Normális dolog 4-5 éveseket szülői felügyelet nélkül játszani hagyni? Megdöbbentem és értetlenül állok ezelőtt.

Túlaggódó szülő vagy. Egy gyerek nem hülye, csak gyerek. "Máshogy mondják a dolgokat", "füllentenek".. erre van az anyuka, akivel a játszótér után megbeszélheti a dolgokat, ha egyáltalán összezavarta a tájékozatlanabb Pistike valamiben is. Vagy netán minden beszélgetését cenzúrázod a gyerekeknek még helyben? Tisztában vagyok az irrealitásával, de vicces, ahogy elképzelem, hogy egy felnőtt nő hadakozik egy négyévessel, hogy "ne hazudj, ez nem is így van!":)

A másik példád, pedig, hogy "nem nyúlnak hozzá, valaki csak megtanította nekik.." naná. Akár már egy 5 évesnek is. Onnantól kezdve ő tudja alkalmazni. Nem azt mondom, hogy ez minden 5 évesre igaz, van, aki igényli anyukát, van, aki mellé kell is anyuka, van aki mellé pedig nem, mert állításoddal ellentétben fel tudja mérni, mi minek a következménye. De ahhoz, hogy fel tudja mérni, engedni kell őt tapasztalni. Ezt pedig minden szülőnek magának kell megítélni. Azok a gyerekek, akikre te rászólsz, mert szerinted a szüleik felelőtlenül nem ülnek mellettük, valószínűleg akkor is épen és egészségesen mennének haza ebédelni vagy uzsonnázni, ha te nem vagy ott, mint hős anya (az iróniáért elnézést). Képesek a gyerekek is arra, hogy a környezetük ok-okozati összefüggéseit felmérjék. Hogy tudják, leeshetnek a csúszdáról. Egyesek le is esnek, aztán lila lesz a térdük. Többet nem fognak leesni. Mások akkor is a balesetin töltik minden hétvégéjüket, ha anyuka a seggükben van és csak addig veszi le róluk a szemét, míg pislog.

Ha azon az általánosításon túllépnének egyes anyukák, hogy csak az a helyes út, amit ő képvisel, valahogy mindenkinek könnyebb lenne. Ha te úgy akarod nevelni a gyermeked, hogy ott ülsz vele, állandóan mellette vagy, tedd. De tudd, hogy ez nem jobb, és nem rosszabb, mint aki megbízik a gyermekében annyira, hogy képes két órát egy bekerített játszótéren ismerős gyerekekkel eltölteni úgy, hogy (Achtung! sarkítás következik!) nem töri szilánkosra a bordáját, nem fűzi meg egy 4 éves a kokain-fogyasztásról, és nem akarja majd kipróbálni, hogy ha betemeti a fejét a homokba, meddig bírja ki levegő nélkül. Mert a gyerek tudja, hogy anya közel van, és vigyáz akkor is, ha nem látja, és jön, ha baj van.

Igen, a példáim sarkítottak voltak, ahogy jeleztem is. Viszont a véleményem tartom. Ahogyan írtam: vannak gyerekek, akiket nem lehet egyedül hagyni. Vannak gyerekek, akiket igen. Egy olyan helyen, ahol az egyedül hagyott gyerekek egymás fejét dobálják kővel, és 4 évesen ugrókötéllel játszanak kutyásat a fa várban teljesen egyedül, nyilván én is jobban odafigyelnék. De a körülöttem élő gyerekek, és a gyerekkorom emlékei hálisten nem ezt a tendenciát igazolják. Értelemszerűen addig, míg egy gyerek nem tanulja meg, hogy kell okosan és figyelmesen játszani, addig, ahogy írtam is, nem hagyom egyedül és figyelek. De egy 5-6 éves gyerek már lehet olyan érett, hogy tudja, meddig mehet el. Ismétlem magam sokadszorra: ha még nem vagyok benne biztos, hogy nem akasztja fel magát az ugrálókötéllel (ami igen nehéz mutatvány), vagy nem vagdossa a másik fejéhez a köveket, mert az móka (ez a kisebb, két-három éves gyerekeknél fordul leginkább elő, ha egy 5 éves így vezeti le a dühét, vagy ez neki a játék, ott vagy anyuka további türelmes nevelésére van szükség (és ez így természetes), vagy akár problémára is utalhat, de annak más jelei is vannak, ebben az esetben anyuka megint csak ne engedje el egyedül.

Konklúzió: neveld a saját gyermeked úgy, ahogy célravezetőnek tartod, a többi szülő is ugyanezt teszi. Amennyiben konkrétan Pistikejulcsikával van probléma, mert 5 évesen egyedül terrorizálja kövekkel a társait és löködi le őket a csúszdáról, akkor pedig az ő anyukájával kell véleményem szerint beszélgetni, és nem véleményt alkotni minden más kisgyerekről illetve szüleiről, aki mellett pedig nem kell ott állni a játszótéren, nehogy idézlek: "füllentsen", "bottal szurkálja a másikat" és "kővel dobálózzon".

Off: te voltál ott egyedül, mikor a kisgyerek fuldoklott?

Tudod, kedves utólsó, nem értek veled teljesen egyet. Nem vagyok paramami, az én gyerekeim azok, akik pici koruktól simán kinn vannak egyedül az udvaron, babarács mögött a szobájukban, vagy a háromévesem egyedül lenn a nappaliban, stb., ezért kaptam is ezen az oldalon már, hogy felelőtlen vagyok, de sajnos több gyerek együtt az nem ugyanaz a kategória, mint egy gyerek vagy kettő. Sőt. Nekem egyébként leginkább attól áll fel a hátamon a szőr, hogy mit tudnak csinálni - tudatlanságból! - egymással! Pont az előbb említett köteles példa játszott nálunk is, itt a saját udvarunkban többek között, úgy, hogy egy barátnőm kislánya akarta kutyaként húzkodni az enyémet a nyakára kötött kötéllel. Ugyanezen kislányt kaptam el utólsó pillanatban, amikor a földre fektetett (orvosost vagy mit játszottak) egyébként naiv és jó szándékú lányom hasára páros lábbal készült ráugrani. Ezzel csak annyi a baj, hogy azóta az anyukája rám haragszik, mert szerinte az ő gyerekével semmi baj sincs. Szóval a szóljunk a másik szülőnek történet nem igazán sül el jól...

Szerintem közösségben igenis még nagyon oda kell figyelni az ilyen korú gyerekekre.

Amikor kiengedem az én két gyerekemet az udvarra, abban a biztos tudatban engedem ki, hogy az udvar maga abszolút gyerekekre van tervezve, ráadásul ismerem minkét kölkömet, mint a tenyeremet, pontosan tudom, melyiktől mire kell számítani és szerencsére békés, okos gyerekek, akik nagyon szépen játszanak együtt. De más gyerekét nem ismerem ennyire, tehát nem tudhatom, mire számítsak. Én annak a híve vagyok, hogy jobb elővigyázatosnak lenni, mint utána sírni...