Ti mit csináltok, ha egy másik gyerek durván közelít a tietekhez?

És egyébként te milyen szülő vagy? Adja vissza? És ha meglöki a másikat, elesik, beveri a fejét egy polcba, ráesik egy csomó termék és meghal az a másik gyerek? Azért téged sem tüntetnélek ki kiváló anyaéremmel. Sosem lehetnék ennyire dühös, hogy ilyen hülyeségre biztassam a gyerekem. És erőszakra neveljem. De te tudod. Egyébként pedig azért vagyok ott, hogy megakadályozzam az ilyesmit, megfognám a másik kisgyereket és nem engedném, hogy ellökje a gyerekemet.

Mondjuk nem fordult még ilyen elő a gyerekemmel, hogy egy bevásárlóközpontba löködnék idegen gyerekek csak úgy.

Hát nem tudom mi kéne hogy arra biztassam a gyerekemet, hogy bántson egy másikat, annyira sosem megy el az eszem, hogy ne mérlegelném ennek a veszélyét. Pontosan amit leírtam, meglöki és komoly sérülést okoz a másik gyereknek. (amit egyébként érdekes módon a saját gyerekénél látott a kérdező, mi van ha nem kapom el és hanyatt esik, de azt már nem, mi van ha a másik gyerek esik hanyatt, mert nem kapja vagy nem tudja elkapni az anyukája) Gondold el a te gyerekedet öli meg egy ilyen anya gyereke. Igazat adsz neki, jól tette, hogy erre biztatta a gyerekét, az én kis mocsadékom megérdemelte. Most aztán jól megtanulta a leckét, a mennyországban majd nem fordul elő, hogy meglöki a másikat.

Egyébként oké kiírhatnék másik kérdést, de engem pedig ez bosszant, hogy sokan ilyen indokra hivatkozva biztogatják a gyereket erőszakra és állatságra. Mert mit gondolsz mit tanul ebből a két és fél éves? Olvastam itt, védekezésből nekiugrott egy másik gyereknek megfojtogatta és látszottak az ujja nyomai a másik gyerek nyakán. Oké biztos volt indoka, csúnyán nézett rá a másik 3 éves.

Egyébként már legyen jogom nekem is felháborodni, csak a kérdezőnek van? Engem meg ez a hozzáállás háborít fel.

Mondom ezt úy egyébként, hogy az én gyerekem nem megy oda másokhoz és nem bánt senkit. Inkább őt bántották, de mindig azt mondtam neki, hogy azért vannak a felnőttek, akik mérlegelni tudnak, bár a kérdező esetében visszavonom ezt, de alapból a felnőtt dolga ezt lerendezni.

Hát akkor megszólalok én a másik oldalról.

Másfél éves a kisfiam, és épp abban a korszakában van, hogy minden gyerekkel barátkozni szeretne, és odaszalad hozzájuk ölelgetni őket. Sajnos még nem igazán tudja koordinálni a mozdulatait, és ami ölelésnek indul, abból olykor szorítás esetleg lökés lesz. A másik gyerek meg ilyenkor persze sír, ami az ő szempontjából teljesen érthető.

Mégis mit kéne szerinted ilyenkor mondanom neki? Természetesen elnézést szoktam kérni az érintett gyerektől meg a szülőjétől, el szoktam mondani, hogy nem bántásból csinálja, és ritkán szoktak megsértődni. De múltkor egy apuka azt mondta erre a gyerekének, hogy "Menjünk innen, ez rossz kisfiú", és nekem a szívem megszakadt.

Azt is mondom a kisfiamnak, hogy óvatosan szabad barátkozni, nem úgy, hogy az a a másiknak fájjon, de ilyen picinek ezt nem hiszem, hogy érti. Ez nem olyan, hogy "miért engedem, hogy ilyen legyen", hiszen nem agresszióból csinálja. Kicsit több tolerancia talán nem ártana egymás felé, mert könnyen előfordulhat, hogy a ti gyerekeitek sem tökéletesek mindenben.

Én is a másik oldalt képviselem. 3 éves lesz lassan a fiam, s igen, Kedves Kérdező, kinőtte a verekedést. Megtanult kommunikálni, elmondani, mi nem tetszik, s nem a másik fellökésével, megütésével intézi a nézeteltéréseit. Nem mondom, ha belekötnek, előbb-utóbb elszakad nála a cérna, de az alapvető problémamegoldó eszköz a beszéd lett nála. Mindez kemény 3/4 évbe került, s igen, legtöbbször semmit nem használt, hogy rászóltam, nem szabad, hogy a másiknak fáj, ilyet nem csinálunk. Rongyosra beszéltem a számat, szégyelltem magam, hogy nem tudom megnevelni a gyerekemet, hogy miért az enyém a legagresszívabb a játszótéren. S igen, néha nem értem oda időben, hogy megakadályozzam, s igen, néha az is előfordult, hogy inkább behunytam a szemem, mert már nem bírtam elviselni, hogy már megint ő a hunyó. S természetesen kaptam hideget-meleget a kedves mintaanyukáktól. Remélem, sosem kell megélned majd azt, hogy a gyermeked rossz, panasz van rá, vagy látnod, hogy mit csinál, hogy legszívesebben sírva fakadnál miatta.

Vigyázz a fiadra, óvd, védd. Senki nem mondja, hogy ne tedd, sőt, megértem, hogy fel vagy háborodva, de légy egy kicsit toleránsabb, mert nem tudhatod, hogy miért olyan az a kisgyerek, hogy mennyit küzdenek a szülők, ja, és sosem tudhatod, hogy a te gyerekeddel mikor lesz bármilyen viselkedésbeli probléma. Senki sem tökéletes, így senki nem tudja tökéletesre nevelni a gyermekét.