Van itt olyan anyuka is akinek jó gyereke van?

Bocs lányok, de másfél évesen még az én fiam is kezesbárány volt, mindenki csak kis Buddhának hívta, még irigykedtek is a többiek a játszón, hogy ilyen nyugis.

Most 27 hónapos, ne tudjátok meg.......

Képes 15 percig magát hergelve ordítani, ha pl. nem engedem, hogy az anyósülésen ülve utazzon hazáig vagy ha nem tud motoron ülve(!) felmenni a lépcsőn a másodikra, vagy ha nem engedem, hogy nyalogassa a csúszda lépcsőfokait.........

Lakáson kívül egyetlen pillanatra sem lehet magára hagyni, és nem érdekli hogy egyik héten a szája szakad fel, másik héten pedig az orrát smirglizi le a betonon.

Ez van, pedig figyelek rá, foglalkozunk fele, vannak szabályok, de mégis, vastagon dackorszak........

13:30-nak: Igazából engem sem az ördögfiókák zavarnak, hanem az a szülő, aki semmit sem próbál tenni ellene, nem is szól rá, és ha bajt csinál a gyerek, nem is kér elnézést.

De ahogy kiveszem a szavaidból, te azért próbáltál ellene tenni, hiszen ahhoz hogy kinője a gyerek nem elég csak hogy az idő múljon, nem? Azért a szülőnek is résen kell lennie.

Nem tudom mi lesz később a gyerekkel. Lehet ő is rosszcsont lesz. Viszont én rá fogok szólni és ha butaságot csinál, akkor bocsánatot kérek a másik anyukától. Ezek sokszor kimaradnak, és ez nekem furcsa dackorszak ellenére is.

Nem akarom én sem korlátozni mindenben, de amikor egy gyerek kővel fejbe dobta a lányomat olyan fél méterről, az anyja meg annak ellenére, hogy ezt látta sem tett semmit...na az ilyenen kiakadok. Nem a gyerek rosszaságáról van szó, hanem arról, ha a szülő is nagy ívben letojja mindezt.

Szerintem nekem jó gyerekem van. 2,5 éves, ugyan néha hisztizik, de annyi belefér. Vannak ugyan kisebb "összezördülések", de az természetes. Végülis neki is meg kell tanulnia mi a helyes és mi a nem. A játszótéren normálisan viselkedik.

Velünk is történt már olyan, hogy egy gyerek nagyon durván elkezdte lökdösni és senki nem szólt rá. Ilyenkor elmondom, hogy ez nem normális dolog és hogy nem kell az ilyen gyerekekkel foglalkozni, mert buták és hogy ő még nem tanulta meg hogyan kell viselkedni. Sok mindent nem lehet tenni.

Persze, rászóltam nyilván sőt két szólás után hazaindultunk. De így se volt elkerülhető a beszólás miszerint a gyereket meg kell nevelni és akkor nem viselkedik így!!! Bezzeg az ő kislánya stb....

szarul tud az is esni ám....meg hogy hogy jut eszébe ennyi "butaság" (mint amit az utánam író is írt hogy csúszda nyalás meg motorral lépcsőn lehajtás, segíteni nem enged mert ordít lejönni nem tud mert ordít és ha sikerül lejönnie akkor leesik és azért ordít) és ilyenkor kaptam a feddő tekinteteket és beszólásokat...pedig esküszöm nem én nógattam a gyereket hogy ilyesmit kitaláljon és nem is fogyatékos vagy hiperaktív (mert ez meg a másik amit előszeretettel ragasztanak rá egy nem csendes, nem nyugton ülő gyerekre).

11. vagyok.

16-os szívemből szóltál!

Mondjuk az én fiam másokkal visszahúzódó, soha meg nem lökött/ütött senkit, néha volt egy kis homokszórás, de mivel állandóan a nyomában vagyok, időben leállítottam.

Engem is az döbbent meg egyébként, hogy sz@ros kis kétéveseknek milyen gazdag ötlettára van.

Aztán ha kihisztizte magát megszólal, hogy: Látod, anya, B. befejezte a hisztit!