén szólva kétlek), vagy később jön el. A szülő lereagálja, az a fontos.

Nekem két fiam van, egy 1 éves és egy 4 éves. Mindig, a legelejétől úgy szoktattam őket, ugye főleg a nagyot, mert a pici most még nem érti, de legalább ő is ezt szokja meg, hogy van egy szabályunk. Ez az, hogy minden játékuk közös, persze vannak olyanok, amikkel most még, amíg a pici mindent lenyelne, a nagy játszhat csak, és csak az étkezőasztalnál, mert úgy biztonságos. De ezek is közösek, és később a kicsi is ugyanúgy fog velük játszani. Na de a lényeg, hogy a kicsinek sem engedem, hogy kivegyen valamit a másik kezéből, és a nagynak sem. Nincs olyan, hogy "ő még kicsi, hadd vigye". Nem. Attól, hogy kicsi, tanulja meg, hogy nem tépjük ki a másik kezéből a cuccot. Megvárjuk, míg szépen leteszi, és akkor vihetjük. Vagy a másik lehetőség, hogy egy másik játékot előre odaadva neki, elkérjük, de ha nem adja, akkor ismét csak várunk. Ez a szabály. A játszótéren is alkalmazom velük, ha valaki játszik a fiam homokozócuccával, annak a kezéből sem tépjük ki, hiába a miénk, max visszakérjük. És azt mindig visszaadják, hiszen ott a másik anyuka is, aki megkéri a gyerekét, hogy adja vissza.

Tehát elkérni lehet, cserélni is, ha a másik is akarja. De csak úgy kivenni a kezéből, azt nem.

Nem mondom, hogy mindig betartja a nagyfiam, van belőle pár vita naponta, de csak így érzem következetesnek és igazságosnak.